Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

körüli korábbi kemencefenék-maradványok. A padló felszedése után kerültek elő. Maga a padló is két rétegű volt, a D-i oldalon láthatóan kiugrott a korábbi, néhány fokkal eltérő tájolású padló sarka. A korábbi padló jóval kisebb, 4x4 m = 16 m alapterületű volt. A ház ENy-i sarkában lévő kemence már erre a padlóra épült. A kemence maradványai 18-20 cm-re magasodtak a padló fölé. Kör alaprajza volt, 160 cm átmérővel. A cserepekkel vastagon kitapasztott tüzelőtér átmérője 130 cm, tehát 15 cm széles agyagfal vette körül. A feltárás idején a kemencét vékony paticsréteg borította, inkább egyengetés nyomainak látszott, nem pedig az összedőlt kemence maradványainak. A XIV. sz.-i cserepekből álló tapasztás felszedése után 8-10 cm vastag agyagréteg következett, majd ez alatt egy ugyanolyan méretű, korábbi kemencealjat találtunk. A betapasztott cserepek között a XIII. sz. végére, a XIIIXIV. sz. fordulójára még jellemző bevésett vonaldíszes cserepeket is találtunk. A cserepek 4-5 cm vastag agyagba voltak betapasztva. Az alsó kemence alját közvetlenül az Árpád-kori hamurétegre tapasztották, a sárga padló mindkét kemencét körbefogta. 44. ház (32-33. blokk) A 43. ház megszüntetése után újabb házakat építettek erre a területre is. Ezekből azonban az újabb padlófoltok és kemenceromokon kívül alig maradt meg valami. A 44. ház kemencés helyisége ráépült a 43. ház elbontott, paticcsal kevert barna földdel feltöltött helyére. A feltöltésben X1V-XV. sz.-i régészeti leletek voltak, az itteni legkésőbbi építkezések idejét mutatják. A középkorvégi lakóházban 130 x 160 cm alapterületű, téglalap alaprajzú kemence volt. A betapasztott cserepek csak a tüzelőtér Ny-i szélén maradtak meg, jelezve, hogy a kemence átépítése idején az új kemencét K felé elcsúsztatták, és az alá eső régi fenékből kiszedték a cserepeket (21. kép, 25. kép). A ház alaprajzát nem lehetett rekonstruálni, csak annyit lehetett megállapítani, hogy az egymást követő megújításokkal a házak EK felé csúsztak. A tapasztott kemencés helyiségek egy kb. 15x15 méteres területen elhelyezkedve váltogatták egymást. Ez a településréteg már beleért a termőtalajba. 45. ház (36/1-43/1-50/1) 36-^3-50. blokk A kutatás megkezdése előtt már jól látszott, hogy ezen a környéken is egy nagy kiterjedésű, középkorvégi házcsoport helyezkedik el. Ennek csak a D-i széle „csúszott le" az autópálya nyomvonalába. A 43/1-43. blokkban már a termőtalajban előkerültek egy szemeskályha romjai, az összetört tál alakú kályhaszemek kb. 2 x2 méteres területen voltak szétszóródva. A babán hagyott kályharom körül a mai felszíntől 30 cm mélyen előtűnt a ház sárga tapasztott agyagpadlója. A tisztítás után kirajzolódott a ház téglalap alakú lakóhelyisége. A kutatóárokban élesen elváltak a megújításokkal keletkezett padlócsíkok, de mindegyik ugyanazon a távolságon belül helyezkedett el, ami azt jelenti, hogy a ház alapterülete változatlan maradt. A padlószélek egybeesése világosan mutatja, hogy a háznak épített fala volt, ami nem változott a padló és a kemence megújításaival (21. kép, 26. kép). A ház teljes hosszúsága 7,3 m volt, hosszanti tengelye ÉNy-DK-i irányú. 5,3 m széles volt. A sárga tapasztott padló hossza 5,3 m. Bejárata DK-re nyílott. Falai tapasztott sárból lehettek, vert fal volt, amelyet valószínűleg valahogyan megerősítettek. Nehezítette a kutatást, hogy a paticsfaldarabok keveredtek a kemenceomladékokkal, amelyekkel az egyes padlók egyenetlenségeit, a kemencék helyeit, és a ház külső oldalán lévő gödröket is betömték. A ház belsejében a paticsos részek és a padlók újabb rétegei teljesen összetapadtak, egységes réteget alkotva. A köztük ki-kibukkanó vékony, fekete, kormos-hamus, égett csíkok a járószintet mutatták. Ez a szétválaszthatatlan réteg különösen vastag volt a kemence körül. A sárga padló tehát egy 530x500 cm alapterületű lakóhelyiségben volt. Az É-i fal mellett állt az ugyancsak többször megújított, 170x160 cm alapterületű kemence. A bejárat a kemencével szemben volt a DK-i oldalon. 270 cm hosszú, 110 cm széles előtér volt, végig befedte a lakóhelyiségből kinyúló sárga agyagpadló. Az előtér két külső sarkán cölöplyukakat találtunk. A kisebb a bejárat ÉK-i sarkán volt (átmérője 16, mélysége 40 cm), egy kőmozsár összetört darabjaival volt körberakva. A másik sarkon lévő cölöplyuk nagyobb volt, átmérője 26 cm, mélysége 50 cm. A bejárat körül is sok paticsot találtunk, talán ennek is épített falai lehettek. Elképzelhető, hogy a kővel körülrakott cölöplyuk az ajtóhoz tartozott, a benne lévő cölöpön zárult az ajtó. A sárga tapasztott padló É-i oldalán, szinte annak folytatásaként döngölt lejárt szint mutatkozott. 2 méterre megtaláltuk a szélét, amely párhuzamos volt az agyagpadló szélével. Mindkét külső, ÉNy-i, ÉK-i sarkán 24 cm átmérőjű, 50 cm mély, kövekkel körülrakott cölöplyukakat találtunk. Középen is volt egy ugyanilyen lyuk, de e körül nem találtunk köveket. A két traktus között biztosan volt valamilyen válaszfal, mert a padlószélek nem voltak egymásba járva, a színek nyílegyenesen váltak el egymástól. A földes traktus közepe táján ovális alaprajzú (90 x70 cm) tüzelőhely volt, a sekély gödör faszénnel és hamuval volt tele. A tapasztott padlójú helyiségben az ÉNy-i sarokban állt a kemence. Minden oldaláról körbejárható volt, körbefogta a padló tapasztása (57. kép 2.). A padlón a kemence Ny-i oldalán találtuk meg a kályhaszemeket, mutatva, hogy a kemence ebbe az irányba dőlt el. Az égett tapasztás és a cserepek félkörben övezték a kemence alját. Az omladék eltávolítása után előtűnt a 160x190 cm alapterületű kemence négyszögletes alja. A tüzelőtér a XV. sz. első felére jellemző cserepekkel volt kitapasztva. A legfelső 7. kemence hosszanti tengelye nem volt