Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)
II. Településtörténeti összefoglalás
A XIII. század elején az ÉK-i pesti határban az (ó)budai prépostságnak volt földje, a rákoskeresztúri, Pesti uti, legkésőbben a XIII. század elején épitett templom Posa rákosa falué volt, amely ekkor a budafelhévizi keresztes konventé volt. Területünkön a cinkotai rotundát nyújtott félkörives szentélyzáródású templommá épitettek át, mint például a karcsai kerek templomot, amelyik ebben az időben az esztergomi keresztes konvent birtokában volt. M a m ár nem lehet eldönteni, hogy a pesti templomok szentélynégyszögesek voltak-e, de mint a rákoskeresztúri és felvidéki analógiák bizonyítják, konzolos megoldással is kialakíthatták a szentélynégyszöget. Mind addig, amig ujabb, nagyobb hitelt érdemlő adatok elő nem kerülnek, a pesti sikság falusi templomainak építésében az esztergomi, s talán közelebb, a budafelhévizi keresztes konvent közreműködését látjuk. A budafelhéviziek, mint birtokosok jelen voltak a pesti határban, falujukban s közvetlen szomszédságukban az esztergomi rendház templomának egészen leegyszerűsített, kisméretű, immár falusi templommá alakított változatát építették. A jelentősebb templomokon kivül még továbbiakról is vannak adataink, de ezek anynyira elpusztultak, hogy alaprajzukat már nem rekonstruálhatjuk. Említenünk kell a Szilas patak E-i oldalán, a Régi Fóti ut melletti falmaradványokat és sirokat, ahol egy kisebb leletmentésre is sor kerülhetett. (46. lelőhely.) 7 melléklet nélküli, keletéit csontváz közelében előkerültek a csaknem teljes mértékben elpusztult templom részletei is. A pusztulás olyan mértékű volt, hogy sem a templom, sem a keritőfal alaprajzát nem rekonstruálhatták. A tatárjárás alatt elpusztított falu területe később is lakatlan maradt, mert a domb felszinén csak Árpád-kori, főként XII-XIII. századi cserepeket találtunk. A DK-i határ legjelentősebb faluja a XI. században említett Gubacs falu lehetett. (55. lelőhely. ) Az amatőr ásató leírása szerint az általunk szentélynek rekonstruált épületrészletben a sarkok belül ivben találkoztak. Ez elég megbízhatatlan adat, de megkockáztatjuk, hogy a gubacsi templom szentélyzáródása is esetleg félkörives lehetett. A XIII. századi faluhálózat emlékeit a templomokon és apróbb régészeti leleteken kivül az oklevelekből megismert helynevek egészítik ki. A helynév-anyagban 1241-1242 nem jelentett cezúrát, mert a benépesítés és az újjáépítés megőrizte számunkra a régebbi helyneveket. Ezek "a településtörténet legfontosabb forrásai közé tartoznak, sőt olyan korszakokra vonatkozólag, amelyekből irott emlékekkel nem rendelkezünk, a helynevek a régészeti emlékeken kivül az egyedüli forrásaink, amelyekből a terület akkori településviszonyaira következtethetünk. A helynévkutatás tehát a településtörténet legfontosabb segédtudományai közé tartozik. "18 6 A pesti határ helynevei közül igen sok a honfoglaláskorban keletkezett, az egész középkor folyamán a névanyag gerincét alkották. A később feltűnőek csak kisebb jelentőséggel biró falvakat jelöltek, ezek létrejöttének idejét is meghatározva. Ez a kisebb jelentőség a pesti sikság birtoktörténetének szempontjából jelentkezik, azonban az egész magyar, középkori falurendszer fejlődésének területünket érintő törvényszerűségeinek kétségtelen jegyei. A XIII. századi helynévanyagunk több, élesen elkülönülő rétege a pesti sikság településtörténetének folyamatos, honfoglaláskorban kezdődő fejlődését tükrözi, s egyben bemutatja e fejlődés egyedi vonásait is. A magyar középkori falvak neveinek legáltalánosabb és legkoraibb csoportját a személynév eredetű falunevek alkotják. A falu feudális birtokosának a neve, a faluhoz, falumaghoz tapad, kifejezi a birtokviszonyt. A XI-XII. században általában minden hozzáadás nélkül lett falunévvé. 187 Ezekben az esetekben a névadás alapjául szolgáló személynév gyakori eleme volt nyelvünk személynév! rendszerének. A névátvitel egy faluról birtokrészről nagyobb földrajzi egység elnevezését is magával hozhatta, ez történt Csepel sziget esetében is. A Chepel név 1258-ban jelent meg először oklevélben, 1271-ben "villám Chepel", amely helység az Árpád-korban a sziget fő, vagy egyik fő települése lehetett, főútvonalon, átkelőhelynél helyezkedhetett el. A sziget É-i csücskén lévő helység nevét kapta az egész sziget, 1391-ben találkozunk először az egész szigetre is vonatkozó Csepel földrajzi névvel. Csepel földrajzi nevének személynévi eredeztetése napjainkban erősen vitatott nyelvészeti kérdés. Anonymus szerint a szigetet az ottlakó Csepel kun főlovászmestertől kapta, neve török eredetű lenne és "viharos időt" jelent. ^ 89 Mások szerint a kun lovász költött alak, neve és személye beillik azoknak a személyeknek a sorába, amelyeket a gestairó korabeli földrajzi nevek alapján - igen gyakran még népetimológikus történeti körítéssel is kitalált. Függetlenül az anonymusi alak valódiságától Csepel falu létezett, s mint eddig láttuk, településhálózatunk lényeges eleme, kiemelkedő része volt a honfoglalástól az egész középkoron át.
