Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores helyiségeinek leírása
A terepmunka során mutatkozott megigazán abból a körülményből adódó probléma, hogy a kivitelezési munkák megindulása előtt nem volt alkalom több és nagyobb felületre kiterjedő ásatásra. így történhetett meg például, hogy teljesen kiszámíthatatlanul, a felvázolt képzeletbeli szabályos alaprajztól eltérően épült és került felszínre a 28. sz. nagy natatio a fürdő nyugati traktusában, melynek helyére már korábban elkészült a nyugati felüljárósávot tartó betonoszlopok terve. Ezek az oszlopok éppen a medence tengelyébe épültek volna, szinte teljesen megsemmisítve a 26 m x 13 m-es medencét. Dr. Dalmy Tibor miniszteri biztos gyors intézkedésének és Bandii Katalin tervezőnek köszönhető, hogy három nap alatt új terv készült, mely megváltoztatta a pillérek helyét, keletebbre tolta őket, úgy, hogy a fürdő a mai napig talán legimpozánsabb terme épen maradt. Minden nehézség ellenére az aluljáróban megépült a „Fürdő Múzeum", mely az aquincumi legióstábor Thermae maioresének termeit tárja a látogatók elé 15 000 m -nyi területen. A THERMAE MAIORES HELYISÉGEINEK LEÍRÁSA A fürdő eddigi feltárásai során megismert 48 helyiségének feltételezhető funkcióját nagy részben sikerült meghatározni. Azokban az esetekben, ahol több variáció is elképzelhető, csak az alaprajzi számjelzést és „helyiség" elnevezést adunk. 1. sz. porticus A palaestra északi falához később épült porticus északi falának több részletét tártuk fel. A falból délre beugró támpillérek csonkjait három helyen találtuk meg. Hasonlóképp a palaestra falának északi síkjához is ízűitek támpillérek. A nyugati lezárást, az északnyugati sarokkal együtt bontottuk ki. A falat 1 m széles, különböző méretű tört kövekből rakták, gyengébb habarcsba. A fal alja Af 102,95 m. Az északi fal mellett kis foltban megmaradt az egykori járószint terrazzó burkolata Af 104,09 m-nél. A porticus romjait visszatemették. 2. sz. palaestra A palaestra feltárása több részletben és különböző időpontban történt: 1960-1962 között, 1973-ban, 1977-ben, majd 1979-ben és végül 1981-1984-ig. 19 Az első alkalommal a Flórián tér és Kórház utca sarkán épülő ún. „Lottó"-ház alapozása előtt kutattunk. Ekkor a palaestra délkeleti sarka és keleti zárófalának részlete került felszínre a falhoz simuló, befele ugró exedrával (15. kép). 1973-ban leletmentés során vízvezetékcső fektetési munkálataikor találtuk meg az északkeleti sarkát. 1977-ben végzett, rövid, háromhetes tájékozódó jellegű ásatás a déü falnak támpilléres, 2 m széles részletét hozta felszínre. Nagyobb szakaszon nyílt lehetőség mind az északi, mind a déli támpilléres falak feltárására 1979-ben, majd végül 1981-1984 között, s így a sok részletből nyert adatok alapján az alaprajzunkon ábrázolt teljes rekonstrukció elkészülhetett. A palaestra falának alapozását nagy méretű kváder- és kisebb tört kövekből rakták, erős habarcs kötéssel. (16. kép). A fal alja Af 101,45 m-nél van. A 2,70 m széles felmenő fal opus mixtum módon készült: négy faragott kváder kősor és négy téglasor váltakozik. A faléleket alkotó téglasort semilateresekből rakták. A járószint magasságában 0,80 m x 0,70 m-es befele ugró pillérek simulnak az északi és déli falhoz, 2,80 m-es távolságokban ismétlődve (17. kép). A pillérek téglasorok nélkül, csak kváderkövekből készültek. A járószint Af 103,92 m. A pillérek lábazatát és két pillér közötti falszakaszokat durva mészkőből faragott, enyhén domború párnatagok vették körül. Magasságuk Af 104,47 m. A palaestra keleti zárófalának tengelyébe 13 m átmérőjű exedrát építettek, mely jó állapotban maradt meg. Az északi lezárását már nem tárhattuk fel a Kórház utca aszfalt burkolata miatt. Az exedra falában Af 105,00 m szinten - a déli ívelésnél - két 70 cm széles, egymástól 35 cm-re levő, habarccsal kikent falifülkerészletét találtuk. Északi megfelelője elpusztult. Az exedra falának déli végénél 2,50 m x 2 m-es bejárat volt. Az egykori küszöb helyén az egy tömbből készült, lezuhant szemöldökkövet találtunk, melynek faragása arra utal, hogy díszkapu része lehetett. Alján a két végénél 40 cm x 40 cm-es bevésett mélyítés talán az oszlopok abacusainak helyei. A felső részén sarkai fele mélyülő keskeny vájatok tűnnek elő, melyek timpanon rögzítésére is alkalmasak lehettek. Az exedra lábazatánál levő durvamészkőborítás tömbjeiben nem szabályos távolságokban 15-20 cm mély, kerek és ellipszis alakú bemélyítések vannak, melyek feltehetően faoszlopokat tartottak.
