Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)
Gyulai Ferenc: A Rákospalota-Újmajor 1. lelőhelyről származó növényleletek archaeobotanikai feldolgozása
Arra, hogy már a korai időkben is létezett konyhakerti növénykultúránk, Visegrád-Várkert dúlő IX-XI. századi településének feltárásából származó főzelék, lencse és lencsebükköny magvakkal teli tál töredéke, és az Endrődön talált kora Árpád-kori lencse és borsó magvak utalnak. Már az Árpád-korban elterjedt volt a búza és a rozs együttes termesztése. Az abajdoc (abenác, abajdos) elegyest jelent. „Kétszeres"-nek, „Triticum mixtum"-nak, „cerealiam promiscum"nak is nevezték. I. László király arról rendelkezett, hogy a tizedet ne elegyes gabonában, hanem külön vegyék: „In annona vero commixtum non accipiat, sed separatim". 16 A búzát és a rozsot nem utólag keverték össze, hanem így is vetették. Elsősorban biztonsági okokból termesztették. Amennyiben az egyik faj valamilyen ok folytán nem ért volna be, úgy a másik még termést hozhatott. Az Árpád-kor szántóvetőinek életét megkeseríthette a sok gyomnövény. A régészek által feltárt házak, gödrök gabona leletei többnyire ugyan már tisztított és készletezett, azaz felhasználás előtt álló állapotban voltak, mégis bennük meglepően sok gyomnövény magját találni meg. Ezek eltávolítása a korabeli tisztítási eljárásokkal, mely elsősorban a szórás és a szelelést, esetleg a szemenszedést jelentette, nehezen vagy egyáltalán nem volt megoldható. Különösen a mérgező konkoly (Agrostemma githago) magja fordul elő gyakorta, amely ha lisztbe került, komoly mérgezéseket okozhatott. Érdekes módon itt nem találtuk meg magját. Kisebb mértékben, de rendszerint megtalálni még a szulákkeserűfu, ragadós galaj, gabonarozsnok, mezei csormolya, porcsin keserűfű, baracklevelű keserűfű, apró szulák, tarlóvirág, hélazab, libatop fajok magjait/terméseit. Jelenlétük megerősíti az őszi vetésű gabonák helyi termesztését, ami egyrészről a lete-lepülés fontos bizonyítéka, másrészről a gyomfajok magjaiból az is kiolvasható, hogy alacsonyan, valószínűleg kaszával arattak. A növénytermesztés a honfoglalástól a XII-XIII. századig egységes folyamatot, törésmentes fejlődést mutat. Nem ismerhető fel benne, bár kétségkívül erős hatással voltak a betelepülő magyarokra a morva-frank földművelési, növénytermesztési ismeretek, ugyanakkor a későavar és egyéb korábbi ismeretek beolvadásával is számolni kell. A feudális állam kialakulásával az ismeretek, csakúgy, mint az itt élő népek hamar egységbe kovácsolódtak, s a Magyar Törvénytár 1000-1526. évi törvényczikkek. Bp. 1899. 64. p.
