Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

tekben gazdag barna, homokos földdel feltöltötték. III. Béla rézpénzei mindkét házat a XII. sz. vége előtti idő­szakra keltezik. 23. ház (120. blokk) Az V. és a ÍV. munkahely közötti 65 m hosszú autóút­nyomvonalban az Árpád-kori árokrendszer újabb ele­meit találtuk meg, és csak egyetlen ház épült ide. Az V. munkahelyhez volt közelebb, a 21. háztól 20 méterre esett. A nyesés után kirajzolódó házfolt téglalap alakú volt. Mivel a nyesésből jellegtelen tárgyakat szedtünk össze, és a folt tájolása egy újabb irányt mutatott, arra gondoltunk, hogy talán nem is középkori. Alapterülete 480x330 cm, 15,8 m 2 . Tájolása ÉNy-DK. A Ny-i sa­rokban a nyesett felszíntől 20 cm mélyen kibukkant a berogyott kemence teteje. Babán hagytuk, és folytattuk a ház leletek nélküli, barna, homokos betöltésének ki­emelését (14. kép, 19. kép). A padló a mai felszíntől 80-85 cm mélyen került elő, sárgásbarna agyaggal volt letapasztva. A ház ho­mokfalai függőlegesek voltak. Hosszában középen egy korábbi, 60 cm széles árok futott végig, amely a padló alatt már csak 20 cm mély volt. A ház két rövidebb oldalán látszott, hogy az árok a nyesett felszínig ér, és a házat az árokba ásták. Az árkot egyébként a házon kívül 30 m hosszan követhettük, a nyomvonalat keresz­tezte. A lejtő Ny-i magasabb részéről haladt K felé, a nyomvonal K-i oldalán húzódó nagyobb árok felé. A tetőszerkezetet tartó ágasfák cölöplyukaiból ket­tőt találtunk, a házon keresztül futó árokba voltak mé­lyítve. Az ÉNy-i fal előtti 1. sz. 30 cm-es cölöplyukat egy 50 cm átmérőjű gödörből mélyítették a homokba, 40 cm mélyre. A ház közepe felé haladva 90 cm-re volt egy másik 30 cm átmérőjű cölöplyuk, ez is áthaladt az árok alján; 35 cm mély volt (52. kép 1-2.). A bejárat valószínűleg a kemencével átlósan szem­ben lévő, K-i sarokban lehetett. Innen hordták be ké­sőbb a ház feltöltő homokját is. Egy keményre taposott, lemezesen felváló földcsíkot érzékeltünk, amely 130 cm szélességben, 180 cm hosszan benyúlt a ház üre­gébe. A DK-i falnál 30 cm vastag volt, mögötte megvolt a ház függőleges homokfala, és az abba vágott 60 cm széles bejárati nyílás. A kemencét a Ny-i sarokban hagyott, bolygatatlan homokbabába vájták. Négyzet alaprajzú tömb volt, 120 cm-es oldalakkal. A kemence a ház padlója fölött 22 cm magas homokpadkára épült. A padka oldalait a padlót borító, sárgásbarna agyaggal körbetapasztották. A kemence négyzetes tüzelőterének egy-egy oldala 100 cm volt. Az oldalfalak 20 cm magasságban ma­radtak meg, dőlésszögük alapján a kemence magas­ságát 60 cm-re lehet rekonstruálni. Külön épített nyaka nem volt, a szája a ház belső terébe nyúló szabadon álló sarkán volt. Feltűnő volt, hogy a kemence belseje nem volt kormos vagy hamus. Oldala, padlója élénk­vörös volt, friss kiégetésnek látszott. 29 Egyszer sem használták. A házzal kapcsolatban is ez a benyomá­sunk. Személyesen tapasztalhattuk, hogy a feltárás ide­jén a házon keresztül haladó árok rövid idő alatt meg­töltötte vízzel a házhelyet. Egyébként a ház a terület egyik legalacsonyabb fekvésű részén került elő, amely az Árpád-korban is vizes terület lehetett. A kemencét betöltő barna földben XII. sz.-i edény­töredékeket találtunk. 24. Szabadon álló kemencék (100., 101/103., 104. blokk) Az V. munkaterület legnagyobb alapterületű objektuma a részlegesen feltárt szabadon álló kemenceegyüttes volt. ÉNy-i oldalát elvágta a kiásás határa, DK-i oldalát pedig megsemmisítette a 28. árok. A 10 x5 m-es terü­let DNy-i oldalán kettő, az ÉK-i oldalon egy kemencét sikerült feltárnunk. Mindegyik a közös előtérbe nyílott, amelybe K felől lehetett bemenni. A közös előtér egy, a bolygatatlan homokba mélyí­tett lejtős lejáratú terület volt. A Ny-i oldalán volt a legmélyebb, a jelenlegi járószinttől 110-120 cm. A füg­gőleges homokfalba vájták be a kemencéket az előtér aljáról. Az építési mód nagyon egyszerű volt. A kivájt üregben letapasztották a kemence alját, és az oldalak homokba eső részét. A fenéktapasztást kihozták a ke­mence szája elé is. A kemence félgömb alakú boltoza­tát ráültették a homokra, és hozzátapasztották a szaba­don álló részek, a nyak és tüzelőnyílás vastag agyagfa­lát. Utolsó mozzanatként következett a simító tapasztás a kemence mindkét oldalán. Itt is jól megfigyelhettük a szétváló rétegeket (14. kép, 16. kép, 47. kép). 1. kemence A már korábban használt kemencék közös előterének K-i oldalán, 80 cm mélyen épült. Tájolása ÉK-DNy. Ovális alaprajzú, 160 cm széles és 130 cm hosszú. Tüzelőtere 90 cm hosszú és 140 cm széles. Oldalfalai belül 30, kívül 40 cm magasságban maradtak meg. 6-8 cm vastag feneke a szája felé 10 cm-t süllyedt. Épségben maradt a 30 cm hosszú kemencenyak. Eb­ben a kemence tüzelőnyílása 17 cm magas, és 36 cm széles volt. A feltárás közben a sértetlen tüzelőnyílás a kiszáradás következtében összeomlott. Az oldalfalak dőlésszögét figyelembe véve a kemence belső terének magasságát 60-70 cm körül rekonstruálhatjuk. Nyaká­nak vízszintes teteje volt, tehát a kemencét egy kisebb „agyagcsövön" keresztül fűtötték. Lekerekített sarkú, 240 x220 cm-es előtere volt. A tüzelőnyílás előtt volt a 29. Hasonló házak Tíszalök-Rázompusztán kerültek elő. A kemencéket a négyszögletes alapterületű házak K-i sarkában hagyott földbabába vájták. így a ház belső terétől elkülönült kemence mégiscsak benne van a ház szabályos, négyszögletes alapterületében. A rázomi VIII. ház kemencéjét ugyanúgy padkán hagyták, mint ahogy a soroksári 23. ház-belit, és a kemencét övező, bolygatatlan, keskeny földsáv erősítette a kemencének a ház belső terébe nyúló oldalát. A rázomi házakat a leletanyagban talált III. Béla király (1172-1196) pénzei a XII. sz. vége előtti időszakra keltezik. Méri (1952) 58-59. 62. 2-3. kép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom