F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

GYÖNGYÖSSY Márton: Zsigmond király aranypénz-verésének első korszaka (1387-1401)

urburára, Mályusz a korabeli aranypénzverés éves mennyiségét 200000 aranyforintban határozta meg, hangsúlyozva, hogy a nagybányai pénzverés mértéke nem határozható meg pontosan, mivel 1411 óta István szerb despota kezében volt, így a királyné jövedelmei közül értelemszerűen kimaradt, viszont Borbála korábban kapott 8000 aranyforintnyi urburajövedelmét (Erdély, felső-magyarországi bányavárosok) sem tarthatta meg, ez az összeg is beleértődött a 20000 aranyforintba.

8 Mályusz Elemér és Draskóczy István számításai alapján tehát Magyarország éves aranytermelését 1427-ben évi legalább 700 kilogrammra és évi legalább 200000 aranyforintra tehetjük. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha hasonló adatokat feltételezünk a XIV. század utolsó évtizedére is. A pénzügyigazgatás és a kamarák Már Zsigmond uralma előtt elvált egymástól a kamarahaszna és a pénzverés igazgatása, bár az első biztos adat éppen 1387-ből származik: Zsigmond király Szerecsen János és Bernardi Ferenc kamarahaszna-ispánok kérésére utasítást adott ki a kassai kamara joghatósága alatt álló nemesek és városi lakosok számára. A kassai kamaraispánok nevét is ismerjük ebből az évből: Jakab és Keresztély, akik úgy tűnik - a kamarahaszna ügyeit már nem intézték.

9 A források a kamaraispánokat gyakran az általuk bérelt kamara megnevezése nélkül, sőt a kamarák ispánjaiként említik: valószínűleg folytatódott a korábbi rendszer és a pénzverés időről-időre egy-egy országos főkamaraispán kezében összpontosult. Különösen a külföldi eredetű bérlők lehettek érdekeltek ebben, hiszen így az egész ország pénzverése és nemesfém-termelése felett szerezhettek döntő befolyást. Az 1387-1401 közötti írott forrásokban említett kamaraispánok kivétel nélkül külföldiek voltak. Bár a kamarabérletek nyereségkulcsát nem ismerjük, már az is hatalmas lehetőségeket rejtett magában, hogy a bérlő folyamatosan jelentős mennyiségű nemesfémhez juthatott, amelyet értékesíteni tudott. így aztán az is előfordult, hogy a bérlő nem is a saját nevében, hanem egy külföldi tőkéscsoport megbízottjaként vagy beltagjaként kötötte meg a kamarabérleti szerződést.

10 Mindenesetre feltűnő, hogy azokban az években, amelyekben országos főkamara-ispánról van adatunk, a kamarai székhelyeken csak urburaispánokat említenek. Talán ilyenkor a bányakamarai és a pénzverőkamarai teendők is elváltak egymástól, az utóbbi országosan centralizáltan egy személy kezében összpontosult. Zsigmond király első éveiben az olasz vállalkozók kezében maradt a pénzverés. A páduai (vagy firenzei) származású Bernardi Ferencet (1345 körül - 1422 után) kétszer is említik kamaraispánként: 1392-ben a pénzverőkamarák ispánja, 1396-ban a pénzverőkamarák és a harmincadok ispánja. Mályusz Elemér ismerte föl, hogy a pecsétjén látható monogram mesterjegyként szerepel több XIV. 8. MÁLYUSZ 1986. 32-33: a körmöcbányai aranyból kivert összeg 150000 aranyforint évente, mivel a körmöcbányai urbura (20000 aranyforint) 75%-a származott az aranyból (15000 aranyforint), melynek tízszerese a kivert aranyforint (150000). A körmöci kamarában termelt aranyérc mennyiségét az aranyforintok finomsúlya alapján (3,5157gr x 150000 = ) 527355 grammban határozhatjuk meg. Ez alapján - ha a nagybányai és az erdélyi aranytermelést évi 50000 aranyforintnak vennénk - az 1427-es évben az ország aranytermelése 703140 grammban, azaz 703,14 kilogrammban határozható meg. A kérdéssel legutóbb DRASKÓCZY István foglalkozott figyelemmel az 1434/1435-ös körmöcbányai kamarai számadásra. Számításai szerint az ország aranyforint-kibocsátása az 1420-as években akár az évi 300000 aranyforintot is elérhette: DRASKÓCZY István: Kamarai jövedelem és urbura a 15. század első felében. In: Gazdaságtörténet könyvtártörténet. Emlékkönyv BerlászJenő 90. születésnapjára. Szerk. BUZA János. Budapest 2001. (Gazdaság- és társadalomtörténeti kötetek 1.). 162-163. 9. Zsigmond rendelkezése a kassai kamara joghatósága alatt álló nemesekhez és városi lakosokhoz: Buda, 1387. április 11., ZSO I. no. 8, a pénzverés és a kamarahaszna igazgatásának elválása: KUBINYI 1978 14. 10. HUSZÁR 1958. 71; PAULINYI 1972. 596-597.