Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
46. ház (38/45. blokk) A 42. ház pusztulása után ugyanolyan házakat építettek erre a helyre, azonban az újabb épületek ÉK felé kezdtek eltolódni. Az egymást követő házak ovális kemencéibe XIV., majd későbbi, X1V-XV. sz.-i cserepeket tapasztottak. Volt olyan kemencealj, amelyben már csak XV. sz.-i cserepek voltak. Ennél a házcsoportnál lehetett megfigyelni, hogy a 42. házzal megjelenő XIV. sz.-i épületfajta a XV. században is tovább él. A 42. ház több évtizeden át való megújításai egy 860x640 cm-es területen maradtak meg, és nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a 46. ház megépítése előtt valójában hány kemence is lehetett ezen a területen (21. kép, 27. kép). A 46. házból a kemence maradt meg a legjobb állapotban. Lapos, patkó alakú alaprajza volt, 170 és 110 cm-es átlókkal. Tájolása DNy-DK. 26 cm vastag agyagfal vette körül a cserepekkel kitapasztott, ovális alakú tüzelőteret. A kemencefal bekanyarodó két szárának végén cserepekkel körbetapasztott, 20 cm átmérőjű cölöplyukak voltak. A kemence szája 72 cm széles volt. Előtte 170x175 cm-es, lekerekített sarkú, négyszögletes, vastag tapasztás volt, ami tulajdonképpen a kemencepadló folytatása. A kemencepadlóba egy kisebb, teljesen ép fazék volt betapasztva, a feltárás idején paticsdarabokkal kevert barna föld volt benne. Morzsákra esett szét a kiszedés közben, mert szétégve szinte összeolvadt a kemencepadlóval. A kemence alatt két korábbi kemence maradványai, a fenéklapok maradtak meg. Mindkét kemencét többször megújították, de csak két-két periódust sikerült határozottan szétválasztani, ugyanis a kemencéket ÉK-i irányban eltolva építették, úgy, hogy az új kemence félig a korábbira épült. Az új kemencét ugyanazon az alaprajzon néhányszor megújították, és csak ezután építettek teljesen újat. Igy a különböző kemencefenekekből egy majdnem 50 cm vastag réteg keletkezett, az egyes rétegeket összebontották, tapasztották, és az egész szétválaszthatatlanul összeégett. Ezért nem lehet pontosan megállapítani, mikor váltak el a 42. ház megújításai a 46. háztól és megújításaitól. Egy biztosan látszik, hogy más kemence volt a 42. házban és más kemence volt a 46. házban. Figyelemre méltó jelenség volt a 46. ház 2. kemencéjénél. A kemencefenék tulajdonképpen erősen átégett meszes tapasztásból állt. A szürkés agyagban igen sok, porló mészcsomót találtunk (58. kép 2.). A ház padlója a kemence mögött maradt meg, mert itt a tapasztás jobban rátapadt a korábbi kemencealjak és padlók maradványaiból kialakult vastag rétegre. Látszott, amint a 2. kemence D-i széle elvágta a 42. ház padlójának ÉK-i szélét. A ház padlója tulajdonképpen keményre lejárt föld volt. A kemence előtere tulajdonképpen enyhe lejtőn volt, a domboldal ÉK-i oldalán. A lejárt földpadló szemmel láthatóan beleolvadt a szomszédos 31., 32. blokk területén lévő sötétbarna, kevert földbe, amelyben a 43., 44. ház közelében lévő cölöplyukak voltak. A padlóból a kiásás határán már semmit sem érzékeltünk, így csak a ház félköríves Ny-i felét ismerjük. Szélessége 510 cm volt, hosszúságát 430 cm kiterjedésben láttuk. Tájolása a kemence szerint DNy-ÉK. Derékszögben eltér az alatta lévő 42. ház tájolásától. 44 47. ház (65/72. blokk) Egy 15x5 méteres, égett folt rajzolódott ki a nyesés után a bolygatatlan homokban, amelyben a XII-XIII. sz.-i cserepek mellett feltűnően sok későbbi, főként XV. sz.-i darab is volt. Miután kiderült, hogy a 79. blokkban Árpád-kori kemencék, a 11. edényégető kemencék vannak az alsóbb rétegekben, megpróbáltuk megkeresni a XV. sz.-i objektumokat is. A 11/4-5. kemencék fölött azoktól DK-re húzódva kemencepadlók és tapasztott házpadló foltjai mutatkoztak. A sárga tapasztott padló nagyobb része a 65. blokkba esett, ÉK-i szélén cölöplyukak sorakoztak. A padlós helyiség DK-i felében kemencenyomokat találtunk. Nagyon megnehezítette a kutatást, hogy ezen a részen haladt át az Árpád-kori 18. árok, amelynek betöltésébe besüppedtek a későbbi, XV. sz.-i rétegek, ugyancsak innen indult a 19/1. árok is. A sárga padlón több gödör, hamuval teli mélyület volt, de mivel leletek nem voltak bennük, nem lehetett tudni, mikor keletkeztek (21. kép). A kemence Ny-i oldalán, a padló szélénél keskeny, 30-35 cm széles sekély árok húzódott, hamuval, pernyével volt tele. Fából készült fal alapozási árka volt, amelybe beleégett a fal. A válaszfal Ny-i oldalán lejárt, kormos járószint-féle mutatkozott, de ez tulajdonképpen egybeolvadt az Árpád-kori kemencék előterének betöltésével. Valószínűleg ugyanolyan traktus volt itt is, mint amilyent a 45. háznál megfigyeltünk. Ezért nem valószínű, hogy,a 805 cm hosszú, 440 cm széles sárga padló ugyanabból a házból származna. Annál is inkább két épületre kell gondolnunk, mert a 65. blokkban lévő padlórészleten ovális kemencealjat találtunk. A nagy mértékű pusztulás miatt, hiszen az egész jelenség a termőtalajrétegben volt, sajnos, nem lehetett megállapítani a kétféle kemencés részlet közötti összefüggést. 48. ház (88-91/95-98. blokk) A ház teljes egészében az Árpád-kori, 20. árok betöltésére épült. Ezért a laza, kevert, barna földben nem lehetett megállapítani a sárga, tapasztott padlón kívüli járószinteket, azok összefüggéseit egymással, a sárga padló alatti és feletti tűzhelyekkel. A kutatóárkok metszeteiből a következő beépítési sorrend megállapításá44. A cölöplyukak között itt is találtunk olyan tapasztott aljú gödröket, amelyekből nagyobb karó, illetve cölöplyukak mélyednek a talajba. A szituáció emlékeztetett a 41. műhelyre, de a pusztulás miatt nem lehetett ezt a területet jobban megfigyelni.
