Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában
Feltűnt, hogy a koromcsíkokban egész vékony ágacskákból, vagy valamilyen száras növényből származó faszéntöredékek voltak. Méri István a Tiszalök-rázomi kemencékben talált hasonlókat. Ezekről megállapították, hogy hirtelen lánggal égő, kevés hőt árasztó szalma és fűfélék voltak, a füstölő kemencék fűtésére szolgáltak. A füstölő kemence előterébe felfüggesztették a húst, a felfűzött halat, vagy a sajtot, amelyeket a kemence száján kiáramló füsttel tartósítottak. 42 A szigetszentmiklósi gödrök rendeltetése is a füstölés lehetett, a gödör szélén levő karólyukak a füstölésre szánt élelmiszer tartására szolgáltak. Az É-i szelvény feltárása közben megállapíthattuk, hogy valamennyi tüzelőberendezés, a település ugyanazon periódusába tartozik, tehát a kisebb nyílt tűzhelyek, füstölő gödrök, és a szabadonálló kemencék egyegy házhoz tartozó, egyidőben használt tüzelőhelyek voltak. A földház megszüntetése és a vízlevezető árok kiásása közti időszakban voltak használatban. A Xlll. sz. közepén, a második felében szűntek meg, ezt mutatják a felhagyott üregekbe dobált háztartási hulladék edénytöredékei. A feltárás eredményei világosan mutatják, hogy az itteni falurészletben a ház, vagy a házcsoporthoz tartozó tüzelőberendezéseknek kijelölt helyük volt, amelyeket a lakóházaktól, gazdasági épületektől távolabb egy csoportban építettek fel. Az Árpádkori falvak szabadtéri tüzelőberendezéseinek kialakulása a honfoglalást megelőző időszakra tehető. Bár a magyarországi avar telepeken is voltak hasonlók, Árpád-kori külső kemencéink használatában azonban inkább a honfoglaló magyarság keleti hagyományainak továbbéléséről beszélhetünk. 43 A leletmentés legjelentősebb eredményei az /. munkaterületen kerültek felszínre (5. kép 3.). Sikerült meghatároznunk a falurészlet alaprajzi részleteit, a dombhát tetején. A házak a hozzájuk tartozó egyéb építményekkel kb. 40 m széles sávban helyezkedtek el, amelyek ÉNY-DK-i irányban húzódtak. A szelvény közepén 28 x 14 méteres területen helyezkedett el az újkori temetőkápolna a körülötte lévő sírokkal, kerítőfallal. Elválasztotta a szelvény É-i és D-i részén feltárt jelenségeket, azonban néhány összefüggést mégis megfigyelhettünk a két terület között. A kápolna D-i oldalán a sírok között nem találtunk Árpád-kori jelenségeket, viszont a kápolna belsejében és az É-i oldalon lévő sírokat különféle gödrökbe, kemencékbe ásták. A sírok betöltésében sok Árpád-kori cserép, égett föld és paticsdarab volt. Xlll. sz-i ausztriai fazékdarabokat is találtunk, bécsi fazekasműhely bélyeggel. 44 A kerítőfal K-i oldalán nem találtunk Árpád-kori jelenségeket. Az Árpád-kori objektumok csoportosan kerültek elő az egész szelvényben. Három-négy peródus különböztethető meg az előkerült jelenségek stratigráfiájából. Az I. munkaterület D-i felében a legkorábbi Árpád-kori településből egy szabadonálló kemence és néhány hulladékgödör maradt meg. Köztük húzódott egy vízlevezető árok, amely a természetes felszín lejtését követve haladt a Duna felé. Az árkot betemették és az elegyengetett területen nyílt szabadtéri tüzelőhelyeket létesítettek. A tapasztott aljú, rétegezett betöltésű tüzelőgödrök szabályos kör alaprajzúak voltak, átmérőjűk hossza 92 és 115 cm között váltakozott. A gödrök szélén körben megtaláltuk az ágasfa karólyukát, és előkerültek a kicsi parázstartó gödrök is. 45 Itt ugyanazt a jelenséget figyeltük meg, mint az É-i munkaterületen, a szabadtéri tűzelőhelyek zsúfoltan egymás mellett helyezkedtek el, a lakóházaktól távolabb kijelölt helyen. A tüzelőhelytől távolabb D-i irányban egy újabb Duna felé haladó vízlevezető árkot találtunk, már csak 48 cm mély volt, szélessége pedig 110 cm. Alján kettős vájatot figyeltünk meg, az É-i rész mélyebb volt. Az ároktól D-felé 6 méterre helyezkedett el a falurészlet legjelentősebb, feltárt építménye, egy különösen nagy alaprajzú, karóvázas falszerkezetű, kétosztású lakóház. Sajnos nem teljes az alaprajz, a ház NY-i része megsemmisült a Vízmű főnyomócsövének építésével kiásott 4 m széles árokban. Az É-i és a D-i falak Ilm hosszúságban maradtak meg, a közöttük lévő távolság, a ház szélessége 3,8 m. Válaszfallal két helyiségre osztották. A K-i, nagyobb helyiséget teljes egészében feltártuk, belső mérete 840 x 380 cm volt. A NY-i, kisebb helyiséget csak 200 cm hosszan találtuk meg, a ház NY-i fala a vízcsőárokban semmisült meg. A ház teljes hossza 11 és 15 m között lehetett. A ház NY-i traktusa volt a kisebb, hossza legföljebb 550 cm. A ház tájolása ÉNY-DK-i irányú, bejárata valószínűleg a déli oldalon volt (12. kép 1-2.). Az építésmódra, a falszerkezetre vonatkozó adatokat az É-i fal feltárása közben figyelhettük meg a legjobban. A lekerekített ü-alakú alapozási árok 25-40 cm széles volt, az ettől nagyobb átmérőjű gödröknél jobban kiszélesedett. A különböző méretüűcölöplyukak sűrűn egymás mellett, nagyságuk szerint szabályosan váltakozva helyezkedtek el. Minden negyedik cölöp nagyobb volt, mint a közöttük lévő három. A nagyobb, 25-30 cm átmérőjű cölöplyukak áthaladtak az alapozási árkon, mélységük a nyesett felszíntől 30-40 cm volt. A kisebb cölöpök, inkább karók 12-15 cm vastagok voltak, ezek is áthatoltak az alapozási árok alján, de csak néhány centire. A ház ÉK-i sarka felé haladva nagyobb cölöplyukakat találtunk. Különösen nagy, szinte gödör volt a sarokban. A saroktól számított 3. nagy cölöplyukban megtaláltuk a gerenda letört hegyét, átmérője 26 cm volt. Az É-i sarokban lévő gödör 42. Méri ( 1963) 278-279. 3. kép. 43. /. Fodor: Árpád-kori külső kemencéink keleti párhuzamairól. Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Bp. 1985. 51-70. 44. /. Holl: Külföldi kerámia Magyarországon. BpR XVI (1955) 184. 58. műhelyjegy. 45. A magyarság néprajza. I. Zs. Bátky: Táplálkozás. Bp. év nélkül. 72-79.
