B. Nyékhelyi Dorottya: Középkori kútlelet a budavári Szent György téren (Monumenta Historica Budapestinensia 12. kötet Budapest, 2003)
VII. A kút iszapos részének textilleletei
Tölgyleveles töredékek 166 A heraldikailag balra hajló indás darabok mérete: 26x27 cm (BTM 2001.2.4.); 26x26 cm (BTM2001.2.5.); 25x21 cm (BTM 20012.6.); 13x15 cm (BTM 2001.2.7.). A heraldikailag jobbra hajló indás darabok mérete: 23x21 cm (BTM 2001.2.8.); 13x15 cm (BTM 2001.2.9.) Erről B. NYÉKHELYI 2001. 24-25.p. (kép); 73.p.; 101.p. 2,8„9. tételek A kút vizes-iszapos betöltésében több kisebb-nagyobb textilt is találtunk. Az alábbi darabokra, melyeknek készítéstechnikája, kidolgozása sok rokon vonást mutat, az Anjou-magyar címeres kárpittal azonos mélységben bukkantunk. Valószínűleg azonos korból származnak, s talán valamilyen módon együvé tartoztak. Esetleges összetartozásuk csak a teljes textilanyag konzerválása, technikai elemzése, tudományos feldolgozása után deríthető ki, s e munka nagy része még hátra van. A tölgyleveles selyemtöredékek közül négy darab azonos formájú, kettő pedig az előzőek tükörképe. A tölgyleves, makkos töredékeket Tóth Márta (Iparművészeti Múzeum) restaurálta, a technikai leírásokat ő készítette el. Az alapmotívum függőlegesen álló szárból indul ki, amelyből apró tölgylevelek hajlanak jobb és bal felé. A szár felső harmadánál lendületesen folytatódik egy vízszintesen jobbra, a tükörképnél balra hajló leveles inda. Ebből lefelé elágazik a további leveleket tartó, ötszirmú kerek virágban végződő ág. A virág a függőleges szár felé kapcsolódik. A lendületességet a selyemtöredékeket keretező kontúrozás is hangsúlyozza, a levélerezet mintázatát kiemeli. 166 A rétegkromatográfiás elemzés nem talált színezékre utaló nyomot. A stilizált tölgyleveleket és a virágot egy darab selyemnégyzetből szabták ki, amelyre feltehetően sablon segítségével felrajzolták a motívumot, valamint a levélerezetet. (Az előrajzolás tisztán látható a töredékeken.) Ezután a kivágott darabokat kontúrozó fonal segítségével, 2-3 mm-es öltésekkel applikálták az alapanyagra, amelyből azonban nem találtunk töredéket. A levélerezet előrajzolt vonalait szintén a kontúrfonal felvarrásával emelték ki. A tisztítás átvilágított üveglapon történt, ennek segítségével láthatóvá váltak a lánc- és vetülékfonalak által kialakított vonalrendszerek, amelyeket egymáshoz illesztve pontosan megkaptuk a töredékek eredeti formáját. Segítséget jelentett, hogy a kontúrfonalak sok helyen összetartották a selyemmotívum szétesett darabjait, így az összefüggő részeknél a szálirányok megkeresése és összeillesztése könnyebben történhetett.
