Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)
VADÁSZ ÉVA: Későbronzkori település nyomai az MO autópálya szigetszentmiklósi nyomvonalának közelében
együtteseiben is megtalálható. A nagy kiegészített fazék felülete (3. kép 10.) gyengén fröcskölt és sűrűn, függőlegesen behúzkodott. Ez a díszítés a házikerámiánál az urnasíros korban általános, s megtalálható a másik hasonló fazéktöredéken (6. kép 12.), egy nagy méretű bordadíszes tárolóedényen (6. kép 13.) és még jó néhány, a rajzokon nem bemutatott vastag oldaltöredéken is. Sajnos, a HA1 korszak telepkerámiája nem annyira ismert, hogy a másik, széles szájú, vízszintesen kihajló fazéktípushoz érdemben hozzászólhassunk (6. kép 9.). Hasonló forma durvább felülettel a 37. gödörből is előkerült (10. kép 15.). Több vastag, jellegtelen oldal-, egy hengeres és egy kihajló peremű edénytöredék (6. kép 5-6.) arra utal, hogy a házikerámiában a tárolóedényeknek változatos formatára lehetett. Érdekes színfolt a 17. gödör anyagában a miniatűr edénykék együttese (3. kép 3-5.). Nagy számban és változatban kerültek elő hasonlók a Ság hegyről, ott azonban koruk bizonytalan. 72 Szűkebb korszakunkból hasonló edénykékkel a 3. sz. gemeinlebarni gyermeksírban találkozunk. Itt az utánzott edényformák jól felismerhetők, s megfelelnek a temető általános típusai73 nak, kivéve két kis agyagkanalat. Valószínű, hogy az ovális aljú kis töredék (3. kép 5.) a mi gödrünkben is kanál lehetett. Problematikusabb a durván kidolgozott hengeres oldalfalú kis csőtalpas edényke (3. kép. 4.) típusának meghatározása. Valószínűnek tartjuk, hogy az az ún. vizeskorsó (Wasserkrug) utánzata lehet, bár füle nincs, de e hiánynak a kis méret és a durva megmunkálás lehet az oka. A vizeskorsó alakú edények hosszú tipológiai fejlődéssorában a mi kis edényünk a HA1 periódus széles nyakú, erősen profilált aljú (az edény talpa esetenként csörgőnek van kialakítva) változatának utánzata. 74 A gödörben előkerült bronzkés töredékes, így pontos típusát nem lehet meghatározni. Letört nyéllapjának indítása kissé felfelé ível, s jól megfigyelhető a szegecslyukat övező szilvamag alakú mélyedés. A kés kettős öntőmintában készült, a penge háta és éle enyhén ívelt. E jellegzetességek alapján a Riegsee típusból származó fiatalabb Marefy vagy Pfestavlky típushoz tartozhat. A nyéllapos kések többsége az urnasíros kultúra idősebb fázisában gyakori. A régebbi változatokkal (Riegsee, Bluőina) szemben ezt a két típust Rihovsky szerint, jól keltezhető bronzleletek alapján, a fiatalabb Riegsee (Baierdorf-Lednice fázis) és a fejlett Velatice kultúra (Velatice-Oőkov), vagyis az idősebb urnasíros 75 kultúra java időszakában használták. Elterjedésének határa közvetlen környékünkön a Baierdorf-Velatice kultúra területével egyezik. Feltűnő hogy míg a többi egyidős (Clnterradl, Baierdorf, Pustímer, Daáice stb.) és részben korábbi (Riegsee, Blucïna) típusok a korabeli bronzleletekben milyen gyakoriak, addig a mi késünknek szinte egyetlen pontos párhuzamát sem ismerjük a Dunántúlról. A Caka kultúra halomtemetkezéseinek 76 bronzanyagában kések alig fordulnak elő, a közölt telep- és temetőanyagokban sincs késről említés. A kés formája, hasonlóan a gödör kerámiaanyagához, tehát mindenképpen Baierdorf-Velatice kapcsolatokra utal. 77 Összefoglalóan is a fenti mondat fogalmazható meg a 7 7. gödör leletei kapcsán. Kora a HA1 periódusra helyezhető, s szinte teljesen hiányzik az anyagából a jellegzetes Caka típusú kerámia. A 14. gödör leletanyaga viszonylag kevés ugyan, de jól reprezentálja a korszakot, s az eddig tárgyalt edénytípusok nagy részét tartalmazza. Ilyenek a hengeres nyakú, síkozott kihajló peremű urna (2. kép 11.), behúzott peremű tálak (2. kép 5.), tál vagy urna fésűdíszes aljának töredéke (2. kép 6.), ketiőskúpos, éles hasi törésű edény töredéke (2. kép 10.), bordadíszes, fröcskölt felületű (2. kép 9.) és nagy méretű, síkozott, kihajló peremű tárolóedény töredéke (2. kép 12.). Egy széles szájú edény hengeres nyaktöredéke (2. kép 13.) egy ipolyszakállasi - ipel'sky sokolec-i edényformára enged következtetni, amely halomsíros előzményekre 78 vezethető vissza. A csészék közt előfordul a csonkakúpos (füles?) (2. kép 2.), a cakai (2. kép 7.) és az ún. velaticei (2. kép 8.) típus, a hozzájuk tartozó háromszög és trapéz keresztmetszetű fülekkel (2. kép 4.) és omfaloszos fenéktöredékekkel (2. kép 3.). Kissé eltérő változat a kiegészített ívelt vállú és rövid tölcséres nyakú -eredetileg valószínűleg magas fülű - csésze (2. kép 7.). Hasonló formával Caka környezetben gyakran találkozunk. 79 A 72., 29. és 37. gödrök felszínét az ásatást megelőző földmunkák annyira elnyesték, hogy valószínűleg csak az aljuk maradt meg. A belőlük előkerült leletanyag igen kevés. Az eddig tárgyalt típusokon kívül behúzott és turbántekercses peremű tálak (70. kép 4.,10.), csonkakúpos csészék (70. kép 1., 3., 5., 8.,9.), hengeres nyakú urnák (70. kép 13-14.), fazék (10. kép 71. Kőszegi (1988) 31. L 1.: Bp. Sztregova u., Duéek (1957) 155. T. XV1II/2: Chotin (Hetény) 82. sír 72. Patek (1968) XIV. 20-25, XVI. 11-14, XX. 16-19, XXI. 1-19. 73. Szombathy ( 1929) T. 15/19-27. 74. Paulik (1962) az oíkovi S típus kapcsán foglalkozik a forma tipológiai fejlődésével 52 (Abb. 34.) - 54. Analógiák: Oíkov (Ocskó): u. o. 27. Abb. 17/7-9., ChoÜn (Hetény) 8. sír: Duiek (1957) 139. T. 11/2-3., Magyaralmás: Petres (1959) 303. T. 1/1., Csórva 49. sír: Trogmayer (1963) T. XI11/2. 75. tfihovsky (1972) 16-19. 76. To&k-Paulik (I960) 79. A cakai (csekei) II. sírban került elő egy késtöredék, ami csak leírásból ismert Ez alapján hasonló típus lehet 77. vö. tfihovsky (1972) u. o. 25-43. sz. lelőhelyek. A kés jó analógiája ismert Cachticéről (Csejte), velaücei halomsírból Paulik (1962) 43. Abb. 32/4. 78. Paulik (1963) 299. obr. ; 22/30, 48. 79. Paulik ( 1963) 301. pDt. 25/10.: Marcelová (Marcelháza) Paulik (1984) 43. obr. 10/2: Dedinka (Fajkürt) 111. sír, Novotny - Novotná (1981) 249. Abb. 14.': èarovce (Nagysáró) Trogmayer (1963) T. Vlll/7.: Csórva 17. sír stb.
