Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)

Jegyzetek

JEGYZETEK 1. Amikor az elért eredmények miatt örülünk, őszinte szívvel szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ebben segítséget nyújtottak, s akiknek munkája, törődése és a római kori emlékek iránti szeretete nélkül ma nem lehetne így mindenkié a „Thermae maiores legionis II. Adiutricis". Köszönjük a Fővárosi Tanács VB anyagi és erkölcsi támogatását, dr. Dalmy Tibor miniszteri biztosnak állandó és gyors műszaki megoldásokat nyújtó segítséget, Bandii Katalinnak a műszaki terveket és főleg a régészeti maradványok kímélése érdekében készített áttervezéseket, Auth Györgyinek, a Metrober főmérnökének állandóan jelenlevő segítségét cs mind a 45 helyszínen dolgozó vállalat - név szerint felsorolhatatlan - vezetőinek és munkatársainak munkánk során tapasztalt készségét és végezetül, de nem utolsósorban a nyugdíjas bányászbrigád tagjainak, akiknek szorgalmas, gondos kétkezi ásató munkáját megőrzik a felszínre került falak. A fürdő régészeti feltárásánál közreműködtek: Kováts-Borosi Ágnes, Madarassy Orsolya, Németh Margit, dr. Szirmai Krisztina, dr. Topái Judit, valamint Kocsis László. Az ásatás felmérését a Műszaki Egyetem Geodéziai Tanszéke részéről Vándor Andrásné, Homolya András, Noéh Ferenc és Simonyi Gyula végezte. Az alaprajz összeszerkesztésc Héjjas Pál munkája. Metszetrajzokat, alaprajzi részletrajzokat, valamint dokumentációs és tárgyrajzokat Arnóti Zsuzsa, Debitzky Katalin, Kuczogi Zsuzsa és dr. Pintér Lászlóné, a fényképeket Bakos Margit, Komjáthy Péter, Molnár Ilona, dr. Szentpétcry Tibor és Tihanyi Bencze készítette. 2. Nagy L. 1942. 534. 3. Swoboda 1949. 129. 4. Schönvisner 1778. 5. NagyL. 1942.538. 6. Schönvisner 1778. 3. 7. Schönvisner 1778. 4. 8. A Flórián téri Thermae maioressel kapcsolatban megjelent publikációkban kihangsúlyoztuk annak a jelentőségét, hogy ez a feltárás már a XVIII. században történt. A birodalom területéről megismert fürdők csak néhányáról mondhatjuk, hogy ugyanebben a században láttak napvilágot az első feltárt részletek. Ilyen volt például a németországi Badenweiler 93 m széles gyógyfürdőként nyilvántartott thermája, melyet 1784-ben kezdtek feltárni egy kőbányászás alkalmával. A helyi lelkész Gmelin figyelt fel a maradványokra és a kormány, valamint az őrgrófság segítségével jelentős maradványok kerültek felszínre, melyekről elragadtatás hangján szól az ásató mondván, hogy a római Titus thermák sem olyan látványosak, mint a badenweileri. (H. Mylius 1936. 71) Vimnum thermáját ugyancsak a XVIII. században kezdték feltárni Mária főhercegnő rendeletére. A rendszeres ásatás azonban csak 1899-ben indult meg, melynek eredményeit folyamatosan közölte Novotny a „Carinthia" c. folyóiratban. A fürdő egy insula része, melyben fürdőtermeken kívül előadótermek, társadalmi összejövetelekre alkalmas helyiségek is voltak. Az angliai Bath város Aquae Sulis nevű fürdőjének falai 1795-ben kerültek felszínre, bár már korábban 1738-ban találtak mozaik padozatot, oltárokat és szoborbázist pedig 1753-ban. Pompeji felfedezése előbbieknél korábbi időből származik, egy XVI. századi földmunkának köszönhető, melynek során Domenico Fontana mérnök számos freskódíszítés építményre figyelt fel, de a régészeti kutatás és ásatások megindulása csak a XVIII. sz. közepétől számítható (Brödner 1983. 57.). Ezek után szeretnénk utalni az aquincumi Thermae maiores első korszerű feltárására és publikálásának jelentőségére. A felsorolt példák jelzik, hogy az aquincumi Thermae maiores feltárása és egyidejű -