Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
PETŐ MÁRIA: Szarmata falvak a dél-pesti síkságon (Beszámoló az MO autópálya nyomvonalán 1987-1989-ben végzett leletmentésekről)
igazol, tehát a szarmaták nem dobták el az összetört edényeket, hanem igyekeztek kijavítani, mert azok ára még 200 táján is meglehetősen magas volt. A gödör római kerámiájából ezen kivül még néhány darabot mutatunk be (6. kép 8-10.). Ezek között a 9. számú darab pirosra festett, fényezett felületű, körömcsípéses díszítéssel ellátott, mérete 6 x4,5 cm. A 8. és 10. számú töredékek terakotta színű edények darabjai A 11. számú, bordázott szalagfüles világos sárga színű töredék amphora darabja lehetett, H.Kelemen Márta lö.számú típusához hasonlít , a szerző megállapítása szerint vörösbor, vagy gyógynövényekkel kevert bor tárolására szolgáltak. A típus a korarómai időkre jellemző, de éppen Aquincumból ismertet későbbi darabokat is. A 88. 2. 28. leltáriszámú vas lándzsahegy a 12. objektum mellől került elő (7. kép ). Nyújtott levél alakú, hengeres köpüje töredékes. Formáját Vaday Andrea meghatározása alapján 4 a lapos, középborda nélküli, a III. századi jellegzetes dobólándzsák típusába soroljuk. A 10. számú gödör (kemence) mellett került elő a 88. 2. 7. leltáriszámú, tojássor díszes, kopott rheinzabemi töredék (5. kép 3). Septimius Severus korára keltezhető darab, mérete 4 x4,5 cm. Az ún. III. munkahely és a magányos sír közti terület (2. kép) keresztárkokkal átkutatott részén, szórványként értelmezhető leletként, 2 db. terra sigüata töredéket gyűjtöttünk, a 88. 2. 18. leltáriszámú E-25/26 típusú, tojásfüzérrel díszített rheinzaberni készítmény volt, Septimius Severus korából (5. kép 4). A másik Drag 37-es formájú tál töredéke, figurális díszű, rheinzaberni töredék (5. kép 4). a II. sz. második feléből. Leltári száma: 88. 2. 19. mérete 3,5 x3 cm.Nyesésből származik egy tál peremrészének töredéke, Drag. 37-es forma, rheinzaberni készítmény a II. század második feléből (8. kép 4). A fémanyagból az 5. számú objektum mellől került elő a 88. 2. 4. számú, kék és türkiz színű zománccal díszített bronz, töredékes korongfibula (7. kép 7). Az Alföldön előkerült korongos, email díszes korongfibulákról a kutatás már korábban megállapította 5 , hogy az egyes variánsok a birodalmon belül kizárólag exportra készültek, a szarmataföldi leleteket a II. sz. legvégén, illetve a III. században állíthatták elő. Gabler Dénes megállapítása szerint 6 e fibulák a Marcus Aurelius idején meginduló kereskedelemmel kerülhettek az Alföldre. A fémanyagból bemutatásra került 3 db vaskés (7. kép 8-10) a korszakra jellemző típusúak, hasonló darabok más Duna-Tisza közi lelőhelyeken, többek közt Tápiószelén is előfordultak , és 1 db vas lyukasztó (7. kép 1). A falu hulladékgödreitől északkeleti irányban előkerült magányos férfisír leleteit a már idézett publikációban bemutattuk, most a helyszínen készített sírrajz közreadásával kívánjuk bővíteni a leletmentésről készült beszámolót (9. kép). A sekély, meglehetősen formátlan sírgödörben a csontváz ENY-DK irányú tájolás szerint feküdt, koponyája jobb oldalán szürke, LTDi típusú edény, jobb alkarja mellett vaskés töredékes pengéje, medencéje tájékán vas csat töredéke volt.Feltárásunk előtt a munkagépek a sírt megbolygatták, arckoponyáját megrongálták. Ásatási területünknek a Gyáli-patak jobb oldalán, annak mocsaras árterében, több objektum körvonala bontakozott ki {10. kép). Ezek között 100-12o cm átmérőjű gödrök, 40—6o cm széles, talán újkori árokrendszer és szabadtűzhelyek nyomai voltak. Az innen származó, nagyon szegényes leletanyag alapján ezek az objektumok is a szarmata korszak idejére keltezhetők. Egy darab, benyomott pont és vonaldíszes, fekete színű kerámiatöredék, mely a területről való levonulás közben került elő, s időközben elkallódott, stílusa alapján a quadokhoz köthető lehetett. A Gyáli-patak menti településmaradványok az előkerült, keltezhető leletanyag tanúsága alapján az i.sz. Il-lll. század fordulójára tehetők. Ez az a viszonylag békés időszak, mely a quad-markomann-szarmata háborúk utáni békekötés következtében a kereskedelmi kapcsolatok fellendüléséhez vezetett a provincia és a barbaricum között 8 . Soroksár I/B szakasz, csomóponti lelőhely 1988 nyarán az autópálya soroksári csomópontja területén végeztünk kutatásokat. (2. kép). Korábban már e helyhez közel, az ócsai út 17. sz. km-kövénél Nagy Margit lll-IV. századi szarmata telep és temetőmaradványokat tárt fel 9 . A felszíni nyesésben nagy számú, régészeti objektumra utaló égett folt és szórványos, a római korra jellemző leletanyag került elő, főleg szürke korongolt kerámiatöredék. A módszeres feltárás során egy szarmata falutelepülés lakóház maradványai és gödrei rajzolódtak ki, összesen 53 objektum (71. kép). Ez a viszonylag nagy számú maradvány már alkalmassá tette, hogy ezen a helyen településszerkezeti megállapításokat tegyünk. Az autópálya nyomvonalába a telepnek csak egy részlete tartozott, a tőle DNY-ra húzódó szántóföldön szintén kerültek elő felszíni leletek. Szerencsénk volt viszont abból a szempontból, hogy a telep három oldalról lehatárolhatónak látszott. Kutatásaink során utcarendbe épített, azonos tájolású és 3. Kelemen M.: Roman Amphorae in Pannónia. 111. AAH XLII. 1990.1-4. 147-193., 153. Fig. 1. 4. Vaday 1987 a, 185. 5. Sellye /.: Császárkori emailmunkák Pannoniából. Les Bronzes Emaillés de la Pannonié Romanie. DissPann 1939.ser.2.8.31. 6. Gabler 1968,238 7. Dinnyés 1980, 192. 8. Gabler, 1968, 239. 9. Nagy Margit ásatási jelentése. RFQz Ser. I. No. 39. 1986. 51-52.
