Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

A feltárt jelenségek alapján elég világos képet nyertünk a terület beépítéséről s az itt folyó tevékenységről. Az 5 kemence egy 700x700 cm-es, négyszögletes terület ÉNy-i határán helyezkedik el. A legkorábbi, 3. kemence volt a legmélyebben, fölötte azonos mélységben található a többi négy. A két sarokban lévő, 5. és az 1. kemence egymással szemben volt, tüzelőnyílásuk a köztük lévő kemencékkel együtt a közös előtérre nyílott. Az 1., 2., 4., 5. kemence közötti távolság 28—40 cm volt, tehát nagyon közei voltak egymáshoz. Az 1. kemence edényégető volt. A kemencék közös, 500 x460 cm-es előterének feltárása közben további adatokat találtunk a kemencék relatív időrendjének és rendeltetésének meghatározásához. Az 5. és a 4. kemence előtt az előtér alja a 3. kemencepadló mögött 75 cm mélyről kezdett felmagasodni és az 5. kemence DK-i oldalán már csak 20 cm mély volt, a függőleges fal felső széle azonban szét volt nyomva. A 4. és az 5. kemence előtere tele volt széttaposott, fekete, kormos, égett paticcsal, szétszedett kemencék töredékeivel. Különböző tömörséggel és különböző vastagságban fedték az előtér lesározott alját. Ez a halom felért a 4. és 5. kemence tüzelőterének aljáig. A 4. és 5. kemence fenéklapjának DK-i széle ebben a rétegben törött össze. A kb. 3,5-4 m3 kemencetörmelék szabálytalan, hullámos felületű volt, ami azt mutatta, hogy mindig a használaton kívüli részekre hordták, és különbözőképpen lapult össze a járkálás alatt. A szétterített paticsból az 1. és a 2. kemence előtti területre is jutott, de itt csak vékony, 5-10 cm vastag foltokban bukkant elő. Ugyanis jól látszott, hogy a 2. és az 1. kemence előterét ebbe a paticsrétegbe mélyítették, a körvonalak jól látszottak az előteret átvágó metszeteken. A metszeteken látszottak a paticsba vágott előterek aljának tapasztáscsíkjai is. A 2. kemence előterében a legmélyebb előtér alja az 1. kemence előtt 77 cm mélyen volt. Tehát az újabb kemencéknek Tyre mélyebb előteret vágtak az égett törmelékkel feltöltött közös előtérben. A 3., 4., 5. kemence előterét nem lehetett szétválasztani a patics alatt, csak az előtér aljának változásai mutatták, hogy a kemenceegyüttes ÉK felé bővült, ebbe az irányba emelkedett a kemencék és a tüzelőterek alja is. Az 1. és a 2. kemence előtti legmélyebb, homokba vájt előtér betöltése élesen elvált a többi résztől. Ebben a mélyületben háztartási szeméttel, főleg állatcsontokkal kevert betöltés volt, ez töltötte be a kemencemaradványokat, és fedte be az előtér nagy paticshalmát az Árpád-kori járószintig. A kemencék fenéklapjai és oldalfalai egyforma, 5-6 cm vastagságú tapasztassál készültek, nem volt elválás közöttük. Az oldallapok majdnem függőlegesek voltak, az 1. kemencénél 40 cm magas volt a tüzelőtér. Valamennyi kemence belső oldala vörösesszürke volt a beleégett finom koromtól, füsttől. Cserepek egyik kemencében sem voltak. Az itt feltárt kemencék a többi szabadon álló kemencétől az oldalfalak vastagságában és dőlésszögében különböznek. A sütő-főző-szárító kemencék oldalai jóval vastagabbak, a fenéklappal hegyesszögben (25-60 fok) találkoznak. A soroksári szabadon álló, sütő-főző-szárító kemencék előterében sehol sem találtunk a használat idején keletkezett hulladékot, de az átépítés égetésmaradványait is mindig gondosan eltakarították. Csak a pusztulásuk utáni betöltésekkel találkoztunk. A feltárt jelenségek alapján mind az öt kemencét edényégető kemencének tartjuk. A falu lakóhelyektől távoli, beépítetlen részén helyezkedtek el, valószínűleg hosszabb ideig voltak használatban. Régészeti leletek csak az 1., 2. kemencét és előterüket betöltő kevert barna földben voltak. Az 1. kemencéből egy nagy méretű, bronz huzalból hajlított, S-végű hajkarika került elő. Az S-végződést a bronz huzal lemezesre kalapált végéből hajtogatták. A kerámialeletek az Árpád-kor első feléből, legkésőbb a XII. századból származnak. 2. periódus A lelőhely eddig még feltáratlan Ny-i feléből egy árok fut az I. munkahely Ny-i sarkába (18. sz.). 5 méteres szakasza a 2., 4. és az 5. kemence közepén halad át, átvágta a kemencék alját, 100-110 cm-re mélyedt a bolygatatlan homokba. Az árok alján természetes betöltődést találtunk, de felette a Xlll. sz. második felére jellemző leleteket tartalmazó, fekete földfeltöltés volt. A nyesett felszínen is jól elvált ez a betöltés az égetőhely barna kevert földes betöltésétől. Az árok K felé haladt és a következő blokkban a bolygatatlan sárga homokban elenyészett. 3. periódus A későközépkorban több periódusú épület, valószínűleg lakóház állott ezen a környéken. 12. Szabadtéri tüzelőhely (54. blokk) Függőleges oldalú, 100 cm mély gödör volt, 150 cm átmérővel. Alján erősen átégett a bolygatatlan homok. Kevert szürke, hamus földdel volt betöltve, amelyben állatcsontok és néhány Xl-Xlll. sz.-i cserép volt. Az Árpád-kori objektumok kevert, barna földből álló betöltése fedte (4. kép). 13. Szabadtéri tüzelőgödör (31. blokk) Az I. munkahely legmagasabb részén, a rétegviszonyok előzetes feltárása céljából kutatóárkokat nyitottunk. A 29-35. blokkokat átszelő, 80 cm széles árokban a 31. blokkban 25 cm mélyen előbukkant egy különösen nagy méretű gödör szája. A későközépkori hamu alatt homokos kevert barna föld volt, XII-XIll. sz-i leletekkel. Az ovális gödör hosszanti átmérője 220 cm, szélessége 160 cm volt. Időhiány és az omlásveszély miatt nem lehetett teljes egészében feltárni, csak metszetre bontottuk, hogy megismerjük a gödör formáját és rétegeit (4. kép, 12. kép). A 210 cm mély gödör alsó harmadának oldala ki-