B. Nyékhelyi Dorottya: Középkori kútlelet a budavári Szent György téren (Monumenta Historica Budapestinensia 12. kötet Budapest, 2003)

VII. A kút iszapos részének textilleletei

VII. OS A KÚT ISZAPOS RÉSZÉNEK TEXTILLELETEI Az Anjou-magyar címeres kárpit 140 Első rövid ismertetés: Múzeumi Hírlevél 1999.XX.évf. 12.sz.327.p. Az ásatásról és a kárpitról beszámoltam a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztálya és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 2000. április 26án, a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett Válogatás az 1999. év feltárásaiból című konferenciáján, 2001. április 6-án az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság - Régészeti Műemlékhelyek Szakbizottság szervezésében „A budavári Szent György tér nyugati oldalán folytatott régészeti kutatások során feltárt építészeti emlékek műemléki helyreállításának kérdései" című tanácskozáson, 2001. május 9-én a Budapesti Történeti Múzeumban a BTM Középkori Osztálya, valamint a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Válogatás az 2000. év feltárásaiból című rendezvényén, továbbá 2001. november 30-án a Magyar Tudomány Napja alkalmából a BTM-ben tartott szimpóziumon. A kárpit még az ásató régész publikációja előtt bekerült a szakirodalomba: HEGEDŰS 2000, HOLLER 2001. 141 Előkerülési szintje a kútban Adna feletti magasság 147,00 m. 142 A lelet előkerülésekor a BTM főigazgatója sajtótájékoztatót hívott össze. A közvélemény így nagyon hamar értesült a szenzációs régészeti leletről. Hírt adott róla a sajtó: Magyar Nemzet, Népszabadság 1999. október 8, október 21, több vidéki napilap, mint pl. 24 óra (Kecskemét) 1999. október 9, Kis Újság 1999. október 15. Foglalkozott vele a rádió (Petőfi adó, Gordiusz, 1999. október 10, 19, 21.), a televízió (MTV1 Budapest krónika 1999. október 11, október 22.). A későbbi sajtóközleményből kiemelném a Magyar Nemzet 2001. A kárpitot 1999. október 4-én találtuk meg/

40 amikor már 10 méter mélységben kibontottuk a kútban lévő földréteget.

141 Nem sokkal e fölött kezdődött az az iszapos, nedves, bűzös réteg, mely számos fontos leletet őrzött meg számunkra, köztük több selyemből készült textiltöredéket. A kárpitot egy 400x350x300 mm méretű, iszappal borított sárcsomó foglalta magába. Kibontására néhány nappal később a Budapesti Történeti Múzeum restaurátor-műhelyében került sor, itt történt a lelet előzetes tisztítása is.

142 A selyemkárpit később az Iparművészeti Múzeum textilrestaurátor-műhelyébe került, ahol rendelkezésre álltak mindazok a műszerek és berendezések, ame-