K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)
IV. A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM MŰKÖDÉSE 1957-TŐL 1987-IG - A múzeum tevékenysége a 60-as években (1961-1972)
egyezik a főigazgató 1966 novemberében felterjesztett javaslatával. A palotába költözéshez szükséges megteremteni a személyi és gazdasági feltételeket. A jelentés megállapította, hogy a BTM egységesebb profiljának kialakítását nagy mértékben elősegítette a VB 1964-es határozata, amely a közterületek képzőművészeti alkotásainak gondozását leválasztotta a Múzeum feladatköréből. Bár az intézmény széttagoltsága továbbra is fennmarad, az egyes részlegek összevonása, a palotában megnyíló kiállítások mégis minőségi változást eredményeznek a feladatok ellátásában. Az ülésen hozott határozat jóváhagyta a Népművelési Osztály jelentését és egyben utasította, hogy a BTM költözésével kapcsolatos legszükségesebb státus és hitelfedezet biztosítása érdekében a Művelődésügyi Minisztériumnál járjon cl. A csatolt költségigény szerint 17 fő állandó (legújabbkori történész, művészettörténész, restaurátor, mérnök, telefonkezelő, liftkezelő, 10 takarító) és 6 fő időszaki (teremőr, raktári munkás, portás, segédmunkás) foglalkoztatású dolgozó alkalmazása szükséges. Az ülés jegyzőkönyve szerint a részt vevő Tarjányi Sándor főigazgató részletesen hozzászólt, főleg a költözésről és a kiállításokról. Problémaként említette a romterületek helyzetét, mivel kezelésüket a BTM nem tudja ellátni. Az ülés résztvevői egyetértettek az elnöki javaslatokkal: a palotai kiállításokat 1968 áprilisában meg kell nyitni; a „Budapest Története" c. monográfiát 1970-ig el kell készíteni; a Fővárosi Tanács Népművelési valamint Városrendezési Osztálya dolgozzon ki javaslatot a romterületek kérdésének megoldására; a BTM bővítse nemzetközi kapcsolatait. 7 '' Az 1967-es esztendő legnagyobb feladatát jelentette a műszaki átadást követően, 77 május 2-án megkezdődő költözés a budai várpalotába. Először a főigazgatóságot és a Gazdasági Hivatalt költöztették, majd a Középkori Osztály tudományos dolgozóit, a műszaki részleget, fényképtárat, restaurátormühelyt, könyvtárat, s ezután a műtárgyakat. A költözési terv megvalósítását azonban megzavarta a Fővárosi Tanács VB határozata, amely szerint néhány esztendei átmeneti időre a Szentháromság utcai épületet át kellett engedni a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (1966 előtt Legújabbkori Történeti Múzeum) számára. A váratlan fordulat előzménye az, hogy a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum V, József nádor tér 7. sz. alatti épülete életveszélyessé vált, és a Művelődésügyi Minisztérium a Fővárosi Tanáccsal megállapodást kötött arról, hogy a Tanács a Szentháromság utcai múzeumépületet ideiglenesen átadja a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum számára, amely azt az új épülete elkészültével, de legkésőbb 1970. június 30-ig visszaadja a Fővárosi Tanácsnak. A BTM-nek a teljesen kiürített épületet 1967. szeptember l-ig át kellett adnia. Az új helyzetnek megfelelően módosítania kellett a Múzeumnak az elhelyezési tervet. A főigazgató a Fővárosi Tanács Népművelési Osztályának küldött jelentésében közölte, hogy a Kiscelli Múzeumból csak a metszetgyűjtemény és a papírrestaurátorműhely költözik a palotába, a többi részlege a kastélyban marad. Ebből következően az Ős- és Ókortörténeti Osztály is marad eddigi helyén, a Károlyi-palotában. (Az így kialakult helyzet az ezredfordulóig fennállt, hiszen a BTM nem kapta vissza a Szentháromság utcai épületet.) A palota „E" szárnyának földszintjén helyezték el a ruhatárat, a jegy- és kiadvány-árusítást, az előadótermet és a kiállítás egy részét. Az első emeletre került a metszettár, a papírrestaurátorműhely, kiállítás, a takarítók helyisége és a büfé. A második emeletre költöztették a főigazgatóságot, a Gazdasági Hivatalt, a Középkori Osztályt, a könyvtárat, az adattárat, a műszaki részleget, a fotómühclyt, irattárat, házi telefonközpontot. A harmadik emeleten helyezték el a Középkori Osztály gyüjteményraktárait és a restaurátorműhelyt. 78 A beköltözés után az évi beszámoló jelentés szerint „a felsőbb irányító szervek között vitássá vált az is, hogy az »E« szárny teljes egészében megilletie intézményünket. Ezek a körülmények eredeti terveinket felborították, nagyfokú bizonytalanságot eredményeztek és hátráltatták az »E« szárnyba tervezett kiállítások konstruktív munkáját." A Fővárosi Tanács elnökhelyettese tisztázta az érintettekkel a helyzetet, s ennek megfelelően haladt tovább a munka. A felügyeleti szervek döntése alapján a kiállítások terén is változás következett be: a két szintre tervezett állandó kiállítást csak a földszinten rendezhették meg, hogy az első emelet időszaki tárlatok számára álljon rendelkezésre. A tematikát ezért le Budapest Főváros Tanácsa VB ülésének jegyzőkönyve, 1967. jan. 20. BFL XXIII. 102.a. 405. A javaslatok alapján hozott 17/1967. sz. VB határozat a jelenkor anyagának gyűjtésére kötelezi a Múzeumot, a 18/1967. sz. határozat pedig a „Budapest Története" c. monográfia 1970-ig történő megjelentetését írta elő. Jegyzőkönyvek a palota „E" szárnyának műszaki átadásáról, üzemeltetési problémáiról: BTM KI. 30/32/3/1967. ápr. 27., 30/32/5/1967. jún. 28. Ezekben olyan követelmények is vannak, amelyek a mai napig nem valósultak meg. Pl.: a Ferdinánd kapu mellett portás fülke, az épület márványlépcsőin rögzített szőnyeg („a lépcsőket csak így szabad használni" kitétellel), a könyvtárban biztonságos, korláttal ellátott létra. A műszaki átadás-átvétel és a költözés idején dőlt cl az épület kezelőjének kérdése. A főigazgató javasolta, hogy mivel a BTM a kezelői feladatokat ellátni nem tudja, a palota rekonstrukcióját végző EM. Budavári Palota Beruházó Irodát jelöljék ki kezelőnek, amely tervek szerint az egész palota-komplexum kezelője lesz. Ez az elgondolás megvalósult. BTM KI. 30/41/1967. ápr. 14., 30/32/5/1967. jún. 28. 7íi BTM KI. 572/1967. máj. 17.. júl. 13., 31.
