Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
fordulójánál korábbi időszakra teszik. Az 7. ház 3. periódusa legkésőbb a leletek korával azonos időszakban pusztult el, keletkezése, fennállása a XI-XII. századra tehető. Ezt az időmeghatározást erősítik a 3. padló alól előkerülő szerény leletek is. 7 2. ház (24/31. blokk) Az 1. munkahely E-i felében a felső termőtalajréteg lehordása után a későközépkori padlórészletek és kemencék között mindenütt ugyanaz a világosszürke hamuréteg bukkant elő. A 29. blokkból indított III. kutatóárokban a hamuréteg alatt a 31. blokkban 100 cm mélyen egy kemence összeomlott, beszakadt tetejére bukkantunk. A kutatóárok mélyítése során a kemence Ny-i oldalánál 170 cm mélységben elértük a bolygatatlan sárga homokot, de közben a hamu ráfolyt a feltárt részletekre. Kizsaluztuk a 80 cm széles kutatóárkot, és azután először a közvetlen szomszédságban lévő 6. házat és a 13. gödröt tártuk fel, mert ezek magasabban feküdtek. A 2. ház körül körben kiásott kutatóárkok metszeteiből megállapíthattuk, hogy a 31. blokkban talált kemence egy kisebb, téglalap alakú ház ENyi felében helyezkedik el. A ház szélességét pontosan megállapíthattuk, 360 cm volt, és a hossza sem lehetett több 450 cm-nél. Alapterülete 16 m , a nagyobb Árpád-kori házak közé tartozott. 8 Végül a szoros határidő miatt csak a kemencét magába foglaló 220 x220 cmes blokkot tárhattuk fel (4. kép, 6. kép). A nyesett felszíntől 170 cm mélyen került elő a kemence alja, amely rásimult a ház vízszintes padlójára. A házat feltöltő rétegek kihordása után azt láttuk, hogy ezt a kemencét nem szedték szét a ház felhagyása után, meglehetősen jó állapotban maradt. Teteje a termőtalajjal együtt 160 cm vastag feltöltés alatt berogyott, oldalait viszont a köré dobált kevert barna föld megtartotta. A boltozat és a kemence szájának összetört darabjai az előtérbe zuhantak. Igy szinte teljes egészében kibontakozott előttünk egy, az Árpád-kori falvainkban eddig ismeretlen ház- és kemencefajta. A 2. ház tájolása É-D-i irányú, a kemence az ÉNy-i sarok közelében helyezkedett el. A házépítés első mozzanataként téglalap alaprajzú, függőleges falú üreget ástak a bolygatatlan homokba. 170 cm körüli mélysége volt. Ezután a ház padlójáról a Ny-i homokfalba egy üreget vájtak, amely később magába foglalta a kemence háromnegyed részét. A kemence feletti bolygatatlan sárga homokot mi bontottuk le. A feltárt kemence szétszedése közben pontosan rekonstruálni lehetett az építés egymást követő mozzanatait. Először letapasztották az 5-6 cm vastag, vörösre égő kemencefeneket, utána apró növényi zúzalékkal kevert sárga agyaggal bekenték a kemence homokfalba vájt üregét. Ezt követően 17-20 cm élü vörösre égetett agyagkoloncokkal körberakták a tüzelőteret, és felépítették a kemence oldalait. A hátsó falnál négy, a szájánál két sor agyagkolonc volt. Ezeket is sárga agyagba rakták. A sárga agyagtapasztás a külső oldalon 15-20 cm vastag volt. Sárga agyagból készült a kemencének a ház belső terébe nyúló K-i oldala, amelynek mindkét sarkát szögletes lezáródással, különösen vastagra tapasztották. Az egész kemencét belülről vörösre égő agyagból 6-8 cm vastagon újra betapasztották. A kemence szája 35 cm széles volt. Ny-i széle csak 8-10 cm-re nyúlott ki a ház homokfalából. Ezen a részen a második agyagkoloncon megmaradt a boltozat indítása. A kemence boltozata ezek szerint 25 cm vastag agyagtapasztás volt. A belső oldalon helyenként levált a vörös tapasztás, és láthatóvá vált, hogy alatta kissé átégett a sárga agyag felszíne is. Érdekes volt, hogy a kemence külső oldala is égett volt. A beomlott tető eltávolítása után előtűnt a kemence legérdekesebb részlete. A padlót szorosan egymás mellé rakott, nagyjából egyforma, 14-15 cm magas, 8-20 cm átmérőjű folyami kavicsokkal borították be, a kavicsok álló helyzetben voltak. Az erősen átégett nagy kavicsokat egyenletesen vastag korom borította, alattuk a kemence padlóját is tömör, 2-3 cm vastag koromréteg fedte. 61 kavicsot szedtünk fel, a kemence szája körüli részből a jelenség felismerése előtt néhányat kidobtunk, de lenyomataik megmaradtak. A belső tüzelőtér alaprajza a kavicsok alatt ovális volt. Tájolása ÉK-DNy. Szája a ház D-i falára nyílott. A tüzelőtér szélessége 117, hossza pedig 85 cm volt. A belső tér magassága a kövek felett a hátsó falnál 35 cm, a szájánál pedig csak 25 cm volt. A kemence tömbjének szélessége 160, hosszúsága 150 cm, magassága pedig 75-65 cm volt. 9 A kemence aljánál 2 cm-rel alacsonyabban fekvő, tapasztott előtér teljes kiterjedését nem tudtuk feltárni, valószínűleg köríves lezáródása volt. A kemence szájánál 8 cm vastag volt, a szélei felé elkeskenyedett 2 cm-esre. Felülete vastagon kormos volt, illetve a korom vastagon beleégett a tapasztott felületbe, ugyanolyan volt, mint a kemencepadló a kövek alatt. A ház padlója keményre lejárt 3^4- cm vastag, szür7. A falu régészeti tárgyainak és a velük kapcsolatos tudományos eredményeknek a bemutatására ebben a kötetben terjedelmi okokból nem kerülhetett sor. A leletek külön tanulmányban való ismertetését a lelőkörülmények is indokolják, hiszen a leletanyag a feltárt építmények megszűnése utáni időszakból származik. A falu későbbi időszakban élt lakosainak emlékanyaga. 8. A 16 m alapterületű földház elég ritka az Árpád-kori falvakban. Tiszalök-Rázomon egy 18 m 2 , Szebény-Szentlászlón 16 m 2 , Majson 17,63 m 2 alapterületű házakat tártak fel. Mesterházy (1983) 148. 9. Dunaújvárosban került elő hasonló kemence Bóna István ásatásából, ez volt az 52. objektum. Az itteni szabadban lévő kemence alját kövekből és folyami kavicsokból alapozták, majd a köveket letapasztották. Régészeti lelet híján a kemence korát nem lehetett meghatározni. Azonban nemcsak a kemence kőalapozása és formája emlékeztetett a soroksár-várhegyi 2. ház kemencéjére, hanem a tüzelőhely alaprajza is. A kemencét a homok-földfalba építették, és a szájához csatlakozott az előtér K-i sarka, ez az aszimmetria a soroksári kemencénél is feltűnő volt. Bóna (1973) 45—46.
