Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
öblösödött, átmérője itt 270 cm volt. Vízszintes fenekének átmérője 250 cm, térfogata kb. 14 m . A rétegsor minden egyes eleme faltól-falig ért, a gödör közepe táján kicsit besüppedve, szabályosan váltakozva kitöltötte az egész felszínt. Rétegek: 1. a gödör alján 4-5 cm vastag faszenes, kormos csík volt. 2. Felette 16 cm sötét kevert barna föld, alsó részén enyhén átégve. Tehát parázsra tették, ezzel oltották a tüzet. 3. Homokos kevert barna földdel előkészítették az újabb égetés felszínét. Ez a rétegsor összesen hatszor (6-szor) ismétlődött a gödörben. A rétegek lebontása közben megpróbáltunk faszénmintát venni, de a többnyire vékony vesszőkből, gallyacskákból keletkezett faszéndarabkák teljesen elporladtak. Egyértelmű, hogy ez a gödör nem szemétégető, hulladéktároló gödör volt, hanem nagyobb tárgyak, vagy nagyobb mennyiségű anyagok füstölésére, szárítására szolgált. Régészeti leletek csak elvétve kerültek elő az elfojtásra szolgáló barna földből. A cseréptöredékek a XII. 21 sz. végéről, vagy korábbi időszakból származnak. 14. gödör (8. blokk) Hengeres oldalú, vízszintes fenekű, átmérője 120 cm, mélysége 110 cm, térfogata 1,3 m 3 . Rétegezettség nélküli hamu volt benne régészeti leletekkel. Kevés XII. sz-i cseréptöredék, állatcsontok, malomkő darabja, amely égett volt. Sok, égett, kormos, folyami kavicsot is találtunk, amelyek ugyanolyan szabályos gömb alakúak voltak, mint amilyeneket a 2. ház kemencéjében találtunk. Méreteik is ugyanolyanok voltak, 15-18 cm átmérővel. A gödröt elborította az ezen a területen is megfigyelhető hamus, kevert barna föld, amely az I. munkahely ENy-i sarkát szinte teljes egészében befedte. Ez azt mutatja, hogy a hamulerakodó-hely mellett egy szemétlerakóhelyet is kijelöltek ezen a környéken (4. kép). 15. gödör (22/1. blokk) A kiásás ENy-i határán húzott 2. kutatóárokban az I. munkahely felszíne a 22. blokk táján hirtelen lejteni kezdett a Gyáli-patak felé, és tulajdonképpen itt kezdődik a beépítetlen terület. Ettől a vonaltól a domb lábáig terjedő meredek lejtőn már csak egy objektumot találtunk, a 9. szabadon álló kemencét. Több kutatóárkot nyitottunk, de mindegyikben hamut, vagy a szeméttel keveredett barna földet találtunk. A 22/1. blokkban egy különösen nagy, 180 cm átmérőjű, 75 cm mély, eléggé szabályos formájú, lekerekített aljú gödröt találtunk, tiszta hamuval volt betöltve. Felette is megjelent a barna földes szemétréteg, ebből néhány Árpád-kori cserép került elő. A gödör mindkét oldalán egy-egy későközépkori hamus gödör volt, amelyek a későközépkori járószintről indultak (4. kép). 16. gödör (39. blokk) Szabálytalan alakú, 160 cm átmérőjű, 60 cm mély hamusgödör az Árpád-kori, vastag hamurétegben. A metszetben a gödör formáját a benne lévő, vízszintes koromcsíkok is mutatták. Tehát az egyenletes felszínű, korábbi hamuzóhelyre egy újabb hamusgödröt ástak, és abba jó néhányszor beleszórták valamelyik kemence kormos hamuját. A gödör tetején néhány állatcsont és Árpád-kori cserép helyezkedett el (4. kép). 17. szabadtéri tüzelőhely (66. blokk) Belevágták a 19/1. árokba. A sekély gödörből csak a hamuval, korommal fedett alja maradt meg. Nem volt tapasztva, a bolygatatlan homok volt erősen átégve. Mélysége 8 cm. A hamuban egy-két Árpád-kori cserép és állatcsont került elő (4. kép). 18. árok (92/1., 85., 78., 72., 65. blokk) Először az edényégető kemencéknél figyeltük meg, majd a 65. blokkban találtuk meg a végét. A domboldal emelkedő oldalán 24 m hosszan követhettük a kutatási felület határáig. ENy-ról haladt DK-re, a magasabb területekről vezette le a vizet. A lefolyó víz egy részét az edényégető kemencék betöltése elnyelte. Az árok K-i vége félkör alakban zárult, és ugyanolyan, 70 cm mély volt, mint a többi részen. Nem volt egyforma a két oldala. Az E-i meredek, majdnem függőleges volt, a D-i enyhén padkás. Az árok alsó, 20-30 cm mély részének tehát széles Cl alakú metszete volt, a belső oldalon a felszínig nyúló padkával. A nyesett felszínen az árok 100-110 cm széles volt. A 72. blokkban, az edényégető kemencék mögött derékszögű kanyart alkotott, a sebesebben folyó víz megfékezésére szolgált. A kanyarban szélesebb, 120-140 cm volt, a vízmosás miatt (4. kép, 13. kép). Az árok a kemencék feltöltése utáni időszakban keletkezett, amikor már nem voltak használatban lévő építmények ezen a területen, és a víz szabadon folyhatott a mocsaras rész felé. A helyzet azonban még a Xlll. sz.-ban megváltozott, mert az árkot betemették. A betöltés alsó része a vízzel lejövő hordalék, de a felette lévő fekete föld betöltés. Ebben a rétegben egy jellegzetes, Xlll. sz.-i cseréppalack-töredéket, és feltűnően sok állatcsontot találtunk. 22 A 65. és 72. blokkban későközépkori ház maradványai borították a betemetett 18. árkot, amelynek egy különösen Figyelemreméltó részletét tártuk fel a 72. blokkban. Itt ugyanis besüppedt az árok betöltése, és 25-30 cm vastag szürke agyagréteggel egyengették vízszintesre. S csak ezután tapasztották rá a ház világossárga padlóját. A szürke agyagtapasztás elvékonyodó rétegben a kemencék előterére is kiterjedt. A 18. árok Ny-i vége a 85. és 92. blokkban kifutott az I. 21. Hasonló rétegezettségű, de csak 80-100 cm átmérőjű gödröket a Szigetszentmiklós É-i határában lévő Xlll. sz.-i falurészletben is feltártunk. Itt a koromcsíkok alatt nem homokos feltöltés, hanem vékony tapasztás volt. K. Irásné Melis: Xlll. századi falu és fazekastelep Szigetszentmiklós határában. Nyomtatás alatt. ComArchHung 1992. 22. Holl (1963) 336-340. 370. 68. kép.
