Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800) (Monumenta Historica Budapestinensia 2. kötet Budapest, 1963)

Bevezetés

az olaszok előszeretete az alaprajzi felvételek iránt. Kisebb számmal jelentkeznek az angolok és spanyolok. Külön kell megemlékeznünk a lapok készítői között a hadmérnökökről, akik közül néhányan a török ellen felvonuló seregekben betöltött fontos és nélkülözhetetlen feladatuk mellett időt szakítottak az ostromok eseményeinek ábrázolására is. Főleg a nagy 1684. és 1686. évi ostrom idején örökítették meg szorgalmasan a felszabadító seregek állásait és mozdulatait. Céljuk elsősorban nem művészi volt, a hadi tudomány elveinek egy konkrét példán való alkalmazása érdekelte őket, hogy az újabb tapasztalatokat lerögzíthessék a jövő számára. Lapjaik így nem művészi kvalitásuknál fogva emelkednek ki az anyagból, hanem topográfiai és hadtörténeti forrásértékük miatt. A veduták keletkezését magyarázó okok fővárosunknál is ugyanazok, mint bármely más európai város esetében. A történeti események közül legnagyobb szerepet az ostromok (főleg a két utolsó) játszottak. A rendkívüli természeti események is alkalmat adtak a város ábrázolására. A XVIII. században a magyar korona hazahozatala és a koronázás a két legfontosabb, vedutával kapcsolatban ábrázolt esemény. A látképeken megjelenő történeti események közé tartoznak még az uralkodói látogatások (Albert főherceg és felesége), és az uralkodó család tagjai életének fontosabb mozzanatai (József főherceg nádorrá választása), amikor a város lakói a képeken megörökített alkalmi építmények emelésével járultak hozzá az ünnepélyességhez. Királyi rendeletre emelt vagy újjáépített épületek (Invalidusház, Egyetem) képei nyilván a hivatalos intézkedés népszerűsítésére kerültek sokszorosításra és könyvben vagy sorozatban való terjesztésre. A szomorú emlékű Újépületet a benne raboskodó köztársasági francia katonák rajzolták le, akik a nagy forradalom vívmányaiért harcolva estek fogságba és a műkedvelő művészkedéssel a fogság hosszú napjait rövidítették meg. Egyes szerzetesrendek a maguk rendházait és templomait népszerűsítették festett vagy rézre metszett ábrázolásokkal (ágostonrendiek, szerviták, trinitáriusok). A török kiűzése után az itt maradt keleti jellegű épületek mint építészettörténeti egzotikumok tarthattak számot érdeklődésre (fürdők, dzsámi). A történeti események ábrázolásai között külön érdekesség a császári követ budai fogadtatásáról készült rajz, s a korszak végén a Martinovics és társainak vérmezei kivégzését bemutató primitív képek, amelyeket nyilván vásárokon mutogattak (Guckkastenbild), így próbálva a jámbor embereket hasonló „felforgató" tevékenységtől elrettenteni. A látképek legnagyobb része szövegillusztrációnak készült. Részben az eseményt nem sokkal megtörténte után hírül adó röplapok — a mai újságok kezdetleges ősei — mellékletéül készültek.

14 A külföldi kiadók ugyan rendszerint „résztvevők" „hiteles" tudósításaira hivatkoztak a címben vagy előszóban, de a szóbeszéden alapuló, gyakran egymástól átvett szövegek nélkülözik a történeti forrásértéket. Sajátos a helyzetük a hivatalos kiadványoknak, amelyek adataikat valóban a helyszínen készült hivatalos jelentésekből merítik: tárgyilagosságukat a felülről jövő megrendelés befolyásolta. Mindenfajta röplap közös tulajdonsága, hogy készítőjük az illusztrációs anyag összeállításában nem volt válogatós. A kezdeti időben, a fametszet korszakában gyakran ugyanannak a dúcnak levonatait a legkülönbözőbb aláírásokkal jelentették meg. E művek olvasóközönsége a