Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores helyiségeinek leírása
19. sz. helyiség A 14. számú helyiség keleti párja, mérete és formai kialakítása megegyező. Csak részben sikerült feltárni, főleg a nyugati sávot, mert éppen ezen a helyen épült - a már említett - új Szentendrei utat biztosító támfal. A terem falait csak a megmaradt falmagasságig egészítették ki, védő felfalazásra nem volt szükség, tekintettel arra, hogy födém alatt vannak a romok. 20. sz. helyiség 20-as számot kapta az az erősen bolygatott részlet, amely feltehetően a via principálisról nyíló díszes főkapuhoz tartozó bejárati csarnok volt. Ebbe a térségbe a padozatot terrazzóba ágyazott nagyméretű vékonyabb hasított kőlapokkal burkolták, magassága Af 103,87 m. A térségen belül kelet-nyugati irányú csatornát is találunk a 8. számú medence déli csatornájától délre 1,50 m távolságra, melyet 5 m hosszan sikerült feltárni. A csatorna nyugaton megtört és dél-délnyugati irányba fordul. Az észak-déli aluljáró építésekor ez a részlet megsemmisült, mivel beleért az aluljáró térségébe. Törtkövekből rakott 25 cm-es falai, 30 cm széles belméretű csatornát képeztek, amelynek alját téglával burkolták. A téglák között találtunk korai keltezésű LEG II ADI PF bélyegeket planta pedis és félhold keretben. Ugyancsak in situ találtuk a csatornát befedő, 1,20 m x 1 m-es méretű téglát Af 103,66 m-nél, a csatorna alja Af 102,83 m. Konzerválás, rekonstrukció Itt minden részlet konzerválás és kiegészítés nélkül maradt eredeti helyén, mivel védőtető alatt vannak az emlékek. 21. sz. helyiség Nyugati falát később építették a 9. számú apodyteriumhoz és a 24. sz. patkó alakú medencéhez. Ez a fal elüt a másik három opus mixtum faltól, rosszabb minőségű, gyenge habarcsba, egyenetlenül rakott törtkövekből készült. Konzerválás, rekonstrukció A helyiséget alkotó későbbi nyugati, 50 cm vastag falat nem rekonstruálták, ide lépcsőt építettek a közlekedés érdekében (46. kép). 22. sz. helyiség Több helyiség által határolt - feltehetően belső világító udvar - terében lemélyítettünk a négy fal aljáig (47. kép). A délkeleti saroknál a járószinten kőborítású küszöb, részben kiszedett nyoma maradt meg. A déli fal déli oldalán foltokban megmaradt az eredeti vakolat és az opus mixtum három téglasora a kváderkövek felett. A fal aljához kőlapokkal burkolt tér illeszkedik, melyet áttörtek egy újkori kút építésével. A falak alapozásának szintjei: nyugaton Af 102,01 m, északon Af 101,66 m, délen Af 101,72 m és keleten Af 101,22 m. A nyugati falat 29, illetve 35 cm-rel magasabban alapozták, mint a másik hármat. Miután mind a négy fal egyidőben épült, az alapozási különbségnek statikai oka lehet. Konzerválás, rekonstrukció Itt csak a nyugati falra utaló - padozatból alig kiemelkedő - felfalazás készült, tekintettel arra, hogy itt épült - a szintek áthidalását segítő és a nyugati traktus megtekintését biztosító lépcső. 23. sz. helyiség Mérete és elrendezése azonos a 22. számú helyiséggel. Sajnos, itt sem volt mód előzetes feltárásra. Az épülő új út tartószerkezetének építésekor került felszínre a keleti fal nyugati síkja. A helyiség északkeleti sarkától 1,30 m-re délre in situ került felszínre az egykori küszöb faragott köve. Az új út szerkezeti falát úgy építették a római kori falra, hogy a küszöbkő sértetlenül, szabadon látható. A burkolat néhány, ugyancsak faragott fedlap köve is in situ megmaradt.
