F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
MAGYAR Károly: Adatok a budai István-torony kérdésköréhez
Mint láttuk, a torony a mögötte lévő épületek, illetve várrészek számára egyfajta pajzsként is szolgálhatott. 53 Különösen jellemző volt ez olyan magaslati váraknál, amelyek hosszan elnyúló hegygerincre épültek, és az öregtorony a gerinc valamelyik végére került (pl. Katzenstein, 54 Maienberg, 55 Pappenheim 56 ). Ilyenkor a toronynak a várható támadás felé eső oldalát gyakran ékszerúen képezték ki (pl. Bernstein, 57 Ortenburg 58 ). Négyzetes, vagy ahhoz hasonló alaprajzú tornyoknál ezt úgy érték el, hogy a tornyot a gerinc hossztengelyéhez, illetve a támadási irányhoz képest átlós irányba fordították, 59 s így az a támadók felé rendszerint csupán két oldalát mutatta (pl. Esch, 60 Neuenburg, 61 Tyfov (Angerbach) 62 . Ez az „átlós" megoldás azonban nem csak a hegygerincen épült váraknál, illetve a „pajzs" rendeltetésű öregtornyoknál fordult elő, hanem más hegyi és síkvidéki váraknál, illetve más elrendezésű, a várfal mentén (pl. Eger (Cheb), 63 Guardaval (Wardenswal) 64 ), vagy éppen az udvar közepén elhelyezkedő, „szabadon álló" (pl. Achalm, 65 Alt Regensberg, 66 Giech 67 ) tornyoknál is. A lényeg ilyenkor is az volt, hogy a várható támadás, illetve - az udvaron állóknál - a fő megközelítés vagy lehetséges behatolás irányába minél kisebb, ékszerű felület mutatkozzon. Az ilyen tájolású tornyok alkalmazására már meglehetősen korán, aXI-XII. században sor került, 68 és később is igen népszerűek maradtak. A szakirodalomban ezt a fajta építészeti kiképzést általában a kővetőgépek lövedékei elleni védekezéssel magyarázzák, vagyis a lövedékek az átlós felületekről könnyebben lepattantak volna. 69 (Ez a feltételezés azonban nézetem szerint csak azoknál a tornyoknál állja meg a helyét, ahol az ostromgépek lehetséges elhelyezése valamely okból kötött volt, tehát a tornyot a lövedékek csak egy adott szögben érhették el.) V. Ha összevetjük az István-tornyot a fentiekben leírt típussal, első rátekintésre kitűnik, hogy annak legelterjedtebb vállfájához, a (megközelítőleg) négyzet alaprajzú, felépítményében hasáb alakú öregtornyok közé tartozik. Ez a forma a toronytípus megjelenése óta jelen van, és általános vélemény szerint nem mutat kronológiai eltérést a másik fő alapváltozattal, a köralaprajzúval szemben. Német 53. L. PIPER 1912. 25. jegyzetben idézve; BiM I. (UHL - ZEUNE) 244. Az e fajta építészeti elrendezést, illetve ennek egyik formáját az újabb kutatás „Frontturmburg" elnevezéssel tartja számon, 1. BILLER 1998. 140. HoTZ-ra hivatkozva. 54. Szlovénia. KRAHE 2000. 322. 55. Olaszország - Dél-Tirol. KRAHE 390-391. 56. Németország - Bajorország. KRAHE 2000. 460. 57. Franciaország - Barr kanton. BILLER 1998. 139/49. ábra, 140; KRAHE 2000. 101. 58. Franciaország. KRAHE 2000. 456. 59. Ezt a kategóriát a német szakirodalom „IJberecksteUung"-ként tartja számon. PIPER 1912. 176. (csak a pajzs szerepét betöltő tornyokra vonatkoztatva); LdM I. (BINDING) 1955; BILLER 1998. 140. 60. Luxemburg - Wiltz kanton. KRAHE 2000. 177. 61. Svájc - Thurgau kanton. KRAHE 2000. 425. 62. Csehország. KRAHE 2000. 719. 63. Csehország. KRAHE 2000. 162. 64. Svájc - Graubünden kanton. KRAI IE 2000. 234. 65. Németország - Baden-Württemberg. KRAHE 2000. 53. 66. Svájc - Zürich kanton. KRAHE 2000. 73. (A tornyot itt lakótoronynak határozták meg.) 67. Németország - Bajorország. KRAHE 2000. 212. 68. Ezzel kapcsolatban a két legkorábbi, számomra ismert példát BILLER 1998 idézi. Az egyik Larochette (Luxemburg) vára (108/26. ábra), ahol ugyan az ilyen pozícióban lévő tornyot csak „Turm"-nak nevezi, de mérete alapján akár „Bergfried"-nek is értelmezhető. A másik, de még korábbi példa Habsburg (Svájc - Aarberg kanton) vára. Itt egy, már a XI. sz. második negyedében (!) megépült lakótorony, illetve „toronyvár" („Turmburg") mellé, annak keleti végéhez épült hozzá a század utolsó harmadában (!) egy átlós irányban elhelyezett öregtorony (kb. 9,5 x 9,5 m), és - részben utóbbihoz csatlakozva - egy kerítőfal rendszer, valamint a vár átellenes, nyugati végébe, azonban már az említett falon kívül még egy kisebb, négyszögletes torony, utóbbi már „normális" elrendezésben. A vár fejlődése azonban ezzel még nem zárult le: a XIII. sz. korai időszakában a kisebb torony mellé felépült egy másik, nagyobb (kb. 9,5 x 9,5 m), de hasonlóan „normális" pozíciójú torony, Bergfried is. (A kettőről együtt ld. még röviden uo. 146.) 69. Ld. az 53. jegyzetben idézett helyek.
