F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
GRYNAEUS András: A magyarországi dendrokronológiai kutatás eredményei és új kérdései
A magyarországi dendrokronológiai kutatás eredményei és új kérdései Grynaeus András Dendrokronológia A dendrokronológia a régészet egyik sajátos segédtudománya, amely a famaradványok kormeghatározását végzi nagy, kedvező esetben negyedév pontosságú eredményt adva. Ehhez a fák évgyűrűinek vastagságát használják fel, mely minden fafajra, területre és évre jellemző. A módszer sajátos ún. „átlapoló,, technikája révén olyan évgyűrűvastagságsort („végtelen fát"), kronológiai adatsort és görbét állíthatunk össze, amely egy adott fafajra és területre érvényes és messze visszanyúlik a múltba (1. ábra 1 ). A régészeti ásatásokon (vagy a műemléki kutatások során) előkerülő famaradványok a bennük megőrződött évgyűrűik segítségével keltezhetők 2 : az ismeretlen korú maradvány évgyűrűvastagságainak lemérése után, meg kell keresnünk „végtelen fánkon" azt a szakaszt, ahol megegyezik a két adatsor, így megkapjuk az egyes évgyűrűkhöz tartozó évszámokat, és így keltezhetővé válik a maradvány. A fa kérge nemcsak védi a fa testét és a kéreg alatt elhelyezkedő szaporító sejteket (kambium), hanem a fa életműködésében is meghatározó a szerepe: a hozzá szorosan illeszkedő háncsban áramlik a - koronában szintetizált - vízben oldott tápanyag a fa minden sejtjéhez. A kéreg alatti szíjács alkotja a fa törzsének élő részét: benne áramlik a fa koronája felé a felszívott víz a benne oldott ásványi anyagokkal együtt, illetve ebben raktározza el a fa ősszel a keményítőt. A fa legbelső része, a geszt már nem vesz részt a fa életműködésében, „csupán" tartja, szilárdítja a fát, az itt felhalmozott anyagok révén. A datálás szemszögéből mindez azért fontos, mert a szijács vastagsága faj-, és területspecifikusan állandó: a szaporító sejtek (kambium) minden évben új évgyűrűt hoznak létre, de közben a szijács legbelső évgyűrűje elgesztesedik, pórusai feltöltődnek a geszt anyagával. így miközben a fa vastagodik, a szijács, évgyűrűszámát folyamatosan megtartva, egyre kijjebb vándorol. A 2. ábra 3 azt szemlélteti, hogy ha ismerjük az adott fafajra és területre jellemző szijácsévgyűrű1. Az ábra forrása ScHWElNGRUBER, Fritz Hans: Der Jahrring. (Standort, Methodik, Zeit und Klima in der Dendrochronologie). Bern-Stuttgart 1983. 85. 2. A téma legteljesebb összefoglalásaként lásd : ScHWElNGRUBER, Fritz Hans: Der Jahrring. (Standort, Methodik, Zeit und Klima in der Dendrochronologie) . Bern-Stuttgart 1983. 3. Az ábra forrása: ECKSTEIN, Dieter - BEDAL, Konrad: Dendrochronologie und Gefügeforschung. Ethnologica Europea VII/2 (1973/74). 228.
