Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
előtti időszakból, legkésőbb a XII. sz.-ból származnak. Egy idő után az 1. és 2. házhoz hasonlóan ide is hamut kezdtek hordani, az újabb, átlagosan 60 cm vastag hamuban egymást érték a különböző koromcsíkok. A felső hamuréteg mennyisége 11-12 m volt, ami önmagában is nagy mennyiség. A hamuban itt is volt néhány régészeti lelet, amelyek ugyanolyan jellegűek, XII. sz. végénél korábbiak voltak, mint az alsóbb rétegek, valamint az 1. ház hamuból kikerült leletei (40. kép 1-2.). A házak bejáratának indulását a mai termőtalaj alatt már észrevettük, s a kutatás megkezdése előtti géppel nyesett felszínt Árpád-kori járószintnek tekintettük. Ettől a felszíntől számítva a ház hamuval feltöltött gödre helyenként még mindig 70 cm mély volt. Sárga homokkal egyengették el a felszínt, amely néhol a hamuval keveredett. 30-35 cm vastagságban fedte az Árpád-kori feltöltést. Azonban nem új épület került a házhely fölé, hanem egy másik, későbbi, Xlll—XIV. sz.-i hamusgödör széle, amely későközépkori XIV-XV. sz.-i házak alatt beborította az I. munkahely egész ÉNy-i harmadát. Ez a helyenként 1 m vastag hamuréteg a kutatás határán, a nyomvonal ÉNy-i szélén túli területekre nyúlik, és a Várhegy magasodó domboldalán a templom felé tartó falurészletet fedte. 4. ház (62. blokk) A termőtalaj alatt egy négyzethez közelálló, határozott oldalakkal kirajzolódó, 390 x330 cm-es folt jelentkezett. A nyesésből összeszedett cserepek XII. sz.-iak, legkésőbb a XII-XIII. sz. fordulójáról származnak. A folt területe 12,9 m , a közepes nagyságú Árpád-kori építmények közé sorolható. Nem lehetett eldönteni, hogy a fekete, vastagon kormos, hamus, égett földet betöltésként hordták ide, vagy az itt álló épület leégésével keletkezett. A folt szélein több helyen kiöblösödést láttunk, később kiderült, hogy ezek cölöplyukak. A házhely K-i sarkában az egész épület alapterületéhez képest nagy kemence helyezkedett el, omladékai szinte kitöltötték a ház DK-i negyedét. A DK-i sarok külső oldalán egy kisebb agyagkemence maradványaira találtunk. A feltárás eredményei több, különböző rendeltetésű építményt magában foglaló periódust mutatnak (4. kép, 8. kép.). 1. periódus A lelőhelynek ezen a részén a legkorábbi építmény egy ágas-bogas árokrendszer volt. A 62. blokk határán a nagyjából K-Ny-i irányban futó 19/3. árok halad keresztül. A 18 m hosszú árok vonala a termőtalaj lehordása után azonnal láthatóvá vált a környező bolygatatlan sárga homokban. A nyesés szintjén 60 cm széles és 45 cm mély volt. É-i oldalán 15-20 cm-es kisebb padka látszott. Ezt leszámítva az árok metszete „Cl" alakú volt. Laza, homokos betöltésében kevés kora-Árpád-kori le12 let volt. Az árok K-i végétől számított 8 méternél, ahová a későbbi ház É-i sarka került, derékszögben becsatlakozott egy másik árok, amely a lelőhely legmagasabb része felé húzódik. 2. periódus A 18 m hosszú 19/3. árok közepe táján kijelölték a 4. ház helyét, és felépítették az első objektumokat. Ekkor az árok már teljesen használaton kívüli, betöltött állapotban volt, mert a tervezett, 7. ház ÉNy-i falát magába az árokba ásták. Az árok D-i oldalán a lesározott padlót végig megtaláltuk. Ez egy 15-26 cm széles sáv volt. A padló kialakítása előtt, hogy be ne omoljon, megerősítették az árok betöltését. Világossárga, pelyvás agyaggal végigtapasztották az árokfalat. A tapasztás profilja mutatta a ház járószintjét is. A 6-8 cm vastag tapasztás 20-22 cm magas volt. Alját derékszögben a bolygatatlan házpadlóra is felkenték, átlag 16 cm széles sávban. A tapasztás felső szélét ugyancsak derékszögben hajlítva az árok felszínére is rákenték, itt már csak 8-10 cm szélességben. Ez az adat mutatja az épülethez tartozó külső járószintet. A ház többi, bolygatatlan homokba mélyedő oldalán nem találtunk megerősítésnyomokat. Az épület alaprajza téglalap alakú volt, 290 és 250 cm hosszú oldalakkal. Alapterülete 5,25 m . Tájolása ÉK-DNy. A padló kialakítása után, vagy vele egy időben kiásták az 1. ellipszis alakú gödröt. Az 50 cm mély gödör két átlója 106 és 138 cm volt. Oldala az alja felé kissé kiöblösödött, ezzel együtt a térfogata nem lehetett több 0,8 m 3-nél. A gödör száján nagyobb összefüggő részletekben ugyanolyan pelyvás sárga agyagtapasztást találtunk, mint az árokba kerülő padló szélén. 8-10 cm vastag volt, és a 8-10 cm szélességben helyenként meg is maradt a sárga homokon, a verem száján. A verem betöltése tele volt tapasztásdarabokkal, mindegyiknek sima volt az egyik oldala. Voltak közöttük 8-22 cm vastag, kéttenyérnyi darabok is. Ezeket megpróbáltuk összerakni, és nagyjából akkora területre fértek el, mint a verem szája, esetleg a verem alja. Közvetlen közelében, 30 cm távolságra találtuk a 2. gödröt. Méreteiben és formájában szinte megegyezett az 1. gödörrel. 108 és 126 cm volt az átmérője, és ez is 50 cm mély volt. Ebben nem találtunk tapasztást. Betöltése laza, homokos föld volt, kevés, jellegtelen régészeti lelettel. A gödrök gabonásvermek lehettek. Ebből az időszakból származik a K-i sarokban lévő, a feltárás időpontjában cölöplyukakkal szegélyezett sekély gödör is. Átmérője 65, mélysége 15-22 cm volt, kormos föld töltötte be. Felszínén egy 20 cm széles, 8 cm mély hamus árok formájában egy elégett gerenda nyomát figyeltük meg. 140 cm hosszan sikerült feltárnunk, ez a gerendának az épület belső terébe dőlő 12. Az egész 19. árokrendszer bemutatásánál ismertetjük a 19/3. szakaszt is.
