F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

GYÖNGYÖSSY Márton: Zsigmond király aranypénz-verésének első korszaka (1387-1401)

Valószínűleg Körmöcbányán is az 1380-as években kezdhették meg az aranypénzverést. Bár csak 1385-ből ismerjük a kamaraispán nevét - Kratzer János - a CNH II. 112. és 111. egyik verdejegye hipotetikusan hozzá kapcsolható (Cl-3, C2-1). Zsigmond első aranyforintjairól is ismerünk egy ehhez hasonló verdejegyet (Dl-l). Az irodalomban az 1390-es évekből több kamaraispán neve is folyamatosan forog: Henrik (1390-1391), Henczmann (1391-1393), Czwickil János (1393-1394), Stadler Miklós (1398) és Ozorai Pipo (1399). Közülük azonban Henczmann urburaispánként szerepel az írott forrásokban, Stadler Miklós úgyszintén, amint Ozorai Pipo is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehettek volna egyúttal a pénzverőkamara ispánjai is, bár némelyik működése idején ismerünk országos főkamaraispánt. A kutatás eddig csak egy verdejegyet ( - G), és így egy változatot (Dl-1) kapcsolt a körmöci verdéhez. A CNH II. 118. körmöci verdejegyét a magam részéről a Kratzerekkel hozom összefüggésbe, mivel a Mária királynő aranyforintjain szereplő körmöci verdejeggyel áll közeli rokonságban. A regensburgi Kratzer-család először Bécsben, majd Budán telepedett le. Közülük többen is kapcsolatban álltak a pénzveréssel és a bányavárosokkal: így Frigyes (1336-1371 között) és János kamaraispán volt, az utóbbi 1385-ben Körmöcbányán, Miklósnak pedig bányavárosi kapcsolatai (1393-ban Körmöcbányán mészárszékei) voltak. Talán Kratzer János Zsigmond első éveiben (13871389-ben) kamaraispán maradt, és aranyforintokat vert. A verdejegy alapján számomra úgy tűnik, hogy az (arany)pénzverdét néhány év múlva leállíthatták, és csak a XV. században indították be újra.

18 A nagybányai pénzverde működését csak a verdejegyek tanúsítják, írott forrás ebből a korszakból nem ismeretes. Zsigmond király ugyan 1393-ban megerősítette Nagybánya és Felsőbánya polgárai kérésére a Nagy Lajos-féle 1376-os („második") kiváltságlevelet, de a pénzverésről még ebben nem volt szó. 1411-ben viszont, amikor Zsigmond király többek között Nagybányát is István szerb despotának adományozta, a leleszi konventet felszólította, hogy a despotát iktassa az adományozott városok, valamint az arany-, ezüstbányák és a pénzverde birtokába. A XV. század elején tehát működő pénzverde volt Nagybányán. A XV. század eleji „nagybányai" verdejegyek közül némelyik már a XIV. században is felismerhető: így például a CNH II. 118. típus három verdejegye (Dl-4, Dl-5, Dl-9) is, mindhárom kollektív jegynek tűnik. Mivel egyikük a CNH II. 119. típuson is előfordul (D2-2), valószínűsíthetjük, hogy mindhármat az 1390-es évek végén, illetve az 1400-as évek legelején verték.

19 Hipotetikusan bár, de a numizmatikai irodalomban Pohl Artúr feltevései alapján elterjedt az a nézet, hogy az erdélyi Offenbányán is verték Zsigmond király CNH II. 118. aranyforintját (Dl-8). írott forrással egyáltalán nem rendelkezünk, s a már említett verdejegy - amelyet inkább Páduai Bertalan révén a Medici-társasághoz sorolnék - pedig kevés bizonyíték az offenbányai aranypénzverésre, még akkor is, ha a CNH II. 119A és B veretein találhatunk hasonló, és valószínűleg Offenbányának tulajdonítható verdejegyeket.

20 18. A körmöcbányai kamaraispánokhoz: KRIZSKÓ Pál: A körmöczi régi kamara és grófjai. Budapest 1880. (Értekezések a történelmi tudományok köréből VIII. 10.) 13, 60; HORVÁTH-HUSZÁR 1955-1956. 26-27. Henczmann körmöcbányai urburaispán: ZSO I. no. 2845. Már KUBINYI András felismerte, hogy Stadler Miklós kamaraispánsága téves adaton alapszik, mivel 1398-ban volt urburaispánnak nevezik: KUBINYI 1978. 31 (54. jegyzet); ZSO I. no. 5198. Ozorai Pipo 1398ban körmöcbányai urburaispán volt: ZSO I. no. 6112. A Kratzerekhez: KUBINYI András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig. Levéltári Közlemények 42 (1971). 240. Kamaraispáni működésükhöz: HORVÁTH-HUSZÁR 1955-1956. 23-26. A Dl-1 változatot követő biztosan keltezhető körmöcbányai aranyforintok közül a legkorábbiak is csak 1404-ben készülhettek: D2-25, D2-27, D2-28, D3-2. 19. Zsigmond király megerősíti Nagybánya és Felsőbánya 1376-os kiváltságlevelét (1393. január 27.): ZSO I. no. 2804. Zsigmond király István szerb despota birtokba iktatásáról: ZSO III. no. 708. 20. Az erdélyi, offenbányai verdéhez: POHL, Artúr: Die Münzkammer Siebenbürgens 1325-1526. Südostdeutsches Archiv 13 (1970). 35; RÁDÓCZY Gyula: Az erdélyi pénzverés kezdetei a középkorban. Az Érem 43 (1987/2). 9. Hasonló verdejegyek, melyeknek a magyarázatával még adós a kutatás: D2-5, D2-6, D2-7, D2-38. Valószínűleg egy-egy kereskedő(társaság) cégjelzését kell bennük keresnünk.