Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában

szont feltűnően sok, nagyobb lapos folyami kavics volt az árok alján. A házak között, különösen a két árokkal közrefogott területen valószínűleg szabad tűzhelyek voltak. Erre mutat néhány, kisebb, kormos, faszenes, hamus folt, amelyekben szerény régészeti leletek voltak. Leletek Az ásatási területről az egyetlen kiegészíthető edény a 2. háztól E-ra, egy kormos, hamus foltból került elő. Fekete színű, gömbtestű, zömök fazék, vízszintesen kihajló, felmagasodó szélű, gyűrűs peremmel. Alatta a fazék nyakán körbefutó, benyomott, széles tagokból álló hullámvonal van. A vállon és a fazék öblén bekarcolt, sűrű vonalköteg fut körbe. Az edény formája és a díszítés alapján az Árpád-kor közepére, legkésőbb a XII. sz. 2. felére tehető (6. kép 6.). 10 ugyanebből a cserépcsomóból belül fekete, kívül barnásfekete, apró, finom besímításokkal díszített oldaltöredékek is előkerültek. A többi, homokkal soványított jellegtelen cseréptöredék feketésbarna színű volt.

11 A cserepek között két, hasított csiszolt állatcsontot is találtunk. A 3. ház melletti gödörben négy megmunkált állatcsont, és csak egyetlen kerámiatöredék volt. Egy belül szürke, kívül fekete fazék fogazott mintasorral díszített darabja.

12 Kétségtelen, hogy a feltárásból igen kevés régészeti lelet került elő. Az 5. házból és a többi helyről származó leletek azonban egyértelműen mutatják a házak XI-XII. sz-ban való használatát. A Szigetszentmiklós-üdölősori edényfajták hazánk más XI-XII. sz-i lelőhelyeiről is ismertek, a korszak jellegzetes edényformái. Igen jelentősek a bográcsszerű fazéktöredékek, amelyek a délpesti határ falvaiban igen nagy számban fordultak elő. Korhatározó szerepük van (6. kép L). Az utóbbi évek ásatási eredményei alapján megállapíthattuk, hogy a XII. sz. közepe táján eltűntek az anyagi kultúrából, tömeges használatuk tehát a korábbi időszakra jellemző.

1 Tulajdonképpen már a feltárás folyamán megfigyeltünk néhány olyan régészeti jelenséget, amelyek mindegyik háznál azonosak voltak. Elsősorban a méretek, a tájolás, a kemencék helye az ENY-i sarokban, késztettek arra a feltételezésre, hogy itt egy kora-Árpád-kori település volt. A házak egy időben való megszüntetését pedig jól láthatóan mutatták a megszüntetést mutató azonos körülmények. A legfeltűnőbb jelenség a házakat kitöltő, fekete humuszos föld előkerülése volt. Az egyforma, négyzetes, fekete házfoltok élesen kirajzolódtak a lelőhely más korszakból származó gödreinek tarka foltjai között. Látszott, hogy a betöltéséhez szükséges földet a házak közül szedték össze, és az így megbolygatott őskori objektumok jó néhány cserepe a földdel együtt bekerült a házakba. A rétegezettség nélküli fekete föld teljesen betöltötte a házak üregeit, egyenletesen beborította a kemencék maradványait, betöltötte a munkagödröket és a cölöplyukakat. A házak tervszerű, tudatosan végrehajtott megszüntetését a felsorolt tényezők mellett a kemencék lebontása is mutatta. A legalsó kősorokat is elbontották. A Csepel-szigeten ritka, értékes köveket nagy gondossággal öszszeszedték és elvitték. A szétégett, széttöredezett alaktalan kődarabokat és a folyami kavicsokat otthagyták, illetve szétszórták a feldúlt házakban. A folyami kavicsokat könnyen pótolhatták a Dunából, vagy a Csepel-szigeten több helyen kibukkanó dunai kavicsos földrétegekből. A házak egyidőben való lebontásának ténye a házak egy időben való használatát mutatja. Néhány kisebb részlettől eltekintve azt mondhatjuk, hogy a házak egyformák, a kora-Árpád-kori falusi lakóházak legnagyobb számban ismert háztípusába tartoznak.

1 Az utóbbi években Pest megyében is több, hasonló ház előkerüléséről van tudomásunk, de csak a Veresegyház-ivacsi és a Visegrád-várkerti faluásatás tudományos eredményeit találjuk a szakirodalomban. A Veresegyház-ivacsi házak a bennük talált régészeti leletek tanúsága szerint a X. és a XIII. sz. eleje közötti időszakban követik egymást, de vannak közöttük olyanok, amelyek egyértelműen XI-XII. századiak. A Visegrádvárkerti faluban is vannak a szigetszentmiklósi házakkal egykorú lakóházak. Igy tulajdonképpen szerencsés helyzetben vagyunk, mert a szigetszentmiklósi falut egy közeli alföldi, és egy közeli dunántúli, hegyvidéki faluval hasonlíthatjuk össze. Mind az öt Szigetszentmiklósüdülősori ház félig földbe mélyített lakóépítmény. Lekerekített sarkú négyzetes, vagy négyzethez közelálló négyszögletes alaprajzuk van. Egy-egy oldaluk 3 m körüli hosszúságú, ebből következik, hogy alapterületük 9 m

2 körül váltakozik. A 2. ház a legnagyobb, 9,61 m

2

, a 3. ház 9,12 m

2

, a 4. ház 9 m

2

, ezekkel egyenlő 9 m

2 alapterületű az 5. ház, és a 6. háza legkisebb, amelynek csak 8,6 m

2 az alapterülete. Házaink méreteik szerint a kisebbek közé tartoznak. A közepes méretűnek tartott 10. A dél-pesti határ falvaiban igen sok, feltűnően rossz minőségű, gyönge megtartású, fekete edénytöredéket találtunk. A rendkívül töredékes anyagból eddig nem sikerült egyetlen edényformát sem rekonstruálnunk. A szigetszentmiklósi fazék is hasonló minőségű. 11. Feketésbarna, apró besimításokkal díszített edénytöredékek az Árpád-kor legelejére is jellemzőek. Legközelebb Buda-Nyékről ismerünk hasonlókat. X. sz-i, kőkemencés házból kerültek elő. Altmann (1973) 223. 10. kép. 12. Az edények fogazott mintasorral való díszítése a XI. sz. végén, XII. sz. elején jelent meg, és terjedt el a magyar falvakban. N. Parádi: Magyarország pénzleletes cserépedények. ArchÉrt 89 (1963) 223. 1. kép 3. 13. Szerző ásatása 1987-ben. A kutatás eredményeinek ismertetésére a kötet következő, Beszámoló a Budapest-Soroksár-várhegyi középkori faluásatás eredményeiről, tanulmányban kerül sor. 14. A háztípus kialakulását és X—XII. sz-i elterjedését legutóbb Mesterházy Károly foglalta össze a Veresegyház-ivacsi falurészlet feltárásával kapcsolatban. Mesterházy (1983) 148-151.