Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores helyiségeinek leírása
latrinája. A therma méretét, befogadó képességét tekintve elképzelhető, hogy ez is latrina volt, de meg kell jegyeznünk, hogy erre utaló részlet nem maradt fenn. Az itteni járószint Af 103,82 m, foltokban terrazzó nyomokkal. Konzerválás, rekonstrukció A védőtető miatt eredeti állapotában maradt. 8. sz. hidegvizes medence A kisméretű-4,50 m x4,50 m-es-hidegvizes medence meglehetősen jó állapotban maradt meg (26. kép). A padozatát nagy alakú faragott kőlapokkal burkolták, melyek csak töredékekben és a terrazzóaljban lenyomatokban maradt meg. Oldalfalát terrazzóval burkolták, az északkeleti szögletben 1,32 m x 0,90 m-es faragott mészkőmonolit, a medence megmaradt belépője. A padozat és a fal találkozási élénél itt is terrazzóból készült párnatagot találtunk. A padozat terrazzó alapozásának szintje Af 103,77 m. Északkeleti sarkában vízlevezető nyílás van, mely összeköttetésben volt a medence 80 cm széles keleti falának külső oldalához épített téglafalazású csatornájával (27. kép). Ez utóbbi alja Af 103,50 m. Ugyancsak csatorna épült a medence déli falához is. A csatorna tört kövekből készült habarcsba ágyazott falának szélessége 30 illetve 40 cm, a nyílás 25 cm. Alját téglával burkolták. Több téglán bélyeg is megmaradt: félhold és planta pedis keretben LEG II ADI PF bélyeggel. A csatorna alja Af 103,03 m. Előbbi csatorna déli fala mellett 80 cm széles kelet-nyugati irányú falrészletet tártunk fel, keleten megmaradt sarokkal. Periódusát nem sikerült tisztáznunk. A fal alja Af 103,17 m, megmaradt koronája Af 103,97 m. Ettől a faltól délre még egy kelet-nyugati irányú csatorna került felszínre, mely nyugaton dél-délnyugati irányban tört meg. A csatorna falát terrazzóskötésű téglalapokból készítették, alját ugyancsak téglával burkolták. Több téglán - az előzővel azonos - bélyeget találtunk. A csatornát Af 103,66 m-nél téglával fedték, alja Af 102,83 m-nél van. Konzerválás, rekonstrukció A védőtető miatt eredeti állapotában maradt. 9. sz. apodyterium A therma jellemző építészeti konstrukciója az észak-déli tengelyhez fűzött, egymás tükörképeiként megjelenő helyiségek sora, melynek ez az első teljes egészében feltárt terme. A téglalap alakú terem a palaestra déü falához épült (28. kép). Falszélesség: 1 m. Padozatának terrazzóburkolata csak kisebb foltokban maradt meg Af 104,23 m-nél. A hypocaustumból viszont jelentős, bolygatatlan részek kerültek felszínre. Itt többszöri átalakítás nyomát figyeltük meg. A hypocaustum tér padozatán (Af 103,05 m), melyet ugyancsak terrazzóból készítettek, téglapilléreket és oszlopok félbetört darabjait eredeti helyeiken hagyták több ponton, majd feltöltötték és fűtőcsatornákat építettek helyükbe (29. kép). A folyosó nagyságú 1 m széles csatornák falát terrazzóval burkolták (30. kép). A folyosó eredetileg körbe futott a falak mellett, majd a terem belső részénél hegyesszög alakú, ugyancsak folyosókkal megszakított tereket alakítottak ki. A folyosókban 1,20 m magas faragott oszlopokat találtunk. A helyiség északi traktusát 50 cm széles tört kövekből rakott fallal választották el a fűtőtértől, az északi faltól 3,50 m-re déli irányban. Itt is több téglapillért találtunk a hypocaustumban. Az elválasztó illetve osztó falba két melegáteresztő nyílást építettek, amelyeket később téglával falaztak el. Az apodyteriumnak ebben a részében láthatóan intenzívebb meleg elérésére törekedtek. Feltehetően az előfürdő kádjai állhattak itt, vagy olajozó fülkék helye lehetett, esetleg pihenő. Konzerválás, rekonstrukció A terem területére épültek a felüljáró és az új hídszakasz tartópillérei. Ennek alapozása során a helyiség jelentős része elpusztult, csak a keleti fal alsó kősorai maradtak helyükön. A termet tehát rekonstruálni kellett. Elkészült a hypocaustum tere, az északi traktusban. Külön erre a célra gyártott - a római korival megegyező méretű - téglákból, több pillér is az eredeti helyére került. A feltárások során kialakítottuk azt a gyakorlatot, hogy a jelentősebb és mozdítható építészeti részeket, mint pl. faragott küszöbköveket, hypocaustum oszlopokat és padozatburkolatokat, előzetes fényképezésük, bemérésük és rajzban történő dokumentálásuk után felszedtük és az aquincumi raktárakba szállítottuk, a hídépítési munkák befejezéséig. Ez történt itt a 9. sz. hypocaustum oszlopaival is, melyeket azután a rekonstruált folyosókba, eredeti helyükre állítottunk fel. Ezen túlmenően félretettük még a töredékes téglákat is és a nagyobb méretű falazó köveket, melyeket
