Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

PETŐ MÁRIA: Szarmata falvak a dél-pesti síkságon (Beszámoló az MO autópálya nyomvonalán 1987-1989-ben végzett leletmentésekről)

kétszer szerepel az alaptérképen!) 48. számú objektum: kemenceomladék Valószínűleg házbelsőben helyezkedett el, az objektum szabálytalan nyújtott formájú mérete: 2,50x4,80 m. 49-53. számú objektumok: gödrök Az ásatási területünk felső szélén. Innen a földmunkagépek olyan vastag régészeti réteget lehordtak, hogy ennél pontosabb megállapítást nem tehetünk. Erről a részről (53.obj.) több, a korszakra jellemző fenőkő került elő. Ásatási területünket a délnyugati oldalon egy modern gázcsőárok zárta le, ennek falából nagy mennyiségű szürke, korongolt kerámiatöredék került elő, feltehetőleg házmaradvánnyal együtt. Az objektum feltárására határidőnk lejárta miatt már nem volt lehetőségünk, csupán regisztrálni tudtuk az újonnan előkerült objektumot, mely egyben megadta a falu kiterjedésének déli határát. Ezen túl déli irányban a lehumuszolt területen már nem találtunk sem régészeti objektumokat, sem leletanyagot. CJj 5l-es út, Dunaharaszti határa I. munkahely Az M0-hoz csatlakozó, Dunaharaszti belterületét elkerülő, új 51-es út építése során a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai: Endrődi Anna, Horváth Attila Vadász Éva és Virág Zsuzsanna az említett helyen, 1989 év tavaszán egy szarmata település részletét tárták fel 14 (7. kép). A rnár ismert módon a nyomvonal területébe csupán a falu szélső objektumai estek bele, a terepjárások során megfigyelhető volt, hogy a telep az autópályától keleti irányban, a szántóföldeken tovább folytatódott, innen több alkalommal római kori cserepeket gyűjtöttünk. A terület nyesése utáni szondázó jellegű leletmentés során munkatársaink 14 objektum, köztük egy szarmata lakóház feltárását végezték el (15-16. kép). Az ásatási területen, mint más lelőhelyeken is, egy ismeretlen korú és rendeltetésű árokrendszer húzódott keresztül, mindenféle keltezésre utaló leletanyag nélkül. A 6. számú objektum kibontása négyszög alaprajzú, lekerekített sarkú, földbemélyített lakóházmaraduányt eredményezett. Méretei: 3 x2,60 m. Közepén a tető tartására szolgáló cölöp 30 cm átmérőjű beásásának gödre kevés, szürke, jellegtelen házikerámia-töredék (1 7. kép 3-6) és állatcsontok kerültek elő. A többi, feltárt objektum tároló, illetve hulladékgödör lehetett. A 3. számú gödörből különösen nagy mennyiségű állatcsont került felszínre. A 4. számú gödörből 4 db pirosra festett kerámiatöredék származott (7 7. kép 7, 8, 11-12.), ezenkívül állatcsontok, paticstöredékek, szürke cserépdarabok. A 72. számú gödörben egy terra sigillata tál díszítetlen peremtöredéke, 17,5x5 cm nagyságban (5. kép 5.) és 1 db figurális díszű töredék 3 db-ból összeállítva, mérete 13,5x3,5 cm (5. kép 6.). Mindkettő rheinzaberni készítmény a II. sz. második fele - III. sz. első harmadából. A 14. számú gödör betöltésében egy puha homokkőből faragott, közepén átfúrt nehezék (7 7. kép 10.) valamint egy 4,2 cm átmérőjű orsógomb féltöredéke (7 7. kép 9) került elő egy töredékes, hosszúkás formájú fenőkővel együtt (79. kép 13.). A gödrök átlagban 100-130 cm átmérőjűek voltak, függőleges felmenő oldalfalakkal, itt is általában csak az alsó részüket sikerült a feltárás során rögzíteni. Dunaharaszti térségében már a korábbi kutatások igen sok szarmata kori leletről tesznek említést. Az adattári anyag összegyűjtését Virág Zsuzsanna végezte i5 a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum Adattárában, ezek sorába korban és leletanyagban is jól illeszkedik a munkatársaink által feltárt, 111. sz. első felére keltezhető teleprészlet is. Dunaharaszti-Taksony határa II. munkahely 1989 nyarán az 51-es út további szakaszán, a Duna-Tisza csatorna balpartján tártunk fel egy nagy kiterjedésű falu részletét. A település elhelyezkedése a környezetéből lankásan kiemelkedő homokdomb délnyugati oldalán, a délpesti síkságon már ismert települési képet mutatta (7. kép). Leletmentésünket a lehumuszolt szinten kezdtük meg, a területen kirajzolódó telepmaradványok alapján. A finom nyesés elvégzése után 15 objektum foltja rajzolódott ki a homokos altalajban. Megjegyezzük, hogy a csatorna partjáig végzett terepjárásunk során, a kukoricaföldön, számtalan római kori cserepet sikerült gyűjtenünk. Az útvonaltól nyugati irányban elhelyezkedő szántóföldön a helybéli agrármérnök korábban Gordianus középbronzát gyűjtötte be, sajnos a lelettől nem akart megválni, ezért csupán az előkerülés tényét kívántuk megemlíteni. Az általunk feltárt területen 5 házmaradvány, 1 nagyméretű kemence, tűzhelyek és számos hulladékgödör került felszínre (78. kép). 1. számú objektum: házmaradvány Lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú, vályogfalu, földbeásott építmény volt. Méretei: 240x290 cm. A ház közepén álló cölöp tartotta a tetőt, a cölöplyuk átmérője 42 cm. Közelében 62 cm vastag, többszörösen lesározott tűzhelyet találtunk, mérete: 120x140 cm (20. kép 7). A ház oldalának keleti felében kitürem14. A feltáráson más irányú elfoglaltságom miatt nem vehettem részt, ezúton fejezem ki hálás köszönetemet kollégáimnak, akik a munkát elvégezték és a leletanyagot feldolgozásra átadták. 15. Virág Zsuzsanna adattári gyűjtőmunkáját külön is megköszönöm.