Zoltán Bencze - György Szekér: Das Paulinerkloster von Budaszentlőrinc (Monumenta Historica Budapestinensia 8. kötet Budapest, 1993)
A kolostor építési korszakai - A kápolna
A KOLOSTOR ÉPÍTÉSI KORSZAKAI 180 A budaszentlőrinci pálos kolostor területén végzett korábbi ásatások 181 nagy vonalakban kirajzolták az egykor hatalmas kiterjedésű épületegyüttes alaprajzi egységeit, lehetővé téve vázlatos építéstör182 téneti összefoglalást is. Az újabb, 1984 óta rend183 szeresen folyó régészeti kutatások során lépésről lépésre tisztázódik a különböző építési periódusokból származó alapfalak pontos rendszere, egymásrarétegződése, sőt számos lényeges ponton lehetővé vált a pontos kormeghatározás is. 184 A feltárások, a forráskutatás, az előkerült falmaradványok értelmezése, az építészeti kőtöredékek feldolgozása még nem fejeződött be ugyan, de a meglévő eredmények alapján is megkísérelhető a főbb építési korszakokban a kolostoregyüttes rekonstruktiv képének felvázolása, stíluskapcsolatainak megvilágítása, helyének körvonalazása a középkori magyarországi építészet történetében. E „kísérletünk" csak az előzőekben már részletesen ismertetett, főleg az 1984 óta folyó feltárások által érintett területre, a szűkebb értelemben vett templom és kolostor épületeire terjed ki (21. kép), időrendben a kiépülés folyamatát követve a pusztulás előtti állapotig. A korai kápolna Az eddig feltart épületrészek közül a legkorábbiak egy kisméretű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom alapfalainak maradványai (22. kép). A szentély négyzetes alaprajzú, a keleti sarkoknál egy-egy, a szentélyfalnál vékonyabb támpillér erősítette az északi és a déli fal folytatásában kelet felé, a keleti szentélyfalra merőlegesen állva. Feltehető, hogy párdarabjaik is megvoltak az északi és déli szentély falra merőlegesen, csak a későbbi átépítés során pusztultak el. A szentély sarkain így két-két, egymásra merőleges helyzetű támpillér állt mintegy a falak „túlfutásaként". A szentélyt és a kicsit szélesebb hajót diadalív választotta el. A szentély támpilléreivel egyező vastagságú, kis kiülésű diadalívek közül a déli alapozása maradt meg. A hajó alapfalai még erősebben elpusztultak, az északi két és fél méter hosszon követhető, míg a délinek csak az indítása figyelhető meg. A maradványok szembeötlő eleme az egyenes záródású szentély sarkainak kettős, egymásra merőleges helyzetű, a falak folytatásában „túlfutó" támpillérei. Ez a forma már a XII. század végén, XIII. század elején megjelenik Magyarországon a ciszterci monostorok korai gótikus építkezésein és hatásterületein; általánosnak mondható a XIII. század közepi klasszikus gótikus koldulórendi templomok ciszter185 ci hatású egyszerűbb formáinál, de később is gyakran alkalmazzák a XIV-XV. században. Ilyen sarokmegoldást találunk a zirci, a szentgotthár187 188 189 di, a pilisszentkereszti, a bélapátfalvi és a kerci 190 ciszterci monostorok templomainál, a 12. század végi alapításúaknái is; maguk az építkezések elhúzódnak a 13. század második negyedéig (23. kép). A pannonhalmai bencés kolostortemplom Oros apát idején átépített főszentélyénél az altemplom megmaradt részletformái is a ciszterci koragótikus kör hatását tükrözik, 1 1 hasonlóan az óbudai királyi (a XIV. század közepétől királynéi) vár 192 belső épülettömbjéhez. A koldulórendi építészet köréből a XIII. század közepén elég, ha csak a mar193 gitszigeti domonkos apácakolostor, a ferences 194 195 kolostor, a budai domonkos kolostor, az óbudai ferences kolostor, 196 a sárospataki ferences ko197 198 lostor és a vasvári domonkos kolostor templomait említjük, de megtalálható ez a sarokmegoldás 199 az árpási prépostsági templomnál is (24. kép). Későbbi, XIV-XV. századi példák bemutatása szükségtelen most hiszen a budaszentlőrinci épületet megszüntető, a pálosok első kolostorának építése a XIV. század elején következik be. A budaszentiőrinci épületnél különös az, hogy ez a kettős saroktámpillér egy szerény, 3,40x3,40 méter belméretű szentélynél tűnik fel. A szerkezeti okokkal nem indokolható támpillérek megjelenése valószínűleg formai automatizmus eredménye. Az egyszerűbb formákkal épült hasonló méretű falusi templomokhoz képest sejthető magasabb színvonalú építkezés — a vázolt stiláris kör alapján az is feltehető, hogy a szentély bordás keresztboltozatú volt (25. kép) — igényesebb építtetőre utal. Talán valóban ez a templom azonos az 1290-ben itt 200 említett Szent Lőrinc-kápolnával, építési ideje a XIII. század 2. negyedére, XIII. század közepére tehető.
