Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SPEKNER ENIKŐ: A „Prédikátorok Rendjének" európai kolostoralapításai és a domonkos rendi kolostortemplomok patrocíniumai a 13. században. Előtanulmány

is a francia provinciához tartozott, az itáliai félsziget Német-római Birodalomhoz tartozó északi részének domonkos kolostorai viszont külön, a Lombardiának nevezett provinciában egyesültek. Az évszázadok során a rend növekedésével és a már kialakult tartományok felosztásával természetesen egyre több provincia keletkezett, de a 13. század húszas éveinek végéig nyolcat állítottak fel. Ezek földrajzi elhelyezkedése két vonallal köthető össze: az első Hispániától a gall részeken át délre és északra vezetett, majd a hegyeken innen öszszetartva Lombardián keresztül tartott a központi itáliai régióhoz, a másik a magyar korona alá tartozó területekről indult ki, s a nagy területet átfogó német részeken át a brit szigetekig terjedt.

10 A 13. századi Franciaországot a közlekedés, a kereskedelem és a városok szakadatlan fejlődése jellemezte, valamint a királyi hatalom fokozatos kiterjedése Dél-Franciaországra, egészen a Földközi-tengerig, azaz az egységes Francia Királyság létrejötte. A királyságban két domonkos rendtartomány alakult: a nagyjából a déli részeket magában foglaló a Provence elnevezést kapta, míg a másik, a középső és az északi területeket egészen Flandriáig felölelő a francia provincia megjelölést. Toulouse-ból Domonkos útmutatása szerint - amint már említettem - a szerzetesek 1217 szeptemberében mentek Párizsba az itteni egyetemen tanult Mathaeus Gallicus vezetésével, aki az első rendfőnök volt, még az Ágoston-rendi kanonokok megjelölésére utaló apáti címmel. Az ide érkezők először a párizsi püspök rezidenciájához közeli Szűz Mária-vendégház melletti házat kapták meg szállásul, majd egy évvel később III. Honorius pápa kérésére - Jánostól, a Szent Quentin dékánjától és a párizsi egyetemtől (melynek János maga is teológiai tanára volt) - a Szent Jakab-kápolnát a hozzá tartozó zarándokházakkal együtt. Itt a testvérek 1224-ben kezdték építeni saját templomukat és kolostorukat, szintén Szent Jakab apostol tiszteletére." 1219-ben a neves érseki székhelyen, a francia királyok koronázóvárosában, Reimsben telepedtek meg. Először a Mars kapuhoz közeli, városon kívüli területen, ahol a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt épületben helyezték el őket, majd 1239-ben a városon belülre kerültek, de egy külső körzetbe, az úgynevezett „Új utcánál" fekvő épületekbe, míg végül IV. Ince pápa (1243-1254) közbenjárására a város közepén, az érseki palota közelében emelhettek egyházat és kolostort Szent Domonkos tiszteletére.

12 Domonkos Párizsból 1219-ben egy másik központi városba és püspöki székhelyre, Orléans-ba is elküldte társait. Itt a városlakók adományából emeltek kolostort a várostól kapott és a régi városfalakon kívül fekvő Saint Germain templomnál. Orléans-ból származott Domonkos egyik legnagyobb hatású munkatársa, Reginalde. Az Orléans-i Szent Ányos-templom esperese öt évig tanult a párizsi egyetemen, s 1218-ban Rómában lépett a rendbe. Reginalde egy hosszabb utazását követően Bolognában kezdte meg tevékenységét, ahol prédikációival sok bolognait megnyert, s számos rendtagot vett fel. A bolognai Szent Miklós-kolostorban szépszámú közösséget vezetett. Innen 1219 októberében a rendalapító Párizsba küldte, ott azonban 1220 februárjában meghalt.

13 A korai érseki székhely és híres kereskedőváros, Lyon a Toulouse-ból érkező barátokat már 1218-ban befogadta. Itt szintén a polgároktól kaptak házat a Saint Just-dombon, a Szűz Mária tiszteletére emelt templommal, amit Arnold szerzetes építtetett át kolostorrá, majd 1236-ban Atanáz 1(1 Walz, A-, O. P.: Compendium i. m. 29., 84-88., 90., 112., 146., 150., 183., 188., 197-198., 207., 246.; Annalium Ordinis Praedicatorum. Auctoribus Mamachio, T. M., Pollidorio, F. M., Badetto, V. M., Christianopulo, H. D. t. I. Romae, 1756. 48. (a továbbiakban: Annalium); Analecta I. 49. 11 Szászországi Boldog Jordán: i. m. 20-21.; Scriptores VI.; Analecta I. 49-50., 272., 441-467.; Meersseman, G, O. P: L'architecture dominicaine au XIII

e siècle. Législation et pratique. Archívum Fratrum Praedicatorum. 16 (1946) 143.; Lavedan, P.: Histoire de Paris. Paris, 1967. 28.; 1223-ban már százhúsz tagot számláltak a párizsi rendházban, 1234-ben az egyetem hittudományi doktorai közül valószínűleg kilenc dominikánus volt. Southern, R. W: A nyugati társadalom és az egyház a középkorban. Bp., 1987. 366. 12 Analecta I. 327. 13 Annalium 506.; G. Fracheto: Vitae Fratrum Ordinis Praedicatorum. (Monumenta Ordinis Fratrum Praedicatorum Historica I.) Ed. Reichert, B. M., O. P. Romae, 1897. 25.(a továbbiakban: Vitae Fratrum); Analecta I. 205.; Szászországi Boldog Jordán: i. m. 21-24.; Hinnehusch, W. A., O. P.: i. m. 59-66., 92., 102., 309.