Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

ra volt lehetőségünk. A kora- vagy közép-Árpád-korban kiásott, majd az ugyanebben a periódusban betemetett nagy árok tetején Xlll. sz.-i településnyomokat, tüzelőhelyeket találtunk. A 48. ház padlója alatt kettő volt ezekből. A padlótól Ny-ra is láttunk belőlük. Az első épület valószínűleg a XIV. sz. folyamán épült fel, többször átalakították, változott az alaprajza és valószínűleg változott a falszerkezet is. A legutolsó feltárható, 48. ház is több felújításon ment át, az utolsó állapotot ismerhettük meg (27. kép, 28. kép). A ház alaprajza négyszögletes, 540x400 cm = 21,6 m

2 alapterületű. Közepén állt a kemence. Az egész padló tele volt enyhén vöröses sárga paticcsal, vagy csak sárga, növényi elemekkel kevert agyagdarabbal. A ház DNy-i oldalán két nagyobb darab megmaradt a vert falból a padló szélén. 7. periódus .Az 540 x400 cm kiterjedésű sárga padló közepe táján helyezkedett el a téglalap alakú kemence. A DNy-i oldalon három 25 cm átmérőjű, 12 cm mély cölöplyukat találtunk, amelyek a feltárás idején apró paticsdarabokkal voltak betömve. Ugyanilyen cölöplyuk volt a DK-i oldal közepe táján a padlón kívül, és az ÉK-i sarok külső oldalán is. A padlószéleken vagy a padlószélek közelében lévő cölöplyukak a felmenő fal szerkezetéhez tartozó gerendákból maradtak meg, amelyek valószínűleg a vert falat tartották. A házban, az ÉK-i oldallal párhuzamosan a padló szélétől 1 méterre 3, 8 cm átmérőjű, 13-14 cm mély karólyukat találtunk. A közöttük lévő távolság 70, illetve 80 cm volt. A ház itteni berendezési tárgyából maradtak fenn. A téglalap alaprajzú, 150x120 cm-es kemence a ház K-i felében, középtájon állt. Hosszabb oldala párhuzamos volt a 135 cm-re lévő padló szélével. Tájolása ÉNy-DK. Építésmódja a korábbi, Árpád-kori kemencékre emlékeztetett, különösen a 7. házban lévőre. Először vörösre égő agyagból letapasztották a kemence alját, cserepeket nyomkodtak bele, és így 10 cm vastag lett. Majd a függőlegesen benyomott cserepekkel határolt tüzelőteret 20 cm szélesen sárga agyaggal körbetapasztották. A D-i sarok előtt égett, kormos, hamus mélyedés volt a padlón. Ugyanilyen foltot találtunk a Ny-i sarok előtt is. Ezek talán a kemence szájának és előterének a nyomai. 2. periódus A falakhoz tartozó cölöplyukakat és a belső karólyukakat megszüntették, apró paticcsal betömködték azokat. A kemencét átépítették. A korábbi helyére építették és megnagyobbították. Négyzethez közelálló alaprajza lett, 160x168 cm-es oldalakkal. A bővítés az É-i fal irányába tolta a kemencét. A feltárás idején az öszszeomlott kemencét egy halomban találtuk, a cserepekkel kirakott tüzelőtér felett. Az edénytöredékek kora a XIV. sz. közepe és a XV. sz. közepe közötti időszakra tehető.

45 49. ház (8/15. blokk) Ezen a helyen a termőtalajban nagyon sok XIV-XV. sz.-i régészeti leletet találtunk, de a ház már teljesen elpusztult, nem volt feltárható állapotban. Kb. 6x8 m területen tapasztott, sárga padlófoltok látszottak és a 8. blokkban még megfigyelhettük egy téglalap alaprajzú kemence maradványait. A hosszanti ÉK-DNy-i irányú oldal egy vonalba esett a 45. házzal, a közöttük lévő távolság 15 m körül lehetett. A foltot átvágó kutatóárokból kiderült, hogy itt csak egy ház állott, talán egyszer megújították. A padló alá húzódott az egyik Árpádkori hamulerakodó-hely széle, a gödörben 55-25 cm vastag hamu volt. A folt körüli cölöplyukakban nem találtunk olyan rendszerességet, amely alapján némelyiket a házhoz tartozónak gondolhattunk volna (27. kép). 50. ház (16-17. blokk) A termőtalaj eltávolítása után egy négyszögletes folt került elő, amelyen foltokban megmaradt a tapasztott padló. A nyesésből XIV. sz.-i edénytöredékeket gyűjtöttünk össze. Alapterülete 4,9x4,5 m = 22 m volt. Bejárata a DK-i sarkon volt, ebből következik, hogy a tájolása ÉNy-DK. A padló a mai felszíntől 30 cm mélyen került elő, tehát ez a ház is teljes egészében a járószint fölé épült (27. kép, 26. kép). A ház közepén találtunk egy 25 cm átmérőjű cölöplyukat, amely kb. 45 cm-re mélyedt a ház alatti, laza feltöltésbe. A cölöplyuk egy 60 x90 cm-es ovális mélyedésben volt, amely valószínűleg a cölöp kiemelkedésekor keletkezett. A ház ÉNy-i sarkában is volt egy 24 cm átmérőjű, 46 cm mély cölöplyuk. A ház ÉK-i fala fából volt. A padló teljes hosszában, a bejárati előteret is határolva egy 690 cm hosszú alapárkot találtunk, amely 40 cm széles és 30 cm mély volt. Pernyés hamuval volt tele. Ez az égéstermék a ház K-i részében is szétszóródott. A kemence a ház Ny-i fala mellett, középen helyezkedett el. Közepébe egy későbbi, XV. sz.-i leleteket tartalmazó szemétgödröt ástak. Igy csak egy vékony tapasztáskarika és az égett föld mutatta a kemence helyét. Ovális alaprajza volt, 120 és 90 cm átmérőkkel. Közvetlenül a kemence mellett egy 30 cm mély, 15 cm átmérőjű cölöplyuk volt. A hamus árok külső oldalán a sárga, tapasztott padlóval egy magasságban kemény lejárt szintet érzékeltünk, amelyet 2 m szélességben lehetett követni. Nem lehetett megállapítani, hogy földpadlós pitvarból, vagy csak a járószintből maradt meg. 45. A feltárás közben keletkezett viharos eső a sárga padlón kívüli jelenségeket belemosta a 20. árok szinte folyékony sárrá változott feltöltésébe.