F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

MAGYAR Károly: Adatok a budai István-torony kérdésköréhez

A királyi palota ábrázolása az István-toronnyal Fontana-Nessenthaller metszetén (Í686) együtt(!) mind bekötnek a nyugati és - amennyire ez az igen erős roncsolás ellenére megítélhető - a keleti főfalba. Ezzel szemben a „vágástól" délre, a LX. helyiséget a délebbi, jeltelen helyiségtől elválasztó közfal („1") csak a keleti főfallal („C") köt egybe, míg a nyugatihoz („E") csupán hozzáépült, s egyben „ráült" utóbbinak az alapozási padkájára.

16 Sajnos ennél többet pusztán a régészeti kutatások alapján nem mondhatunk, de már ezek figyelembe vételével sem tűnik indokolatlannak, hogy a falszakaszok korát feltételesen határozzuk meg. Fentiek alapján érthető, hogy a nyugati főfal egységes voltával kapcsolatban maga Gerevich sem fogalmaz következetesen.

17 Mi több, különböző munkáiban még az István-torony értékelése, keltezése is eltérő, önellentmondó, helyenként egyenesen zavarosnak tűnik, legutolsó írásában pedig már a torony sarkához csatlakozó falszakasz és a torony egykorúságát is megkérdőjelezte.

18 Mindenesetre, ha a torony sarkából kinyúló falszakasz valóban nem azonos a „vágástól" északra eső falszakasszal (vagy ha előbbi falszakasz nem együtt épült, egykorú a toronnyal), akkor a torony keltezése már elszakad az „L" alakú épületre vonatkozó, biztosnak tűnő (pénzzel hitelesített!) „1333 - ante quem non" adattól. A torony így már építészeti és történeti szempontból bizonyos vonatkozásban önálló egységként kezelhető, kezelendő. Tekintettel az István-torony kapcsán felmerült kételyekre, két területen feltétlenül célszerű a témakör további elemzése. Egyrészt vizsgálandó a toronynak, mint építészeti típusnak időbeli és térbeli elterjedése, másrészt újra felvetődik a névadó (építtető?) személyére vonatkozó kérdés. III. A várhegy fennsíkjának legdélibb részén álló, négyszögletes torony mindenekelőtt a palota együttes déli részének alaprajzi rendszerében elfoglalt helyzetével hívta-hívja fel magára a figyelmet. Mint lát16. GEREVICH 1966. 159. 17. Pl. GEREVICH 1966. 132, 183. Hasonló megfogalmazást találunk a 274. oldalon is. Ezzel szemben uo. 123: „Ott, ahol a második helyiség déli válaszfala a hosszú nyugati falba beköt, ez utóbbi megtörik és kelet felé elhajlik úgy, hogy éppen az István torony északi csúcsából észak felé induló fal irányát veszi fel - és mivel majdnem mindenütt nyomon követhető, a két fal feltehetően [kiemelés tőlem: M. K.] azonos." Hasonló megfogalmazás uo. 158. 18. GEREVICH 1955b. 265; GEREVICH 1966. 184; GEREVICH László: Budapest művészete a későbbi középkorban a mohácsi vészig in: Budapest Története II. Szerk. GEREVICH László, KOSÁRY Domokos. Budapest 1973. 241-334. 253; GEREVICH 1975; GEREVICH 1987. 151; GEREVICH 1987. 152.