Hanny Erzsébet: Buda 1686. évi vissza vívásának egykorú irodalmi emlékei a Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának gyűjteményében (Monumenta Historica Budapestinensia 9. kötet Budapest, 1998)
Buda visszavívásának emléke az irodalomban és a művészetben
rendelkezünk "beszédes" tanúkkal is: az egykorú tudósítások, röpcédulák, hadijelentések többé-kevésbé tényszerűen tartalmazzák a háború lefolyását. Buda és Pest történetével, leírásával, ábrázolásával talán soha annyit nem foglalkoztak, mint attól a pillanattól kezdve, mikortól nyilvánvalóvá vált, hogy a török legyőzhető, ha Európa összefog. Korábban is megjelentek már történeti müvek, útleírások Magyarországról vagy Európáról, amelyben szerepelt Buda, főleg királyi székhelyével, például 1493-ban a Schedel-féle Világkrónika 24 fametszetén, 1541-ben Erhard Schön röplapra szánt fametszetén. 25 A Magyarország földrajzi, történeti körülményeit leíró munkák jó ideig csak hallomáson alapultak. Az olasz, francia, spanyol szerzők forrásaikat a német irodalomból merítették. Ugyanígy, a városokról készített ábrázolások sem törekedtek történeti hűségre, inkább a művészeti szokásoknak kívántak megfelelni és mind néhány őstípusra mentek vissza. Legtöbbjük más ábrázolások nyomán készült úgy, hogy a mintapéldány is már másolat volt. Ez a helyzet változott meg akkor, amikor sok évtizedes szünet után Buda ismét fontossá vált. 1600 után több olyan metszet jelent meg, amelyekről feltételezhető, hogy a helyszínen készült részleteket is 26 tartalmaznak. Ezek között tartjuk számon Siebmacher két városképét (Rózsa 7. és 42/a.) Ortelius Chronologiájában (1604) (26). Útleírások, történeti tárgyú munkák láttak napvilágot, melyekben már korjelző adatokat, hiteles történeti forrásokra utaló nyomokat találunk, mint például 27 Sigmund Birken (5) német nyelvű, de olaszra is lefordított munkája. 1683-ban, amikor a török ellenes harcok döntő stádiumba jutottak, egyszerre megélénkült az érdeklődés Magyarország iránt, különösen azokban az országokban, melyeket a török közvetlenebbül fenyegetett akár katonai, akár politikai értelemben. A kor földrajzi és történeti írói ontották a könyveket, melyek Magyarország felszabadításának eseményeit tárgyalták. A sorozatos ostromok idején a nemzetközi érdeklődés még jobban Buda felé fordult, hiszen ezekben a harcokban majd' minden nemzet fiai rész vettek. Európa, amely Buda alá küldte fiait és pénzzel támogatta a harcokat, joggal kívánhatta, hogy bő tájékoztatást kapjon. A korabeli hírközlés eszközei: a röplapok, újságlapok és a látványosságot nyújtó rézmetszetek százával készültek, ezekkel igyekeztek az eseményeket azon frissiben követni és közvetíteni a hírekre éhes európai közvéleménynek. A sokszorosított grafikák és beszámolók mellett más művészeti ágak is bekapcsolódtak a hírközlésbe. Ekkor élte virágkorát egy érdekes műfaji kategória, a történeti érem, amely hasonló igények kielégítésére törekedett. Korábban is volt példa emlékérmek készítésére, de általánossá - francia
