Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)
Jegyzetek
81. 1934-ben Gallus Sándor végzett hitelesítő ásatást a területen, azonban Árpád-kori régészeti emlékeket nem talált. MNM Adattár: 119. P. II. Az amatőrök feltáró munkáját Szabó Béla, a helybéli gimnázium tanára vezette, eredményeikről beszámolt a pesterzsébeti Közlöny 1934. évfolyamában, 32 fejezetben a lap március-októberi számaiban. Az utolsó leleteket Gerő Győző tárta fel és mentette meg 1953-ban. Irásné Melis K., 1975. 232-233. 21-22. és 26/1-3. képek. 82. Perényi J., 1934. 15. 83. Perényi J., 1934. 14. 84. A középkorkutatásban a történeti földrajznak kiemelkedő szerepe van. A régi táj arculatának rekonstrukciójához át kell tekinteni a forrásokban található teljes helynévanyagot. A helynevek lokalizálása teszi lehetővé, hogy a forrásadat a helységnévtárba elhelyezhető legyen, a határjárásokat rögzithessük, ezáltal bemutatva a régi tájat. A helynevek nyelvészeti értelmezése a történetkutatás számos kérdésében nélkülözhetetlen. Bizonyos helynévtipusok lehetővé teszik a telepítések és pusztulások századának meghatározását, bevilágítanak a mezőgazdaság és kézművesség kezdeti formáiba, társadalomtörténeti vonalon hozzásegítenek a szolgáltatások módjainak felismeréséhez. Győrffy Gy. , 1970. 199-200. 85. Szabó I. , 1966. 29. 86. Szentpétery I. , 1937-1938. I. 93-94. Pais D. , 1926. 82. 87. Anonymusnál Surcusar szerepel, amely a nyelvészeti kutatások szerint a csepeli Dunaágat jelenti. Összetett szó, első része sarkot, második fele folyóvíz járta mocsarat, mocsaras folyót jelent. Pais D. , 1926. 137. 136. 88. A leletanyag időrendi besorolását Szőke Béla tanulmánya megfelelő részeinek segítségével végeztük el. Szőke B. , 1962. 89. Szőke B., 1962. 66-74. 90. László Gy., 1943. 23-25. 91. Szőke B., 1962. 17. Fettich N. , 1937. 71. 80. tábla. Huszár L., 1954. 77. 92. Szőke B., 1962. 17. 93. László Gy. , 1942. 799. 94. A honfoglaláskori fegyvertörténet monografikus feldolgozása még nem készült el, de igen sok, kisebb részletkérdést megoldó dolgozat született e tárgykörből is. A honfoglaló magyarok jellegzetes fegyverei voltak a szablyák, később pedig a kétélű kardok. A szablya kialakulásának kérdése ma még eldöntetlen. Vitatott, hogy genetikus kapcsolatban áll-e a későavar szablyával, vagy más dél-oroszországi tényezők hatására vált a magyarok jellegzetes fegyverévé. László Gy. , 1970. 161-187, Kovács L. , 1975. 520. Néhány korai kardunk bizonysága szerint a kétélű kardokkal a magyarság Levédiában ismerkedett meg. A kétélű kardok nagyobb arányú elterjedésére azonban csak a X. század utolsó harmadában került sor, amikor Géza fejedelem és I. István nyugati módra felfegyverzett seregeikkel egyeduralmi politikájuk megszilárdítására törekedtek. Katonai kíséretük közrendű tagjait találjuk a kétélű kardokkal jelzett sírokban. Bakay K. , 1965. 21-30. A kard és a szablya használatának érintkezési területein jellegzetes keverékformák alakultak ki, Magyarországon a szablyamarkolatu kardok terjedtek el. Kovács L. , 1975. 521. 95. Kralovánszky A. , 1957. 175. 96. Szőke B. , 1962. 67-68. 97. Szőke B. , 1962. 30-31. 98. Szőke B., 1962. 30. 99. A III. Testvérhegyen az Erdőalja uton csatornázás alkalmával feldúlt magányos férfisir elkallódott leletei közül megtalálták a sir korát meghatározó Berengar érmet (888-924). A többi lelet: bronzkarikák, bronz csat, vas tegezfül, hevedercsat, kengyelpár, egyik Ny-i tipusu. László Gy. , 1942. 798. Garády S. , 1943. I. 245-246. A III. Csucshegyi dűlőben feltárt két magányos sir leletei:
