Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)
M. VIRÁG ZSUZSANNA: Újkőkori és középső rézkori telepnyomok az MO autópálya szigetszentmiklósi szakaszánál
szűre foltos (26. kép 2., 18., 20.). Típusok A legtöbb töredékkel képviselt edényforma a tál, amelynek bikónikus (26. kép 12., 15.), illetve behúzott peremű, vízszintes fülű változata is előfordul (26. kép 14., 20.). Kevésbé jellegzetes a tölcséres nyakú tálforma (26. kép 13.). A több példányban megjelenő erősen ívelt szalagfül töredékek kétfulú csészékből származhatnak (26. kép 1-2., 5.). Előfordul a leletegyüttesben a felső részénél gyűrűszerűén megvastagodó, kerek áttöréssel díszített csőtalptípus (26. kép 8.), illetve a tejesköcsögök szélesebb szájú, kevésbé öblösödő változatának töredéke is (26. kép 9.). Az ívelt nyaktördékek amfora-, illetve uázaformájú edényekhez tartozhattak (26. kép 17-18.), míg a kónikus felsőrészű töredék hordóformájú edényből származhat (26. kép 16.). A vízszintesen átfúrt bütyökfül (26. kép 3-4.) és a kerek, illetve ovális bütyökdíszek (26. lép 7., 10.), hordószerű edények öblét díszíthették. Ehhez az edénytípushoz tartozhat a függőleges, széles, mély kannelúrákkal díszített oldaltöredék is (26. kép 19.). Egyéb leletek 30—40 cm között, a gödör széléhez közel, két, gímszarvas agancsból készült eszköz töredéke feküdt (25. kép 1., 4., 5.). ugyaninnen és a gödör aljából, összesen öt obszidián mag kő, továbbá két obszidián (25. kép 6., 10-15), illetve két kovapenge került elő (25. kép 7., 8.). A gödör aljában egy korong alakú csontgyöngyöt is találtunk (25. kép 9.). Értékelés, keltezés A két szigetszentmíklósi lelőhely, a leletanyagban megnyilvánuló közös vonások alapján, azonos korúnak tartható. Megegyeznek a kerámiatechnika sajátosságai, jellegzetes a polírozott felület, a behúzott peremű, illetve gömbszelet alakú tálak, a kétfülű csészék, a hordódszerű edények, a változatos csőtalptípusok és a bütyökdíszek megjelenése. Emellett előfordul a bikónikus tál, a széles szájú tejesköcsögtípus, és az amfora-, illetve vázaformájú edény is. Hasonló edénytípusokat tartalmazó telep- és sírleleteket Budapest környékéről és a Dunántúl ÉK-i, szögletéből ismerünk (Nagykovácsi Remete-hegyi Zsomboly, Alsó- és Felsőbarlang, Pilisszentlélek Legény- és Leánybarlang stb.) 79 Az itt előforduló leletegyüttesek legközelebbi párhuzamai a DNy-szlovákiai Ludanice csoportot jellemzik, így annak jelenléte ezekre a területekre is kiterjeszthető. 81 Elterjedési tömbje, jelenlegi ismereteink szerint, nagyjából a Csepel-sziget E-i részének vonaláig húzódott (Érd, 82 Diósd 83 Tárnok M ), bár elszórtan délebbi lelőhelyei is előfordulnak (Adony, 85 Soponya 86 ). A szigetszentmiklósi lelőhelyek a törzsterület déli részén helyezkednek el, elsőként bizonyítva a csoport Csepel-szigeti megtelepedését. A DNy-szlovákiai, illetve az említett magyarországi területeken az egyes edénytípusok eltérő arányban lépnek fel, de az alapvető jellegzetességek, illetve a leletegyüttesek összetétele általában megegyező. Csekély mennyiségük ellenére, nagy vonásokban ezt a képet tükrözik a szigetszentmiklósi leletegyüttesek is. A DNy-Szlovákiában vezértípusként fellépő amfóraszerű edényt 87 az Üdülősoron mindössze egyetlen példány képviseli, és megjelenése nem annyira jellegzetes a Budapest környéki anyagban sem. 88 ugyanakkor a kárpátmedencei javarézkori kultúrák mindegyikében megjelenő csőtalpas tálak, 89 illetve a hordószerű edények, 90 amelyek lelőhelyeiken is nagyobb számban fordulnak elő, mindkét területen egyaránt kedveltek voltak. A DNy-szlovákiai Ludanice anyagban is megjelenő széles szájú, zömök tejesköcsögök, 91 a behúzott peremű tálak 92 és füles változa79. MRT 5., 351; MRT 7., 368.; A teljes anyag feldolgozása: Virág: 1983. 80. Uchardus-Vladár 1964., 117-128; 1968., 279-280., 282., 289., 291., 302; Némejcová-Pauúková 1964., 13. ábra; Pauúk 1976., 119. L; 1981., 17-18. ábra. 81. Kalicz 1966., 3-17; 1973., 152; MRT 5., 351; MRT 7., 368; Pauúk 1981., 287., 294; Virág 1983. Patay P. és Kővári K. vitatja a Ludanice csoport Budapest környéki jelenlétét Patay 1963., 19; 1969., 315-321; 1975., elterjedési térkép; Kővári 1980., 9., 61. j. A Budapest környéki lelőhelyek anyaga azonban teljességgel megegyezik a kutatás által egyértelműen a Ludanice csoportba tartozónak ítélt ÉK-dunántúU leletegyüttesekkel, így nem indokok a Dunavidék közelében, a bodrogkeresztúri kultúra helyi variánsának feltételezése. Virág 1983. 82. MRT 7., 101. 83. MRT 7., 79. 84. MRT 7., 320. 85. Patay 1963., 12., 1. 1 4-6. 86. Makkay 1970., 40/36., 24. kép 1-2., 5. 87. Budinsky Kricka 1947., VI. t 13; Novotny 2958., XXXVIII. t 5; Balasa 1959., 9; Uchardus-Vladár 1964., 56. kép 30; Pavúk Í98L, 14. kép 11., 17. kép 1-5., 7., 9. stb. 88. MRT 5., 14., 15; MRT 7., 4. t 8; Virág 1988. 89. A csőtalptípusok nagy változatossága különösen jellemző a Ludanice csoportra. Az egyes típusok megoszlásának aránya a DNy-szlovákiai és magyarországi területeken nagyjából azonos. Leggyakoribbak a harangosodó talpak. Tocik 1961., 12. t 3.; Némejcouá-Pauúkouá 1964., 13. kép 16; Pauúk 1976., 119. t 11., 1981., 15. kép 4., 7., 12; Bátora 1982., 266., I. t 5. stb., illetve Nagykovácsi, Remetehegyi Alsóbarlang és Zsomboly, Budapest környéki nyíltszíni telepek anyaga stb. Ritkábbak a kónikus, illetve gyűrűszerűén megvastagodó talpak. Balasa 1959., 2., 5; Toíik 1961., 9. t 1; Némejcoué-Pauúkova 1964., 13. kép 14; étudenikoua 1979., I. t 3. Pauúk 1981., 15. kép 8., 11; Illetve Alföldi 1959., 245; Nagykovácsi, Remete-hegyi Alsóbarlang, Érd-Szidóniahegy; Virág 1983., 69. 90. Nouotny 1958., XXXIX. t 1., XXXVIII. t 3; Uchardus-Vladár 1964., 13. kép 1., 26. kép 2. stb. 4; Virág 2983., 68. 91. Nouotny 2958., XXXVIII. t 4. Uchardus-Vladár 1964., 50. kép 22., 24-25., 1968., 78. kép 8; Pavúk 1981., 14. kép 10., 12.
