F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
ZATYKÓ Csilla: Adalékok egy 1460-as Zala megyei birtokmegosztó oklevélhez
haladt az az ösvény, mely a homokkomáromi Rapat nevű utat kötötte össze Mántával. Pontos helyét illetően a recens helynevekre és a helyi hagyományra támaszkodhatunk, melyek szerint az egykori falu a mai Sormás határában a Mántai-pataktól északra, a Borzliki-legelő és a Sormási erdő közti kiemelkedésen lehetett. 21 Homokkomáromtól délre, a mai Almaszeg-dűlő őrzi az egykori Almaszeg falu nevét, a leírások alapján valóban ezen a területen helyezkedett el a település. Almaszegről egy Nagy Út vezetett északi irányba Homokkomárom, majd Szentmiklós felé. Kanizsa 1519. évi urbáriumában a falu még huszonegy telekkel szerepel, bár ebből tizenkettő - többek között az 1509-ben a környéken dúló pestisjárvány következtében - pusztatelek. 22 Ugyanitt elhagyott faluként említik az 1460-ban még possessioként szereplő Libolca falut, mely 1530-ban már Almaszeghez tartozó lakatlan pusztaként jelenik meg a forrásokban. 23 A török pusztításokat már Almaszeg sem vészelte át, 1580-ra teljesen elnéptelenedett, egykori lakóinak egy része a közeli Újudvarra költözött. 24 Az 1460. évi birtokosztály Homokkomárom környékének települési viszonyaiba nyújt betekintést, egy statikus kép helyett azonban a régió folyamatosan változó település-szerkezete bontakozik ki előttünk. Az egyes falvak a település-pusztásodás folyamatának különböző szakaszait tükrözik. Ezeket a szakaszokat a tárgyalt települések négy csoportja jellemzi. 1. A máig továbbélő települések: Szentmiklós és Orbonok. Ide sorolható Homokkomárom is, bár a falu nem a középkori helyén maradt fenn. 2. Az 1460-ban még létező, de mára elpusztult települések: Almaszeg, Bodies, Libolca, Mánta és Mátésháza. Ezek a települések az 1500-as évek közepén kezdődő és egészen 1690-ig, Kanizsa várának felszabadításáig tartó állandó harcok pusztításait már nem élték túl. 3. A harmadik csoportba sorolhatók Kontyán és Homokfalu, ahol a lakatlanná vált települések a megszűnés utolsó mozzanataként, 1460-ban éppen beolvadnak a szomszédos falvak határába. 4. Végül az 1460-ra már megszűnt, határbeli helynévként továbbélő Palina jelenti a településpusztulás utolsó szakaszát. Természetesen léteznek a pusztásodás folyamatának ezektől eltérő útjai is, jelen munkában egy birtokmegosztó oklevél alapján megismerhető, adott időben, adott területre jellemző formákat mutattuk be. RÖVIDÍTÉSEK CSÁNKI 1897 CsÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1897. KUMOROVITZ 1958 KUMOROVITZ L. Bernát: Homokkomár, Mátésháza, Orbonok, Bodicz, Kontyán, Homokfalu, Szentmiklós és Aszaló Zala megyei falvak és tartozékaik határjárása 1460-ból. Ethnographia 69 (1958). 129-138. PAPP 1964 PAPP László: Zala megye földrajzi nevei. Zalaegerszeg 1964. VÁNDOR 1994 VÁNDOR László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. I. Szerk. BÉLI József, RÓZSA Miklós, LENDVAI Anna. Nagykanizsa 1994. 215-424. 20. 1446: Dl 94188. Érdemes megemlíteni, hogy az oklevél az 1460-ban Homokkomárom településrészeként szereplő Warozegh-et Warzeghe néven önálló possessioként sorolja. 21. PAPP 1964. 583. 22. VÁNDOR 1994. 262. 23. VÁNDOR 1994. 261. 24. VÁNDOR 1994. 337.
