Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

H. HANNYERZSÉBET: Kelta település nyomai az MO autópálya nyomvonalán (Szigetszentmiklós-üldülősor, -Vízműtelep)

Tálak 9. Sárgásszürke, díszítetlen oldaltöredék (14. kép 2.). Tárolóedények 10. Világosszürke, kavicsos anyagú oldaltöredék, vállon bordadísz, a töredéken vastag, fényes besimított szalag, alatta kettős vonalból besimított hálóminta látható. 11. Szürke, vastag falú oldaltöredék. Töredékek 12. Szürke, korongolt oldaltöredékek. 36 db. 13. Szürkéssárga fazék (?) árkolt díszítésű nyaktöredéke (14. kép 12,). 14. Szürke, kis edény töredékei (14. kép 3.). 15. Vastag, vörös színű nyaktöredék (14. kép 5.). A leletanyag értékelése 1. Festett áru A szigetszentmiklósi telep anyagában meglepően nagy számban vannak jelen festett kerámiából származó töredékek. Anyaguk és festési módjaik is változatosságot mutatnak, mindamellett jó párhuzamaikat találjuk a Budapest területéről ismert lelőhelyeken. Festett töredékeink anyaga három csoportra osztható: a) Sárga színű, finoman iszapolt, de a törésfelület szürke színe az égetés hiányosságáról árulkodik. b) Narancssárga színű, homogén, vékony, jól égetett anyagú töredékek. c) Vörösre égetett, jó minőségű, de vaskos töredékek. A festés általában vörös-fehér, eltérő vastagságú sávozás vagy az egész felület vörös színre mázolása. Ettől csak kevés töredék tér el. Ezeken vastag és vékony csíkok között hullámvonal húzódik. A festés minősége is eltérő. Egyes darabokon fényes, engobos hatású, másokon a fehér festés porszemen lepereg. A festett áru eredetével és elterjedésével Hagy Lajos már bőven foglalkozott, a békásmegyeri és tabáni anyaggal kapcsolatban. Az ő felsorolását egészítette ki B. Bonis Éva monográfiája,

14 szükségtelen tehát, hogy e kérdésnél hosszabban időzzünk. Itt csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy ezen megállapítások szerint a festett kerámia eredetét nyugati kelta vidékeken kell keresnünk, a Kárpát-medencébe pedig minden bizonnyal a Bibracte—Vindonissa—Basel—

Baden— Stradonice vonalon került. Párhuzamait megtaláljuk Ausztriában, Szlovákia számos területén, Erdélyben is. 13. Nagy Lajos 1942. 165., BpTört. I. 251-253. 14. Bonis 167-168. 15. Nagy Lajos 1942. XVII. 3-5. és Bonis Taf. XX. 1. 16. BpTört. I. XL tábla. 17. Bónis 169. és Abb. 30.4., 7., 17. 18. Bónis 169. és 25. jegyzet 19. Bónis 169-170. 20. Nagy Lajos 1942. XVIII. 3-4. 21. Hunyady 1944. 139. 22. Hunyady 1944. 140-141. p. LXXVI. 4., 15. kép 8. 23. Bónis 186. Lelőhelyünk anyagának testvérdarabjait legközelebb Pomázon, Békásmegyeren, a tabáni telepen és a Gellérthegyen lelhetjük fel. Valószínű, hogy a széles sávozással díszített (1. kép 4.; 4. kép 8., 10.; 10. kép 4. 13. kép 10.), valamint a sávos-hullámvonalas mintázatú töredékek (1. kép 5.; 4. kép 5., 6., 9.; 10. kép 1.) tojás alakú edényekből szármáznak. Az 1. kép . 5. sz. tárgy legjobb párhuzama a tabáni fazekastelepről való.

16 A nagy felületen vörösre festett töredékek (1. kép 1-2., 6.; 10. kép 3.; 14. kép 6.), valamint a sűrűbben váltakozó vékony csíkos töredékek (1. kép 3.) megvastagodó peremű, peremén vörösre festett és fehér mezőkkel díszített, félgömb alakú tálakból származnak. A 12. kép 3-4. sz. töredéken bemutatott félgömb alakú tálka felső harmadában vörösre festett.

17 Az edények anyagának első csoportban leírt része a gellérthegyi, löszből készült edényekhez áll közel,

18 másik, durva, vörösre égetett csoportja a békásmegyeri edényekre emlékeztet,

19 csakúgy, mint a 20 sűrűn csíkozott töredékek. 2. Fésűs edények Ezen edénycsoport nevezéktani nehézségei közismer21 tek, esetünkben is mindhárom vállfaj megtalálható, bár a fésűdísz nélküli változatot az anyagban csak három töredék képviseli. A grafitot sem találjuk meg minden edény anyagában. A telepen közel azonos menynyiségben képviselteti magát a grafitos anyagú és a grafitmentes. Közöttük képez sajátos átmenetet a kavicsos soványítású, felületén grafittal bevont áru. A grafitos edények között is van anyagbéli különbség. Némely darabok anyagában jól eldolgozták (5. kép 3., 5.; 11. kép 4., 7.; 13. kép 11.), másokéban kavicsszerűen van jelen a grafit (10. kép 9.; 14. kép 10.). Formailag nem tudunk különbséget tenni a grafitos és a nem grafittartalmú edények között, sőt mindegyik csoport díszítési módban is megegyezik. Megállapítható, hogy a telep fésűs edényeinek vezérformája a nyúlánk, magas peremű, enyhén profilait típus, melynek vállán borda fut körbe (13. kép 11.; 3. kép 5.; 4. kép 12.; 12. kép 9.). Ez a forma megegyezik a Hunyady által 8. típusúnak meghatározott formával,

22 amely a gellérthegyi és tabáni anyagban szintén túlnyomórészt 23 van jelen. A fésűs díszítési módok közül a legkedveltebb a függőleges árkolás, az edények nagyobb részén ilyet láthatunk (5. kép 1.; 12. kép 7.). Másodsorban divat volt a függőlegesen már díszített edényt átlós