Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

I. Bevezető

A középkori Pest és a körülötte lévő falvak a Pesti síkságon helyezkednek el. Ez az önálló földrajzi tájegység tulajdonképpen a Duna völgyének egy szakasza, felszínét a Duna tevékenysége alakította ki. A geológiai kutatások majdnem mindenütt feltárták a felszín közelében a folyóvizi nledéket. A Pesti síkság a Duna terasz-szintjeit követve egy magasabb és egy alacsonyabb fekvésű részre tagolódik. A pleisztocénban az Alföld lassú sülylyedése és az éghajlatváltozások hatására a Duna hegyvidéki szakaszán és a Pesti síkság hordalékkúpjának felszinén egyre mélyebb szintre vágódott be, igy keletkezett a mély, hat teraszos folyóvölgy. Budapest térségének K-i határa az V. teraszon fut É-D-i irányban, míg a legalacsonyabb, I. sz. terasz a jelenkori ártér magasabb része. Ez széles sávban halad É-D-i irányban, eredeti magassága a városi település előtt 5-8 m volt. Ezt a szintet fokozatosan feltöltötték, a városi fejlődés során a felszíni különbségeket is elegyengették. A geológiai kutatások segítségével jól megrajzolható ma is a Duna holocén medre. A bal oldalon az Újpesti szigetből indult ki a partvonal, D-DK-i irányban, nagyvonalakban a Fiastyúk utca, Baross tér érintésével a Soroksári-Dunához futott. A jobb parton a Gellérthegytől D-re eső part mentén különösen messzire kanyarodott a mai medertol. A Duna a két partvonal közötti területen hol egyik, hol másik medrében kanyargott, az egyes folyóágak között szigetként emelkedtek ki a pleisztocénvégi mederfenék maradványai, amelyeket az 1838-as rendkívül magas árvíz is szárazon hagyott. Legnagyobb közöttük a Belváros magvát alkotó terasz-sziget, amely a Bazilikától kb. a Kossuth Lajos utcáig terjed. Közvetlenül a mai történelmi kort megelőző csapadékosabb éghajlatszakaszban a mellékágakba már csak az árvizekből jutott víz, a sekélyesedő' víztükrök lassan elmocsarasodtak. A mult századi szabályozások előtt a Duna medre a mainál jóval szélesebb volt, a pesti oldalon a mai Népfürdőig és a Possonyi utig kiterjedt. A Belvárosban a rakpartok mind az egykori Duna-mederból épültek ki, jelentős mértékben szűkítették a természetes medret a Soroksári és a Budafoki ág mentén is, Csepelsziget és a partok kiépítésével. Pest területén E-felöl az első' Dunába folyó patak a Palotai, másnéven Szilas-patak, amelybe jobbról a Mogyoródi-patak folyik, ez utóbbi felveszi a Csömöri, vagy Forrás-patakot is. A következő, Rákos-patak alsó szakaszán, kb. a Csömöri úttól uj mederben folyik, régen a mai medrétől D-re folyt a Duna ma már feltöltó'dött ágába. A Szó'nyi u-Lőcsi. u. kereszteződése táján két ágra szakadt, a D-i ág a Róbert Károly krt, az É-i ág a Béke ut átlépése után torkolt a Dunába. A két ág és a Dunaág közé eső terület, amelyen ma a MÁV Rákosrendező pályaudvara van, szigetként emelkedett ki a környező mocsárból. A déli, pesti határban a soroksári Molnár-sziget D-i végével szemben folyt a Soroksári-ágba a Nagymocsár-árok, vagy Gyáli víz. Kevés vízhozama volt, száraz évben teljesen kiszáradt. A Duna mellékpatakjai az alacsonyabb szintekre (III-1. sz. teraszok) érkezve, alig észrevehető, kis medrekben folytatják útjukat a Duna felé. A felszínalakító tényezők közül jelentős szerepe volt a szélnek is, amely homokbuckákat alakított a folyó ártere és a meder szélére lerakott homokból, továbbá a teraszok felszinén maradt folyami homokot is buckákba, szélbarázdákba fújta. A buckákat s más futóhomokformákat ma már csak a város peremén (Pesterzsébeten, Csepel-Királyerdőn, Újpesten) láthatjuk. Sok kis, ÉNy-DK-i irányú buckákkal és maradékgerincek közötti szélbarázdákkal tagolt felszín maradt meg Rákospalota, Pestújhely, Rákosszentmihály között, jellegzetesebb hosszanti buckák láthatók még Pesterzsébet-Soroksár-Pestimre környékén. A buckasorok között széles, ugyancsak ENy-i DK-i irányú vizenyős laposok helyezkedtek el, felszínükön humuszos termőtalajjal. A Pesti sikság természetes növénytakarója a felszíni vizek és szélfujta homokfelszinek növénytársulásaiból áll. A folyóvizekben hinár és