K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

II. AZ INTÉZMÉNY MŰKÖDÉSE 1935-TŐL 1946-IG - Az intézmény helyzete 1946 végéig

Az év utolsó két hónapjában az ostromra való felkészülés, a még menekítendő műtárgyak biztonságba helyezése mellett a múzeumok dolgozói belső rendezési, nyilvántartási, revíziós munkákat végeztek. November elején a központi igazgatónak el kellett készítenie tervezetét az alkalmazottak beosztásáról, Buda és Pest szétválása esetére. A november 7-én készült, 57 alkalmazottat tartalmazó tervezetében a lakóhelyet vette figyelembe: a pesti oldalon lakókat a Károlyi-palotába, a Budán lakókat a Kiscelli Múzeumba, az Aquincumi Múzeumba és Középkori Kőemléktárba osztotta be.

117 November 18-án Nagy Lajos újabb jegyzéket készített, amely már csak tisztviselőket, 19 főt tartalmaz, az előző tervezet szerinti beosztásban."

8 November 22-én jelentést tett a polgármesternek „a Fővárosi Múzeumoknál nélkülözhetetlen tisztviselőkről, altisztek és munkások számáról", Buda és Pest szétválása esetére, az alábbiak szerint:

119 Központi Igazgatóság 2 tisztviselő 1 munkás Régészeli Intézet 1 tisztviselő 1 munkás Aquincumi Múzeum 1 tisztviselő 1 munkás, 1 altiszt Középkori Múzeum 1 tisztviselő 1 altiszt Történeti Múzeum 2 tisztviselő 1 altiszt, 2 munkás Fővárosi Képtár 2 tisztviselő 2 altiszt Az októberben kiadott rendelet értelmében az intézmény alkalmazottainak hűségesküt kellett tennie Szálasi Ferenchez. (A rendelet szerint erről igazolványt kaptak, aki azonban nem tette le, arra retorzió várt.)

120 A bevonulási parancs következtében egyre fogyott az alkalmazottak létszáma. November 30-ai felterjesztésben Nagy Lajos arról panaszkodott, hogy a Régészeti és Ásatási Intézetben, az Aquincumi és a Középkori Múzeumban a tisztviselők közül már csak két fiatal nő maradt, akik azonban sem az anyagot, sem a végzendő munkát nem ismerik. Ezért kérte Gerevich László meghagyását polgári foglalkozásában, hogy e három intézmény szakmai feladatait ellássa. Hivatkozott a Magyar Nemzeti Múzeumra, ahol a főtisztviselők teljes mentességet kaptak a bevonulás alól azzal, hogy a Múzeum gyűjteményeit nem hagyhatják el.

121 A december 18-án kelt munkajelentés szerint azonban kérését csak annyiban vették figyelembe, hogy Gerevich László maradását cngedélyez117 BTM A KOi. 586/1944. nov. 7. 1,8 BTM A KOi. 604/1944. nov. 18. 119 BTM A KOi. 613/1944. nov. 22. i2

" BTM A KOi 607/1944. okt. 25., 614/1944., 629/1944. nov. 20., 640/1944. dec. 5. 121 BTM A KOi. 661/1944. nov. 30. Szálasi 1944. okt. 18-án 26. kép. A budavári palota keleti és déli szárnya (az utóbbi később a BTM helye) az oroszlános udvarral, az ostrom után. 1945. ték, rajta kívül szinte mindenkit behívtak katonának. Maga Nagy Lajos is bevonult, de hat hónapra betegszabadságot kapott, amely alatt elláthatta hivatalát. Az Aquincumi Múzeum épületének helyreállításán dolgozó munkásokat pedig a katonaság úttisztításra vitte cl. A létszám nagymértékű csökkenése miatt a részlegek adminisztrációját is a Központi Igazgatóság látta el. Nagy Lajos legfőbb feladata és célja volt a háborús helyzetben: a gyűjtemények felügyeletének, védelmének biztosítása, a mentés megszervezése, utasítások kidolgozása az esetleg egymástól elszakított részlegek önálló működésére.

122 A főváros ostroma alatt, a Múzeumot érintő eseményekről, veszteségekről az igazgatói jelentésekből és más iratokból alkothatunk képet. A legnagyobb személyi veszteség Garády Sándor halálával érte az intézményt: bombatalálat következtében 1945. február 5-én hunyt el. Garády Sándor 1871. március 20-án született Zsolnán. Középiskoláit Budapesten végezte a Toldi Ferenc reáliskolában. Pályáját a MÁV-nál mérnökként kezdte, majd m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő volt. Miniszteri tanácsosként 1920-ban kényszernyugdíjazták a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt.

123 elrendelte a teljes mozgósítást, nov. 8-án azt, hogy minden 1760 év közötti férfi jelentkezzen katonai szolgálatra, dec. 10-én pedig elrendelte minden 17-70 éves hadkötelezettségét. 122 BTM A KOi. 664/1944. dec. 18. 123 Erről az 1927. jan. 30-án írt Pro memoria című feljegyzéséből értesülünk. Ebben visszaemlékezik 1918 őszérc, az őszirózsás