F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
GYÖNGYÖSSY Márton: Zsigmond király aranypénz-verésének első korszaka (1387-1401)
biztos: sem a súlyérték, sem az átmérő tekintetében nincs jelentős eltérés a különböző verdékben készült veretek között. 24 A CNH II. 118. számú aranyforintot a kutatás az előlapi éremkép címere alapján viszonylag rövid időszakra, mintegy másfél évtizednyi intervallumba keltezi. Ezen az időszakon belül a típus egyes változatainak pontosabb elhelyezéséhez, évhez kötéséhez nagyon kevés támponttal rendelkezünk. Elsősorban a verdejegyek, illetve azok korábbi és későbbi előfordulásai, párhuzamai vezettek eddig konspirativ megoldásokhoz, az írott források csekély volta miatt. A verdejegyeken kívül egy-egy változat keltezéséhez az éremleletek is értékes adalékokkal szolgálhatnak. Az alábbiakban a biztosan keltezhető verdejegyek és a kincsleletek felhasználásával kísérlem meg a CNH II. 118. típus változatainak korrendjét összeállítani. A korrend megállapítása szempontjából három kincslelet szolgáltat értékes adatokat: a gerencséri, a Regensburg I. és a Regensburg III. számú kincslelet. Mindhárom lelet záródását biztosan 1390 előttre tehetjük, s mindhárom azonos abban a tekintetben is, hogy záróveretük Zsigmond király CNH II. 118. típusú aranyforintjából a Dl-6 számú változat (Gerencsér és a Regensburg III. esetében a változat „testvére" is jelen volt: a Dl-7). A leletek alapján úgy tűnik, hogy Zsigmond első aranyforintveretei a kutatás által kassainak tartott példányok, amelyeket ezek szerint 1389 elé kell kelteznünk. Ez a liliomos verdejegy azonban további kérdést is felvet, hiszen Mária királyné CNH II. 111. típusú aranyforintjairól is ismerjük ezeket a jegyeket (C2-2, C2-3)! Nyilvánvaló, hogy azonos verdében és időben egymástól nem túl távol készültek Mária utolsó és Zsigmond első aranyforintjai. Egy másik kincslelet alapján viszont kizárható, hogy egy időben, egyszerre készültek volna: a gyulafehérvári lelet ugyanis Mária aranyforintjaival zárult, és éppen ezekkel a liliomos verdejegyűekkel; elrejtését tehát legkésőbb 1387-re tehetjük. Mivel Zsigmond veretei hiányoznak a gyulafehérvári leletből, a két uralkodó veretei között nem egyidejűség, hanem előidejűség állapítható meg. Zsigmond király ezen kassai vereteit tehát 1387-1389-re keltezhetjük. 25 Lelettel sajnos nem keltezhető, a verdejegy alapján azonban mégis körülbelül meghatározható a verési ideje a Dl-1 változatnak is. Említettem már, hogy verdejegye ( - G") közeli rokonságban áll Mária királynő egyes aranyforintjainak verdejegyével (G - M: Cl-3, C2-1), másrészt Zsigmond későbbi aranyforintjain ez a jegy már nem fordul elő. 26 Mária királynő említett vereteit Kratzer János körmöcbányai kamaraispánságával (1385 körül) hozzák összefüggésbe. A „G" verdejegyet esetünkben így körmöcbányai (pontosabban a Kratzer családra jellemző) jegynek tekinthetjük, és 1387-1390 közé keltezhetjük, mivel 1390-91-ben már egy bizonyos Henrik a körmöcbányai kamaraispán. Viszonylag pontosan keltezhető a Bernardi Ferenc mesterjegyével (FB monogram) ellátott két változat (Dl-2, Dl-3). Mivel tudjuk, hogy Bernardi két évben volt (biztosan) országos főkamaraispán, 24. Időközben az Osztrák - Magyar Akció Alapítvány ösztöndíjának köszönhetően módom nyílt a bécsi Kunsthistorisches Museum éremtárában található Zsigmond aranyforintokat is tanulmányozni. Összesen 23 darab CNH II. 118. típusú aranyforintot mérhettem meg, átlagsúlyuk: 3,50 gramm. Átmérőjük szintén 20-21 milliméter. Ezúton szeretném megköszönni Dr. Michael ALRAM akadémikusnak, a Münzkabinett igazgatóhelyettesének készséges segítségét! 25. A gerencséri lelet: NK 12 (1913). 113-114, Regensburg I.: MBNG 31 (1913). 169, Regensburg III.: STUMPF 1997, a regensburgi aranyforint-leletek keltezése: GYÖNGYÖSSY, Márton, Ein spätmittelalterlicher Goldguldenfund aus Regensburg. Randbemerkungen zu einem Ausstellungskatalog. MÖNG 40 (2000). 96-102, a gyulafehérvári aranypénzlelet: NK 7 (1908). 170. MÁLYUSZ Elemér az írott források alapján úgy vélte, hogy Zsigmond aranyforintjai csak 1392-ben jutottak el Németországba („új magyar forint"), és ez az aranyforint az 1392. december 7-én szolgálataiért megjutalmazott Bernardi Ferencnek, a pénzverő kam arák ispánjának műve lett volna (MÁLYUSZ 1986. 10.). A Regensburg I. és a III. számú kincsleletek összetétele alapján nyilvánvaló, hogy Zsigmond aranyforintjai már legkésőbb 1388-ban eljutottak Regensburgba, és ezek az első veretek nem Bernardi Ferenc országos főkamaraispán mesterjegyét viselik! 26. „G" betűt tartalmazó verdejegyek ismeretesek Zsigmond későbbi aranyforintjairól: D2-24 (h - G), valamint G - K (KŐSZEGI Tivadar: Zsigmond király ismeretlen verdejegyű aranyforintja. NK 94-95 (1995-1996). 126.)
