Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores vízellátása
Melegáteresztő nyílások háromféle kereteléssel készültek. Az íves záródást kizárólag téglából alakították ki (Pl. a 33. számú és a 40. számú tepidariumok között, a 35. számú sudatorium nyugati falában, valamint a 40. számú tepidarium és a 43. számú caldarium között), vagy tégla és faragott kő kombinációjából, olyan módon, hogy a kőből készült ívelést követte a téglákból rakott ívelés. (Ilyenek vannak a 40. számú tepidarium nyugati falában és a 41. számú tepidarium keleti falában.) A harmadik megoldás eltér az előbb felsoroltaktól, ez esetben ablaknyílásszerűen faragott kőlapokkal bélelték a melegáteresztő nyílásokat. (Pl. a 33. számú és 34. számú tepidariumok válaszfalában és a 34. számú tepidarium keleti falának déli szakaszánál.) A hypocaustumokban vegyesen használtak piroxen-andezitből faragott kőoszlopokat és téglából rakott pilléreket. Találtunk két olyan helyiséget, ahol kizárólag téglapillérek tartották a padozatot (pl. 3. számú és 4. számú helyiségek esetében), a többinél vegyesen fordulnak elő a kőoszlopokkal. A 35. számú sudatoriumnál megfigyelhető, hogy az apsis részt látták el téglából készült tartópillér-sorral. A padozatok nagy része terrazzóból készült, a felmenő falak találkozásánál negyedkörcikk alakú kiképzéssel. Terrazzó borította a 8., 9., 11., 15., 17., 24., 28., 30. és 44. számú helyiségeket, medencéket. Faragott kőlapokból alakították ki a 10., 18., 25. és 26. számú helyiségek, illetve medencék padozatát. Színes mozaik díszítette a 35. számú sudatorium padozatát. Piskóta formájú téglamozaikot raktak a 29. számú helyiség padozatára. Opus spicatum módon burkolták all. számú piscina későbbi feltöltése után, az új helyiség padozatát. Téglából készült a 6. számú helyiség padozata és ugyancsak téglával javították ki a korábban sérült 35. számú sudatorium színes mozaikjait, a 29. számú és az átalakított 11. számú piscina fölötti, eredetileg opus spicatum tégla padozatokat. Vegyesen alkalmaztak faragott kőlap és tégla burkolatot a 25. számú medencében. A hypocaustum padozatok is különbözőek. A 35. számú sudatoriumban szabályos téglanégyzetek borítják alját, máshol viszont az eltört téglákat is alkalmasnak találták a borításra, mint pl. a 40. számú tepidariumban. A 33. számú tepidarium hypocaustumának korábbi periódusában téglával borították a padozatot, míg a felújításkor megemelt szint padozatán ugyancsak terrazzó-burkolatot alkalmaztak. A tubulatio téglái oldalaikon nyílásokkal kapcsolódtak egymáshoz a 31., 35. és 44. számú helyiségekben, illetve medencében. Jellegzetes építészeti részlet a palaestra falához simuló pillérek lábazatánál beépített nagyméretű puha, durva mészkőből faragott plasztikus részlet. Ugyanebből az anyagból készítették az íves záródások lábazatait a 15. és 17. számú Nymphaemoknál és a 44. számú alveusnál. A szakértői vélemény a durva mészkőlábazatok anyagával azonos kőzet felhasználását állapította meg a palaestra délkeleti végénél, a déli fallal párhuzamos kötőanyag nélküli falnál (8. sz. minta). Két helyiség a 35. sz. sudatorium (6. sz. minta) és a 41. sz. tepidarium (3. sz. minta) in situ talált hypocasutum oszlopaiból nyert minta ugyancsak piroxen-andezit kőzet alkalmazását mutatta. Konzerválás, rekonstrukció A fürdő felszínre került maradványait elsősorban konzerválták. Rekonstrukcióknál igyekeztünk szem előtt tartani az áttekinthető alaprajzot 34 értelmező magasságig történő felfalazásokat. A kiegészítések kősorainak falazásakor - külön erre a célra kikísérletezett és a Szilikátipari Kutató Intézet által előállított speciális habarcsot használtak, a szétfagyás veszélyének kiküszöbölésére. Ezenkívül a falak mindenütt ugyancsak víztaszító hatású vegyszeres kezelést is kaptak. A THERMAE MAIORES VÍZELLÁTÁSA Aquincum műszaki létesítményei közül a város vízszükségletét biztosító aquaeductusok részleteit is felszínre hozták az ásatások. A mintegy 4 km hosszú észak-déli aquaeductus romjainak kisebb-nagyobb magasságban kiemelkedő maradványai ma is láthatók a föld felszínén. Ezeknek a monumentális, birodalomszerte gondosan megépített alkotásoknak funkciójáról, karbantartásáról Vitruvius^ leírásán kívül kiváló és alapvető munka áll rendelkezésünkre az i. sz. I. századból, Sextus Iulius Frontinus könyve. 37 Róma vízellátásának biztosítása elsőrendű állami feladat volt, mely abban is kifejezésre jutott, hogy a nyilvános vízvezetékek felügyeletét külön ezzel a munkával megbízott curator aquarumra bízták. Ezt a fontos hivatalt már Augustus korában szervezték s az első - nem hivatalosan kinevezett - curator maga Agrippa volt.
