Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores helyiségeinek leírása
\ teljes egészében, most pedig részben a nyugati fele. így született meg az a gondolat, hogy készüljenek tervek a medence megmentésére olyan módon, hogy a végső megoldás mindkét igényt kielégítse. Elkészült tehát az üvegfalú, fémkorlátú híd terve, két balkonszerű, a medence terébe benyúló pihenővel. A legszerencsésebbnek ítélt terv megvalósítása során, a medence terrazzó-burkolatának épségben tartása érdekében rugalmas védőanyaggal vonták be a felületet és arra helyezték a híd padozatát. Ez a megoldás biztosítja a csúcsforgalom idején is elegendő szélességű közlekedő teret és amellett rendkívül jó rálátást nyújt az egész thermára. 29. sz. helyiség Ez a fűtetlen, téglalap alakú helyiség az épület legkésőbbi periódusához tartozik. Teljes egészében ráépült a 30. számú sudatoriumra (58-59. kép). 70 cm széles fala gyengébb habarcsba rakott tört kövekből készült. A déli falon 1,70 m x 0,70 m-es küszöb nyoma jelzi a 31. számú helyiségbe vezető ajtó helyét. A fal alapozása Af 102,26 m, a megmaradt legmagasabb szint Af 103,89 m. Piskóta alakú téglamozaik padozatot terrazzóba ágyazták. Még a római korban megsérült padlót négyzetes téglákkal javították ki. Sajnos ennek a helyiségnek feltárására csak 1979 decemberében kerülhetett sor s bár szakértő restaurátorokat hívtunk az in situ mozaikpadló felszedésére, nem sikerült kiemelni a fagyos, nedves talaj miatt. A tégla mozaik szintje Af 103,28 m. A tégla piskóta mozaikon mintegy 1,50 m x 1 m-es felületen erősen vörösre átégetett agyagréteget találtunk, nagy mennyiségű fekete faszenes törmelékkel. Óvatos bontás során egy db I. Valentinianus bélyeges téglatöredék került elő az égett rétegből. Feltehetően a helyiség fából készült gerendaszerkezete tűzvész áldozata lett, melynek időpontját i. sz. 364-365 utáni évekre datálja a bélyeges tégla. Az itt keletkezett egykori tűz intenzitását egyébként jól példázza, hogy azon a helyen ahol a gerendaszerkezet üszkös maradványait találtuk és felszedtük, a téglapadló is feketére égett át. Konzerválás, rekonstrukció Ezt a helyiséget teljesen fel kellett áldozni a nyugati oldalára épülő híd-pillér sor miatt. 30. sz. sudatorium A kör alakú helyiség fala 70 cm magasan maradt meg, kivéve északkeleten egy kisebb szakaszt, ahol 2 m magas, ép falrészlet került felszínre (49. kép). Ez a faltömb megőrizte a 29. sz. helyiség északkeleti sarkának szögletét. A falak opus mixtum technikával készültek. A délkeleti saroknál hiányos, sérült a helyiség fala, részben az újkori pince építésekor elbontották. A bolygatással, mintegy 1,70 x 1,70 m-es üreget képeztek, melyben összedobálva erősen átégett hypocaustum oszloptöredékeket és nagyméretű andezittömböket találtunk, ugyancsak összeégett állapotban. A szint Af 101,72 m. A sudatorium déli falába boltíves nyílást építettek téglából, alját 10 cm vastag terrazzóval kenték ki; ez összeköttetésben volt a 18. sz. frigidariumban megtalált észak-északkelet dél-délnyugati csatornával. Később a nyílást elfalazták. A sudatoriumban a római kori járószint elpusztult, valószínűleg az újkori ház pincéjének építésekor bontották el. Viszont jó állapotban maradt meg a fűtőtér padozata. Eredetileg faragott kőlapokkal és téglával burkolták, amit terrazzóval öntöttek le, Af 103,19 m-nél. A padozaton 9 db faragott hypocaustum oszloptöredéket és ugyancsak 9 téglapillér részletét találtuk. Nyugaton létesítették a praefurniumot. A 2 m x 2,10 m-es nyílás északi falából 5 kvádersor maradt meg, míg a délit elbontották újkori kút építésekor (60. kép). A boltívelés két egymás mögé helyezett 110 x 30 cm-es kvádersorból készült. Több felszínre került kő erősen kormos és átégett volt. A praefurnium alapozása 15 cm-rel mélyebben volt, mint a hypocaustum padozata. A hypocaustum padozatát átvágtuk, alatta habarcskötés nélkül, ferdén egymás mellé helyezett tört kövek sorából opus spicatum formájú réteg tűnt elő. Az áttört padozat vastagsága 40 cm volt. A helyiség délkeleti sarkában kis részen megmaradt a fal belső felületét borító terrazzó 2 cm vastag rétege. A későbbi 29. sz. helyiség déli falának külső széle itt pontosan követte a 30. sz. sudatorium ívelését. Konzerválás, rekonstrukció A kör alakú helyiséget, főleg az északi ívnél rekonstruálni kellett, ahol a falkorona csak alacsonyabb szinten maradt meg. Ugyancsak északon a kiegészítés ívében beton kerctezésű ablakszerű kiváltást hagytunk azon a helyen, ahol a három fal találkozása, egymáshoz épülése pontosan tisztázott és alaprajzilag látható: a 24. számú, a 25. számú és a 30. számú helyiség falainál.
