F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

MAGYAR Károly: Adatok a budai István-torony kérdésköréhez

Az István-torony és az északról csatlakozó épületmaradványok találkozássá határolta. így végül is a palotaszárnyak együtt zárt tömböt alkottak középen kis, hosszúkás udvart (déli kis udvar) közrefogva. Mindezek mellett Gerevich László még azonosít egy, a zárt tömbből E-EK felé kiugró „toldalékszárnyat" is.

3 A maradványaiban részben azonosított K-i és a feltételezett D-i szárny, valamint a toldalékszárny igen összetett kérdését ehelyütt nem taglalhatjuk részletesen. Jeleznünk kell azonban, hogy az előbbi, vagyis a K-i szárny eredeti formáját („téglány alakú szárny") a feltárást végző Gerevich László korábbi időszakra hajlamos keltezni,

4 azaz szerinte a komplexumot végül is legalább két (az északi toldalékszárnyat is figyelembe véve három) különböző korú épületrész egymás mellé építésével hozták létre. A keleti és a déli részt utóbb teljesen átépítették. Ami a szűkebben értelmezett, összetartozónak vett együttes, tehát a torony és a hozzá északról csatlakozó „L" alakú palotarész

5 datálását illeti - úgy tűnik - könnyű helyzetben vagyunk, hiszen elég a kutatás által általánosan névadónak elfogadott Anjou István hercegnek, Nagy Lajos király öccsének

6 fő életrajzi adatait (1332-1354) felidézni, és máris a régészeti keltező módszerekhez, ill. adottsá3. Az így leírt, a Gerevich által „déli központi épület"-nek vagy „déli épülettömb"-néz. is nevezett építészeti együttes „lstván-vár"-ként történő említésére ld. pl. GEREVICH 1966. 130, 137-138, 274. 4. GEREVICH 1966. 138; megjegyzendő, hogy déli szárnyról ő nem beszél. Ennek létére többek között egy keletre kinyúló, ötoldalú erkély maradványai alapján lehet következtetni, amelyet viszont Gerevich inkább a korábbi építésű keleti szárny toldalékaként hajlamos értelmezni. Az erkély toldalék jellege kevéssé vitatható, kérdés azonban az azt nyugatról, belülről lezáró rövidke és vékony falcsonk eredeti szerepének értelmezése. 5. GEREVICH 1966. 137. 6. Ld. pl. ZOLNAY László: AXHI-XTV. századi budavári királyi szálláshely. Művészettörténeti Értesítő 1 (1952). 15-28. 20; GEREVICH 1952. 165; ZOLNAY László: „Opus castri Budensis". AXIII. századi budai vár kialakulása. TBM 15 (1963). 43-107, itt 97; GEREVICH 1966jelen tanulmányomban idézett helyei. Ezzel szemben BALOGH 1966. 71 Anjou István, mint névadó személyét vagylagosan említi, akárcsak SPEKNER 2002, ld. erről még a későbbiekben!