Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SPEKNER ENIKŐ: A „Prédikátorok Rendjének" európai kolostoralapításai és a domonkos rendi kolostortemplomok patrocíniumai a 13. században. Előtanulmány
delmi központja, Montpellier polgárai 1220-ban biztosítottak helyet a domonkos atyáknak külvárosukban, templomukat öt év múlva szentelték fel Szent Fermo tiszteletére. 22 A domonkos rendi konventek megalakulása azonban sokszor évtizedekig is eltartott. Tours-ban több mint húsz évig kellett várni, hogy a közösség elérje a konventhez szükséges létszámot. 23 Narbonne-ba a szerzetesek ugyanakkor mentek, mint Montpellier-be, de hiába volt már stabil helyük, az eretnekek elűzték őket, s csak jó tíz év múlva térhettek vissza a narbonne-i püspök hívására. 24 A két franciaországi tartományban a 13. században összesen 109 kolostort alapítottak. Ebből hatvannégyet püspöki székhelyeken, a fennmaradó negyvenötöt más városokban létesítették. Az utóbbiból tizenkettőt a 13. század első felében, a fent ismertetett ötöt pedig az 1220-as években hozták létre. Templomaik titulusát az eddig használt források alapján hatvannégy esetben nem lehetett megállapítani. Szűz Mária tiszteletére kilencet, idősebb Szent Jakabéra hatot, Szent Domonkoséra szintén hatot, Szent Péter és Pál apostolokéra ugyancsak hatot, Keresztelő Szent Jánoséra hármat, Szent Pál apostoléra kettőt, Mária Magdalénára kettőt, valamint egyet-egyet Szent Anna, Szent Erzsébet, Szent Gellért, Szent Fermo, Alexandriai Szent Katalin, Szent Kereszt, Szent Kristóf és Ciprián, Szent Lajos király, Szent Lőrinc, Szent Román és Szent Vince tiszteletére szenteltek. 25 Amikor Domonkos testvéreinek többségét Párizsba küldte 1217 augusztusában, négy társát Spanyolországba irányította, akik közül ketten sikertelen kolostoralapítási próbálkozásaik után visszatértek, de ketten megkezdték a rend terjesztését ezen a vidéken is. A középkori Spanyolországban a 13. század első felében drámai változások mentek végbe. Az egyesült keresztény királyok arabok felett aratott 1210-es nagy győzelme megfordította a félsziget helyzetét. E győzelem után Portugália elfoglalta Algarvét, Aragónia Valenciát és a Baleárokat, Kasztília Cordobát (1236), Sevillát (1248) és Murciát (1266). Az arabok csak Granadát voltak képesek még egy ideig megtartani, de ez is kénytelen volt Kasztília fennhatóságát elismerni. A félszigeten ezután öt királyság alakult ki: Portugália, Kasztília, Navarra, Aragónia és Granada. Közülük a 13. században Kasztília és Aragónia emelkedtek nagy jelentőségre, amelyek (Portugália kivételével) lassanként az összes keresztény országot magukba olvasztották. A Hispánia provincia kezdetben felölelte az egész Pireneusi-félszigetet, azaz Spanyolországot és Portugáliát, később azonban Lusitania provincia néven a portugáliai terület különvált. 26 Elsőként a Sierra de Guadarammi lábánál, az Eresma folyó bal partján, az észak-déli forgalmat összekötő út mentén elterülő tartományi és püspöki székhelyen, Segoviában kezdtek a testvérek kolostort építeni, miután Domonkos 1218. évi spanyolországi útja során maga is megfordult és prédikált a városban. Szállásául a külvárosban egy barlang szolgált, amely köré később a Szent Keresztnek szentelt templom és kolostor épült, s az épületegyüttes Domonkos kriptáját is magában foglalta, amit kegyhelyként tiszteltek. 27 A segoviai alapítást követően 1219-ben még öt kolostor kezdte meg tevékenységét öt olyan városban, mely egyúttal püspöki székhely is volt, s Santiago de Compostelától Barcelonáig terjedően egész Észak-Spanyolországot magában foglalta. A Földközi-tenger partján fekvő kereskedő városban, Barcelonában maga a püspök, Berengar vásárolt számukra épületeket a város azon részén, ahol a később Szent Domonkosról elnevezett út húzódott, s a Szent Jakab-egyházhoz tartozott. A szerzetesek 1223-ban Berengar, I. Jakab aragón király és a polgárok támogatásával a város 22 Annalium 630-631.; Analecta I. 271.; Bullarium I. 373. Arra is van több példa, hogy a domonkosok korábban telepedtek be a városba, még mielőtt az püspöki székhely lett volna (Castres, Condom, Montau). Ld. Analecta I. 209., 264., 270.; Eubel, C: Hierarchia Catholica medii aevi. I. 1198-1431. Monasterii, 1898. 179., 209., 363. 23 Analecta I. 330-331. 24 Annalium 632.; Analecta I. 272. 25 Hinnebusch, W. A., O. P.: i. m. 262. Ö 108 kolostort említ. 26 Analecta I. 49-50. 27 Annalium 484^t86.; Analecta I. 64., II. 294-297.; Hinnebusch, W.A., O.P:\. m. 60.
