K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

I. A FŐVÁROSI MÚZEUM MEGSZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE KUZSINSZKY BÁLINT IGAZGATÓSÁGA ALATT, 1887-TŐL 1934-IG - A Múzeum élete Csánky Dénes vezetése alatt (1912-1921)

Később Kuzsinszky újabb beadvánnyal fordult a Tanácshoz: egy asszisztenst szeretne alkalmazni az Aquincumi Múzeumban, akinek feladata lenne felügyelni az ásatást, ellátni az irodai és könyvtári teendőket, leltározni a leleteket. Egyetemi hallgató alkalmazását kérte, mert „ennek az állásnak az is célja volna, hogy alkalmat adjon a tanulásra, a provinciális történettel és archeológiával való gyakorlati foglalkozásra, s így az egyetemi oktatást kiegészítené." A diszszertációját archeológiából vagy ókori történetéből kellene elkészítenie. „Minden évben más és más legyen az illető, mert csak így képezhetik ki magukat minél többen ebben a szakban és csak így lesznek a tanárok közül minél többen, akik e szakmát tovább művelik s vidéken a múzeumoknak is hasznára lehetnek." A hallgatót június 1-től szeptember 30-ig szeretné alkalmazni, havi 120 korona díjazással, amelynek fedezésére felajánlja azt a 800 koronát, amennyivel az idei költségvetésben a saját tiszteletdíját felemelték, amely többletet azonban nem vette fel és nem is akarja felvenni, ha erre a célra lehet fordítani. Javasolta Horváth István gimnáziumi tanár, „egyik leghűségesebb és legszorgalmasabb" tanítványa felvételét, akit ez az állás felkészítene nemzeti múzeumi alkalmazására. A Tanács jóváhagyta a felterjesztést, úgy, hogy Horváth István honoráriumát Kuzsinszky a sajátjából fedezi. A következő évben ugyancsak őt javasolta, de alkalmazása a Múzeum költségvetésében már külön szerepel. 1914-ben Alföldi Andrást vette fel asszisztensnek.

154 Kuzsinszkynak ez az eljárása nyilvánvalóan egyetemi tanári működéséből következett. 1911-ben ugyanis kinevezték az egyetem nyilvános rendes tanárává, majd 1914-ben Hampel József után az érem- és régiségtani tanszék nyilvános rendes tanárává.

155 Oroszlán Zoltán szerint a tanszék történetében Kuzsinszky tanításában jelentkezett először a tanárképzés keretében az archeológia területére nevelt utódok képzésének a gondolata. Hallgatóit meghívta ásatásaira.

156 Előadásaiban nagy súlyt fektetett a magyar föld római kori történetére, Pannónia régészeti emlékeinek megismertetésére. Tudományos munkásságát is ennek körében fejtette ki. Elvét 1907ben, akadémiai levelező taggá választása alkalmával, „Aquincum topográfiája és várostörténete" címmel tartott székfoglalójának bevezetőjében így foglalta össze: „Hosszú időn át, húsz évnél tovább foglalko154 BFL. IV. 1407.D., XIV. 1652/1912., 69794/1912., 47819/1913., 91903/1914. 155 Kuzsinszky Bálint hagyatéka. BTM A. ltsz.: H.259-79. 156 OROSZLÁN, 1964. 11., 15. 157 Kuzsinszky Bálint hagyatéka. BTM A. ltsz.: H.264-79. 396-83. 158 LÁNG, 1923-26. 1 1.; Jelentés az Országos Régészeti és Embertani Társulat 1920-21. évi működéséről. OMRTÉ 1. zom a hazai római történettel és emlékeivel. Újabb időben, nyolc év óta főként az egyetemes görög és római történet terén dolgozom, de hű maradtam régi stúdiumaimhoz, s hű maradok továbbra is, az lévén meggyőződésem, hogy elsősorban az a feladatunk, hogy a hazai történet anyagát mi magunk dolgozzuk fel."

157 Kuzsinszky tevékenyen részt vett az Akadémia Archeológiai Bizottságának munkájában, amelynek 1914-től előadója, később elnöke. Tagja az Országos Magyar Régészeti Társulatnak, amelynek 1912-ben másodelnökévé, 1920-ban pedig elnökévé választották. 1905-től tagja a Műemlékek Országos Bizottságának. Már 1896-tól levelező, majd 1925-től rendes tagja a német archeológiai intézetnek, 1899-től az osztrák archeológiai intézetnek is levelező tagja. Tagja volt továbbá a Budapesti Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak az egyetemes történelem szakon.

158 A Fővárosi Múzeum többi részlege a Kuzsinszky által lefektetett alapokon, Csánky Dénes irányításával működött tovább, gyarapodtak gyűjteményei és kiállításokon szerepeltek jelentősebb tárgyai.

159 Az első világháború rányomta bélyegét a Múzeum gyűjtő tevékenységére is. A Tanács utasította a Fővárosi Múzeumot, hogy gyűjtse „a háborús idők emlékét lehetőleg híven és teljesen megőrzendő, a háborúra vonatkozó nyomtatványokat és tárgyakat".

160 A Múzeum körlevelet intézett a nagyobb újságok szerkesztőségeihez, hogy az oda érkező háborús tárgyakat adják át a Fővárosi Múzeumnak, továbbá tegyék közzé az intézet felhívását a főváros közönségéhez: a budapesti vonatkozású háborús emlékeket juttassák el a Fővárosi Múzeumba.

161 A gyűjtemények háborús tárgyakkal való jelentős gyarapodását jelzi, hogy pl. 1916-ban a 3824 db növekedésből 3070 db háborús vonatkozású, 1917-ben az 1803 db-ból 1121 db, 1918-ban már csökkent a háborús tárgyak száma: 1061 db-ból mindössze 379 db volt ilyen. 1917-ben a Múzeum megbízást adott Müllner János fényképésznek, hogy „úgy a háborúval kapcsolatos helyi vonatkozású események, ünnepélyek, utcai jelenetek, stb., mint egyéb, a főváros politikai és társadalmi életére vonatkozó jelentőségteljesebb mozgalmak, ünnepélyek alkalmából intézetünk részére fényképfelvételeket készítsen".

162 (1920-22) 199.; Kuzsinszky Bálint hagyatéka. BTM A. ltsz.: H.287-79, 263-79, 265-79, 268-79. 159 BTM A KMi. 72/1913., 151/1913., 213/1913. 160 BTM A KMi. 30/1915. 161 BTM A KMi. 252/1915. 162 BTM A KMi. 279/1916., 228/1917., 257/1918., 245/1917., 296/1917.