Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - UHRMAN IVÁN: A gyula-dinasztia oldalhajtásai? (Ajtony, Csanád, Doboka)
UHRMAN IVÁN A gyula-dinasztia oldalhajtásai? (Ajtony, Csanád, Doboka) Az erdélyi gyula-dinasztia önmagában is meghatározóan fontos a 9-10. század magyar politikatörténetében. E sorok szerzője rájuk vonatkozó elképzeléseit lulus rex című tanulmányában foglalta össze. 1 Jelen dolgozatban a 10-11. század fordulójának egy másik döntő eseményét, Szent István és Ajtony küzdelmét vizsgálja - nem a téma valamennyi vetületére kitérve, csupán egyre: van-e s mennyi kapcsolat az erdélyi gyulák és az utóbbi történet szereplői között. A kutatás régóta igyekszik összekötni a gyula- és az Ajtony-hagyományt, s négy kapcsolódási pont is felmerült: 1. A Szent István által legyőzött „Gyula" (Prokuj) azonos lenne Ajtonnyal, akinek előbbi a méltóság-, utóbbi a személyneve lett volna; de legalábbis azonos család tagjai. 2. Az Ajtonyt legyőző s megölő Csanádot Anonymus Szent István neposának mondja. 2 E szót itt unokafivémQk fordítják, s sokak szerint arra utal, hogy Csanád édesanyja Karold volt, aki - akár Szent István édesanyja, Sarolt - az erdélyi „idősebb Gyula" leánya. 3 3. Csanád ugyanott megemlített apját, Dobokát mivel nevét egy erdélyi megye s egy vár is viseli, mely utóbbi 1064-ben már funkcionált 4 - szintén kapcsolatba szokták hozni a gyulákkal, néha rokonukként, szövetségesükként, máskor fő ellenfelükként, aki a gyulával szemben hasonló szerepet játszott volna, mint Ajtony ellenében Csanád. 4. A Nagyobbik Gellért-legenda 8. fejezetében, ahonnan Ajtony és Csanád történetét részletesen megismerhetjük, szintén felbukkan egy Gyula nevű szereplő, Csanád társa, 5 akinek az „ifjabb Gyulával" való azonossága elképzelhető. Szándékunk e négy lehetséges összefüggés vizsgálata a források ismételt végiggondolása alapján. I. Az utolsó gyula és Ajtony azonosságát először Hóman Bálint vetette fel. 6 E szélsőséges elképzelést Váczy Péter cáfolta meg 7 ; ám ő is elfogadta, hogy Ajtony és Prokuj, noha különböző személyek, ugyanazon dinasztia két ágához tartoztak volna. 8 Ez az óvatosabb változat a szakirodalomban tovább él napjainkig, 9 s nyíltan alig szállt 1 Uhrman Jván: Iulus rex. A gyula-dinasztia, a kabarok és Szent István Intelmei. Hadtörténeti Közlemények, 116. (2003) 267-366. (A tanulmány megjelenésében nagy szerepe volt lektorának, Székely György professzornak; ezzel tetőzte be szívességeinek sorozatát, melyet szerző másodéves egyetemista korától kandidátusi disszertációjának megvédéséig és tovább élvezhetett részéről.) 2 „...Sunad filius Dobuca nepos regis..." Anonymus 11. In: Scriptores Rerum Hungaricarum (a továbbiakban: SRH) I. Ed. Emericus Szentpétery, Bp., 1937. 50. 3 „...Geula genuit duas filias, quarum una vocabatur Caroldu, et altera Saroltu et Sarolt fuit mater sancti regis Stephani..." Anonymus 27. SRH, I. 68-69. 4 „...in urbe/urbem Dobuka." Chronici Hungarici Compositio Saeculi XIV. SRH, I. 366. 5 „...Gyulám socium eius..." Legenda maior S. Gerhardi episcopi 8. SRH, II. 492. 6 Hóman Bálint: A honfoglaló törzsek megtelepedése. Turul, 30. (1912) 89-114., főleg 107-114. 7 Váczy Péter: Gyula és Ajtony. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születésének hatvanadik évfordulójára. Bp., 1938. 475-505. s Uo. 499. 9 Kulcsár Péter: A magyar államszervezés néhány problémája. István és Ajtony harca. Acta Historica Universitatis Szegediensis, 3. (1958) 11., 35-36.; László Gyula: Jegyzetek István királyról. In: Uő: Régészeti tanulmányok. Bp., 1977. 352.; Makkai László: Erdély a középkori magyar királyságban. In: Erdély története. I. Szerk. Makkai László, Mócsy András. Bp., 1986. 283-284. Óvatosabban Benkő Loránd: Az ómagyar nyelv tanúságtétele. Perújítás Dél-Erdély korai Árpád-kori történetéről. Bp., 2002. 101-105.
