Gál Éva: A Budapesti Történeti Múzeum Várostörténeti Osztályának kéziratos térképei, Katalógus (Monumenta Historica Budapestinensia 6. kötet Budapest, 1989)
Katalógus(l-61. szám)
illetve értékesítő hatóság, a Budai Kamara Igazgatóság számára. Erre mutat, hogy az a hatalmas telek, amelyet 1716-ban az invalidusház céljára mértek ki, e helyszínrajzon még részben háztelkekre parcellázva jelenik meg. Az utcanevek egy része (Serviten, Donau, Pástéin Gasse) a XVII. század végi állapotra utal. A telekkönyvek tanúsága szerint a helyszínrajzra 1745-ig vezették rá a telekszámokat, e térképet tehát mintegy fél évszázadon át használták, mint a telekkönyvi nyilvántartás kiegészítőjét Pestnek e legrégibb telektérképe tartalmazza egyszersmind az 1686 utáni pesti utcanevek legkorábbi felsorolását is. A megnevezett utcák helyét a térképen az A-Z betűk és 4 égitestjel mutatja. A német utcaneveket a lap bal és jobb felső sarkában elhelyezett jelmagyarázat tünteti fel. A felsorolt utcanevek: Herren, Leopold.Donau, Barmherzig, Hatvaner, Ober Bayrische, Unter Bayrische, Franciscaner, Keczkemeter, Pauliner, Pastein, Unter Pastein, Serviten, Pfarr, Schmidt, Spithal, Mauth, Sporr, Körösser, Sailler, Koháry, Wasser Thor, Hayducken, Ungarische, Rundell Gasse és Schulter, Ratzen Gässl. Egyes épületeket jeleznek az alábbi feliratok: Stadt Prey Haus, Hunnen, Pauliner Kloster (az 1715-ben létesült pálos kolostor telkét jelölő felirat a térképen olvasható eredeti kézírástól eltérő írású: ez szintén arra mutat, hogy a lap ennél korábban készült). Figyelemreméltó a városfal bástyáinak és a városkapuknak az alaprajza. 4. Ceruza- és tollrajz. Körző nyomok. A cím és az utcanevek behajló szélű papírlapot mintázó kartusban. Méret 40,5x66 cm. Égtájjelzés nélkül. Keleti tájolás. A méretarányt nem jelöli. 5. Ltsz. 415. Átadta a Fővárosi Mérnöki Hivatal 1899-ben. 6. Irodalom: Römer, 1873.94.: Schoen, 1946. \2.\Fodor, 1953.DL249-250.;Nagy, 1961.163.;Bácskai, 1975.11-16.; Gál, 1989.483^90. Megjegyzés: A lap igen rongált állapotú, a tus sok helyütt szétfolyt rajta, a feliratok és a számok nehezen olvashatók. A rongálódás az eredetileg a pesti telekkönyvi hivatalban, később a városi levéltárban őrzött térképen valószínűleg az 1838-as árvíz idején következett be, amikor a víz a Városháza pincéit is elöntötte. 11. 1. A Nagykovácsi, Piliscsaba és Perbál közti vitás határrész térképe. 1759. Ruttkay Mihály. 2. Delineatio specialis differentiae metalis inter possessionem Kovatsi ab una: ab altera vero parte possessionem Csaba atqueposs (ess)ionem Perbal ... Opera Mic/i(aelis) Ruttkay geom(etrae) et maí/z(emathici). Mense Septemberi 1759. 3. A megnevezett falvak közti határvitához készült térkép. Hegyábrázolás színfokozatokkal, alaprajzban (ún. páfrányszerű ábrázolás). Az erdőt apró fácskák rajza jelöli. Nagykovácsi belterülete alaprajzban, megszámlálható sematikus házalaprajzokkal, a templom távlati rajzban. A Nagykovácsi által kívánt határvonal piros, Piliscsabáé sárga és Perbálé zöld színnel kihúzva. Számos magyar, német és latin földrajzi név: Csabakút, Möns Büktető, Möns Kosároshegy, Castrum Hainar (Perbál területén), Vallis Tinnimer Gruben, Vallis Klein Eichwaldt Thai, Terrénum Possessionis Perbal, Csaba, Kovatsi, Jenő, Pars Terreni Possessionis Szent Ivány. A bal felső sarokban a határvonalak jelölésénél alkalmazott színek és a határpontokat feltüntető A-F és 1-2 jelek latin nyelvű magyarázata. 4. Színezett tollrajz. Vonalas keret Lapméret: 46,5x62 cm, térképméret 38,5x53,5 cm. Díszes nyolcágú szélrózsa. Északi tájolás. Méretarány: 1100 rajnai öl = 150 mm (kb. 1: 13900). Vonalas aránymérték Scala Mille Orgyarum Mensurae Rhenanae. A címfelirat meredek, fás domboldalt mintázó kartusban, mellette határjárási jelenet: határt jelző földhányáson álló, német öltözetű favágó, esküre emelt kézzel, mellette a határbejárást végző, úri öltözetű tisztségviselő. 5. Ltsz.K.79.3.1. Vétel a Nagykovácsit egykor birtokló Wattay-család leszármazottaitól. 6. Irodalom: Gál, 1981, (5). Megjegyzés: Az OL őrzi e térképnek Coroni Sámuel által még tanuló korában készített másolatát (a Wattay-család levéltárából kiemelt térképek, S 148, No. 8.).
