Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - OLAJOS TERÉZ: Az avar továbbélés kérdéséről
De vajon jól ismerte-e a szerző, illetve Adalwin érsek a korabeli frank Pannónia viszonyait? Nos, Adalwin egyházi feljebbvalója a kereszténnyé lett avarok lelkipásztorainak, közöttük annak a Rihpaldnak is, aki a Mosaburgban (a mai Zalaváron) székelő Kocel keleti frank vazallus fejedelem (860/861-876 k.) főpapja volt. 35 Rihpald közvetlenül a Conversio megírása előtt, 869/870ben volt kénytelen helyét Metódnak átengedni Kocel pannóniai országában, miután II. Hadrian pápa (867-871) a szlávok apostolát 869-ben a sirmiumi érsek rangjára emelte, s ebben a minőségében az ő iuris diet ioja alá rendelte a korábban Salzburghoz tartozó Dunántúlt. 36 Ha valaki, hát a hosszú ideig Mosaburgban tevékenykedő Rihpald és a többi, Metód elől Salzburgba visszatért paptársa tudhatta s a legközvetlenebbül tapasztalhatta, hogy a bajorok és szlávok mellett a tőlük különböző nép, az avarok is ott éltek 870-871ben Pannónia Superior tartományban, amelynek tetemes részén - mint már jeleztük - Kocel volt a fejedelem. A forrásokból nyilvánvaló, hogy elődjéhez, Liupram salzburgi érsekhez (836-859) hasonlóan Adalwin is többször személyesen kereste fel Pannóniát. így például 865 karácsonyát Mosaburgban ünnepelte, s az ezt követő időben is többször járt a tartományban, bérmált és templomokat szentelt. 37 A legkisebb kétség sem férhet tehát ahhoz, hogy a Conversio szerzője tökéletesen hiteles ismeretekkel rendelkezhetett a mai Dunántúl és környéke lakóiról. így az avar lakosság nyugatdunántúli jelenlétéről szóló, a 870-es évekből származó információja a tényleges helyzetet tükrözi. Tovább erősíti érvelésünket, hogy a Conversio 3. fejezetében megőrzött adat tökéletes összhangban áll azzal a frank évkönyvekben szereplő híradással, miszerint 805-ben, amikor a frank seregektől szétzúzott avar állam uralkodó népessége egykori szláv alattvalóitól szorongattatva legyőzőjéhez fordult pártfogásért, Nagy Károly a „Szombathely és Deutsch-Altenburg közötti" (inter Sabariam et Carnuntum) határvonaltól keletre létrehozott egy avar vazallus államot. 38 Egyébként ennek egyik határát képezte a Wangarok határa elnevezésű hegy, 39 amelyet Jámbor Lajos keleti frank uralkodó egyik, 860-ban kelt oklevele említ. 40 Meglepő, hogy a 9. századi avar továbbélés szempontjából rendkívül fontos Conversio híradását W. Pohl teljesen figyelmen kívül hagyta. 4. Az avar továbbélés szempontjából a második perdöntő forrás Regino prümi apát 41 kortársi híradása a magyarok Kárpát-medencei honfoglalásáról. 42 Regino a 889-es évnél foglalja össze ismereteit a honfoglalás lefolyásáról, s egyebek mellett a következőket írja: „Az említett népet [a magyarokat] tehát a mondott vidékről [Szkitiából], saját szálláshelyeikről kiűzték a vele szomszédos népek, akiket besenyőknek neveznek, mivel számban és vitézségben felülmúlták őket, és mivel - mint előre bocsátottuk - a túláradó sokaság miatt a szülőföld nem volt elég az ottlakásra. így tehát ezek erőszakosságától elűzetvén, búcsút mondva hazájuknak, 35 Conversio, c. 12., vö. Wolfram, H.: a 24. jegyzetben i. m. 56.,138.; Losek, F.: a 24. jegyzetben i. m. 130-131. 36 Conversio, c. 12., vö. Wolfram, H.: a 24. jegyzetben i. m. 12-15., 138-139., 141-144.; Lo§ek, F.: a 24. jegyzetben i. m. 130-131. 37 Conversio, c. 13., vö. Wolfram, H.: a 24. jegyzetben i. m. 139-141.; Losek, F.: a 24. jegyzetben i. m. 130-135.; Bogyay, T: Die Kirchenorte der Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Südostforschungen 19 (1960) 52-70. 38 Vö. a 18. jegyzetet. 39 „ usque ad summitaíem illius montis qui dicitur Uuangariorum marcha'''; vö. a 40. jegyz. 40 Olajos T: Adalék a (H)UNG(A)RI(I) népnév és a késői avar etnikum történetéhez. Antik Tanulmányok 16 (1969) 87-90.; Uő.: Contribution à l'histoire des Onogours installés dans le Bassin des Carpathes. Chronica. Annual of the Institut of History University of Szeged 1 (2001)7-14. 41 Reginonis abbatis Prumiensis Chronicon cum continuatione Treverensi. Ree. Kurze, F. Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum ex Monumentis Germaniae Historicis recusi 50. Hannoverae, 1890. 42 Regino: Chronicon, 131-133. Regino történeti hitelességéről ld. pl. Kristó Gyula: Regino és a magyar honfoglalás. In: Studia varia. Szeged, 1998. 89-97.; Göckenjan, H.: A német évkönyvek híradásai a magyar honfoglalásról. In: A honfoglaláskor írott forrásai. A honfoglalásról sok szemmel. II. Szerk.: Kovács László- Veszprémy László. Bp., 1996. 135-136.; Szádeczky-Kardoss Samu: Még egyszer Regino és a korabeli magyarság. In: Az Alföld a 9. században. Szerk. Lőrinczy Gábor. Szeged, 1993. 227-236.; Györffy György: A magyar honfoglalás kérdéseiről. Magyar Tudomány 97 (Új folyam 35) 1990. 297-302.
