F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
LASZLOVSZKY József: Királyi palota, ferences kolostor és városi település (Gondolatok a későközépkori Visegrád településfejlődéséről)
A ferences kolostor régészeti kutatásának előzményei nagyon hasonlóak a királyi palota kutatástörténetéhez. Mindkét esetben a későközépkori írott források adatai alapján tudtunk e jelentős építmények létezéséről, de a XX. századi régészeti kutatások megkezdése előtt az egykori épületek pontos helye sem volt ismert. Míg a palota esetében az 1930-as évek közepének feltárásai tették egyértelművé, hogy a palotát a ma már jórészt feltárt és részleteiben rekonstruált épületegyüttes területén kell keresnünk, 8 addig hasonlóan pontos helymeghatározás a ferences kolostor esetében egészen az 1980-as évekig nem állt rendelkezésre. 9 A korábbi kutatások hajlottak arra, hogy helyét esetleg a mai visegrádi település központja alatt, illetve annak közelében elhelyezkedő, középkori Visegrád város területén kell keresnünk. Ez a topográfiai elgondolás megfelelt a koldulórendek megtelepülésére vonatkozó általános elveknek, amelybe a magyar ferencesek is jórészt beilleszthetőek. Héjj Miklós szondázó ásatásai azonban közvetlen a palota közelében egy nagyméretű kőépület meglétét valószínűsítették. Ennek pontosabb értelmezése és Szőke Mátyás néhány további kutatási eredménye vetette fel annak a lehetőségét, hogy nem a városi település közelében, hanem attól kissé távolabb, közvetlenül a királyi palotaépület mellett kereshetjük a XV. század végének, XVI. század elejének egyik legnagyobb magyarországi obszerváns ferences épületét. A ferences kolostor régészeti kutatását ezt követően a visegrádi Mátyás Király Múzeum és az ELTE Középkori és Kora Újkori Régészeti tanszéke folytatta. Az első ásatási eredmények megerősítették, hogy a királyi palotától délre, a palota déli zárófala mellett egy udvarral elválasztva állott a kolostorépület és ettől még délebbre a nagyméretű templom. Az ásatások jelentős, néhol másfél méter magas felmenő falakat hoztak felszínre. Az épület a török korban pusztult el, és utána lassú pusztulási folyamat következtében vastag törmelékréteg fedte be az épületmaradványokat. A XV-XVL századi kolostor kerengőjének és udvarának szintje másfél-két méter mélyen helyezkedett el a mai felszíntől számítva. Az újkori épületek, Visegrád falu házai viszonylag kis károkat okoztak ezekben az épületrészekben, sőt a középkori épületegyüttes egyes részeit, így több pincét is egészen a legújabb korig, sőt napjainkig folyamatosan használtak. Jelentős, földfelszín feletti épületrészek csak egy helyen őrződtek meg, a templom és a kolostor-kerengő közötti fal egy újkori kerítésfalba befoglalva ma is több méter magasságban áll. A régészeti kutatások első fázisának hasonlóképpen fontos megállapítása volt, hogy a kora újkori lassú pusztulási folyamat során a késő gótikus boltozatok (kerengő folyosó, káptalanterem) beszakadtak, a lezuhant boltozat faragott kövei és a boltsüveg téglafalazatának nagyobb tömbjei általában az adott épületrész padlóján feküdtek. Voltak olyan boltozatszakaszok, ahol az eredeti faragott kövek 8090 százaléka ebben a helyzetben előkerült. A nagymennyiségű, faragott kőanyag már az első előzetes jelentésben lehetőséget adott arra, hogy a kolostorra vonatkozó írott forrásokkal összevetve felvázolhassuk a kolostor építészettörténetét és legfontosabb építési periódusainak kapcsolatait. A kolostorszárny és a templom kisebb részleteinek ismerete alapján egyértelművé vált, hogy az épületegyüttes alapvető szerkezeti elemeit a Zsigmond-kori alapítást követő építési periódus jellemzi és ezeket egy nagyléptékű, Jagelló-kori átépítés formálja át. Ez utóbbi főként boltozatok készítését jelenti, amelyek speciális vonásaikban a XV. század végének prágai építészeti megoldásaira emlékeztetnek, másrészt a XVI. század elejének közeli plébániatemplomaiban és távolabbi ferences kolostoraiban találjuk meg bekapcsolódhassanak az ottani régészeti feltárásokba és az anyagfeldolgozó munkába. Azóta SZŐKE Mátyás segítségével számos szakdolgozat és tanulmány született ennek az együttműködésnek a keretében, és ezen program egyik legfontosabb eredménye éppen a ferences kolostor feltárása. A feltárásokat mindvégig BUZÁS Gergely, LASZLOVSZKY József és SZŐKE Mátyás irányították, mellettük KOCSIS Edit, KOVÁCS Annamária és ROMIIÁNYI Beatrix is részt vett a kutatásban. Rajtuk kívül szinte minden középkoros régészhallgató rövidebb hosszabb ideig dolgozott az ásatáson, akiknek a munkáját ez alkalommal is szeretném megköszönni. 8. BÚZÁS 1990. 9. Lásd Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn Í458-1541. Schallaburg 1982. 344, 379-380.
