Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
3. periódus A tüzelőteret tehát először a járószintig feltöltötték. Utána kiásták a 8. ház helyét. A téglalap alaprajzú építmény oldalai 410 és 310 cm, alapterülete 12,7 m 2 . Tájolása ÉNy-DK. A vastagon kormos, tapasztott padló 30 cm mélyen került elő a termőtalaj alatt. Ez az épület is teljes egészében az Árpád-kori járószint felett épült. A padló zömében a bolygatatlan talajon került elő, csak a Ny-i részen mélyedt a tüzelőhely feltöltött előterébe. A betöltést a kemence alatt is letapasztották és kiégették. Koromcsíkot találtunk a tetején. A kemence alatti bolygatatlan homokot nem tapasztották. A padló tapasztása a kemence körül sokkal vastagabb volt, mint a széleken. A ház felmenő falára, vagy valamilyen kerítésre mutató jelenséget sehol sem találtunk. Pedig valaminek kellett lennie, mert a padlószélek nagyon jó állapotban megmaradtak. Az ÉK-i sarkon átlós irányban elhelyezkedve trapéz alakú tapasztást találtunk, lehet, hogy itt, a kemence háta mögött volt a bejárat. A kemence a ház É-i felében, az ÉK-i faltól 80 cm-re épült fel. Hosszanti tengelye párhuzamos volt az ÉK-i fallal. Úgy készítették, hogy a Ny-i fele ráépüljön a tüzelőgödörre. A kemence szája DK-re nézett, derékszögben elfordult az előtér irányától. A kemence ovális alakú tömbje 120x100 cm alapterületen állt. 20 cm hosszú nyakában 30 cm széles volt a szája. A 10-15 cm magasságban megmaradt oldalfalak 12-14 cm vastagok voltak. Égett, vörös fenekének tapasztása kinyúlt a szája elé, ahol félkör alakban záródott. Szélénél a kemence előterében egy 40 cm hosszú, 70 cm széles, majdnem kör alakú, vastag tapasztást találtunk, amely 1-2 cm-rel felmagasodott a padló fölé. Ugyanolyan kemény, vörösre égett patics padló volt, mint a kemence feneke. A tüzelőtér ovális volt, hossza 90, szélessége 110 cm. Felületét finom, zsíros koromréteg fedte, ami rátapadt és rákenődött az égett felületre. A kemence előterébe is kiszóródott. A kemence és a padló nagyon jó állapotban maradtak, az építmény rövidebb ideig való használatát mutatják. Ennél az építménynél katasztrófa nyomait láttuk, a ház leégett. A padlón lévő korom, és a kemence zárt tömbje nem szándékos rongálást mutat. A padlón nem találtunk paticsnyomokat, és látszott, hogy a kemence magától szakadt be, nem törték össze. Természetesen az égés is lehet szándékos. Az egész alapterületet borító, kormos, hamus föld felett kevert barna föld volt, amely a termőtalaj alsó rétegét alkotta. Az egész feltárás folyamán csak az alsó tüzelőgödör betöltésében találtunk két jellegtelen cserepet. A bemutatott 8. ház a 6. és a 7. házakhoz hasonló sütő, füstölő, szárító ház lehetett, a XII. sz. második felében, legkésőbb a Xlll. sz. elején volt használatban. Az épület leégése után a terület beépítetlen maradt. 9. Szabadon álló kemence (12. blokk) A termőtalaj aljában megjelent a kemence beomlott teteje, a körülötte lévő, homokos barna foltból Árpádkori cserepeket és állatcsontokat szedtünk össze. A kemence romjait és előterét ez a betöltés fedte, illetve töltötte be (4. kép, 12. kép). A kör alaprajzú kemence átmérője 150 cm volt. Előterével együtt a sárga homokot fedő barna humuszba ásták, amelyben néhány őskori cserép is előkerült. Mélysége a mai járószinttől 65 cm. Az előtér tulajdonképpen egy 300 cm hosszú, 160 cm széles téglalap alakú mélyedés, K-Ny-i tájolással. A kemence Ny-i végén található, szája K-re nyílik. Fenéklapja az előtér felé 10 cm-t lejtett, így 3-4 cm-re alacsonyabban volt, mint az előtér járószintje. A 40 cm széles száj külső széle visszamagasodott az előtér aljára. A kemence két oldalán nagy összefüggő darabokban megmaradtak az oldalfalak, látszott a boltozat indítása is. Az oldalfalak belülről 30-32 cm magasak voltak, az egész belső tér magassága 60 cm körül lehetett. A fenék tapasztása kinyúlt a szája elé, és félkörösen zárult az előtérben. Átmérője 160 cm volt. Az előtér letapasztott részén, a kemence szájának külső oldalán 19 cm széles, 31 cm mély cölöplyukat (1. sz.) találtunk. Közelében még három kisebb, 7 cm-es karólyuk került elő. A kemence alja erősen átégett, repedezett és vastagon kormos volt. A kemence belsejében, előterében XII-XIII. sz. fordulójánál nem későbbi leleteket találtunk. Ezen a feltöltött helyen később nem állt épület (45. kép 1.). Ez a kemence volt az I. munkahely, s egyben az egész feltárás legszélső építménye a domboldal K-i lejtőjén. A domb alsó, a vizes ér felé nyúló részén csak későbbi középkori árkok, gödrök kerültek elő. 10. Szabadon álló kemence (73/74. blokk) A termőtalaj aljában látszott a kemence beszakadt teteje. A nyesés után kirajzolódott egy 420 cm hosszú, 260 cm széles, fekete, kormos földdel telített folt, amely magában foglalta a kemencét is. Tájolása ÉNy-DK, a kemence az É-i oldalon helyezkedett el, szája DK-re nyílott. Az előtér legmélyebb pontja a mai felszíntől 60 cm mély volt, ebből arra lehetett következtetni, hogy ezt a kemencét, a 9.-hez hasonlóan, csak félig mélyítették a földbe. A kemence felső része, a teteje a járószint felett magasodott. Az építés során a bolygatatlan talajban először kiásták a fokozatosan mélyülő előteret (300 x260 cm). ÉK-i végénél a függőlegesen hagyott homokfalba bevájták a kemence helyét. Egy csontkorcsolyát tettek a homokra, és azután rátapasztották a kemence alját. Végül megépítették az oldalfalakat és a boltozatot (4. kép, 12. kép). Ovális alaprajza volt, szélessége 160 cm, hossza 120 cm. Nyaka 20 cm hosszú, és a szája 26 cm széles. A 15 cm vastag oldalfalak 35 cm magasságban maradtak meg a bolygatatlan homokban. A fenék a kemence szája felé lejtett, a tapasztás azonban a szájnál ismét felemelkedett, és kinyúlt a kemence szája elé. 10
