Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800) (Monumenta Historica Budapestinensia 2. kötet Budapest, 1963)
Katalógus - I. Nyugati nézet
IRODALOM: Nagler, MonogrammistenIV. 2471. 28. sz. (Meldemann). — Majláth, bibliográfia 9. sz. (Meldemann). — Divald, 98 (Meldemann). — Eisler, M., Historischer Atlas des Wiener Stadtbildes. Arbeiten des Kunst historischen Instituts der Universität Wion. XVI. köt. Wien 1919, 9 (Meldemann). — Lux 17—18 (Meldemann). — Kremmer, német 92—94 (Meldemann). — Geisberg, M., Der deutsche Einblatt-Holzschnitt in der ersten Hälfte des XVI. Jahrhunderts. München 1923, XXXIV. 26—30. sz. (Schön). — Ballagi 490—491. sz. — Röttinger, H., Erhard Schön und Niklas Stör, der Pseudo-Schön. Studien zur deutschen Kunstgeschichte. Heft 229. Strassburg 1925, 253. sz. (Schön). — Kelényi B. O., Erhard Schön magyar vonatkozású metszetei különös tekintettel Buda 1541. évi ábrázolására. Kny. a Fővárosi Könyvtár évkönyve II. kötetéből. Bp. 1932 (képpel). — Thieme— Becker XXX. 219. — Művelődéstörténet III. 228—229. o. között, 600. o. (új lenyomat képe). — Schoen, Buda 6. sz. — Balogh 39. —. Buda látképe — VI. tábla Címe fent a képben szószalagon: ,,BVDA, vulgo Ofen, príma & regia/ Vngarici regni ciuitas,ad Danubium/sita: quam Ptolemaeus Curtam, vei, vt alijs / persuasum est, Salmum nominat. Fran: Jre:" A kép megfelelő helyén: „Danubius flu. — Aula Regis. — Thermae. — Horti amoeni. — Aula marmorea." Rézkarc és rézmetszet, Bécs látképével közös lemeze 31,2x47,8 cm, Buda képe 15x47,5 cm. Megjelent: Braun, G.—Hogenberg, F., Civitates orbis terrarum. Liber primus. Köln 1572, 41, ill. 42. táblájaként. MTKcs, BTM. A kompozíció az 1. sz. fametszet felhasználásával készült, a csatajelenet nélkül. Az előtérbe három magyarruhás alakot, két nőt és egy férfit helyezett a művész. A Duna túlsó partjáról Pest elmaradt. Franciscus Irenicus Germaniae Exegesis című művét, amelyből az idézet való, lásd: Apponyi 2530. sz. A képet tartalmazó, 1572-től 1617-ig megjelent hatkötetes mű történetét Friedrich Bachmann kutatásai derítették fel (Bachmann 7 — 12). A rendkívüli népszerűségnek örvendő kiadvány első kötete latin nyelven 1572-ben jelent meg először. További megjelenési évei: 1575, 1577, 1582, 1588, 1593, 1598, 1612, 1613 és 1623 (a téves 1523-as szám helyesbítése). Németül 1574-ben és 1582-ben, franciául 1575-ben adták ki. így a képek hátlapján mindhárom nyelvű szöveggel találkozunk. Az eredeti kölni kiadásokban a hátlap szövege mindig egyhasábos. Rendszerint minden egyes feltalálható példány hátlapi szövege eltérő tipográfiájú. Az egyes, gyakran évszám nélkül megjelent kiadások pontos és teljes feldolgozása csak a különböző példányok lapról lapra történő összehasonlítása alapján volna lehetséges. Az értékes régi kötetek azonban a világ nagyobb könyvtáraiban szétszórva találhatók, így összevetésük jelenleg megoldhatatlan feladat. Már Bachmann sem tudta az összes kiadás feltérképezését teljesen megoldani. Ezért jelenleg meg kell elégednünk az ő eredményeinek átvételével. A kiadvány lemezanyagát a kiadók hosszú ideig gyümölcsöztették, még a XVIII. században is jelentek meg egyes illusztrációi. A Budát és Bécset ábrázoló lap azonban csak az eredeti kölni kiadásokban látott napvilágot, a későbbi, az erdeeti formát megváltoztató átdolgozások már nem közölték. — Az eredeti
