Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

VADÁSZ ÉVA: Későbronzkori település nyomai az MO autópálya szigetszentmiklósi nyomvonalának közelében

és kronológiai viszonyával. A £aka kultúra korát BDHA1 elejére helyezi.

9 Felfogása a kontinuitást illetően egyezik J. Rihousky véleményével, aki a dél-morvaországi Velatice kultúra időrendi fázisait különítette el, s párhuzamosította azokat a megfelelő ausztriai és csehországi leletekkel.

10 A szlovák kutatás eredményeire Kemenczei T. reflektált. Összefoglalva a Dunától keletre előforduló dunántúli típusú leletenyagot, egyértelműen tisztázta, hogy a Caka kultúra kialakulásában sem a késő-füzesabonyi, sem a Gáva kultúra nem játszhatott szerepet. Szerinte a döntő tényező a nagy fémműves központok kialakulása a Ny-Dunántúlon ebben az időszakban, ami végül is a közös, halomsíros gyökerű urnasíros és caka csoportok egyre erősödő kapcsolatához, gazdasági megerősödéséhez, s végül is az anyagi kultúra egységesüléséhez vezetett. Ezen az alapon, valamint a csorvai temetőben megjelenő urnasíros kerámia alapján a Dunántúl BD korú anyagát az urnasíros kultúrához sorolja, s pusztán autochton, gazdasági fellendülésen alapuló fejlődést feltételez, kizárva a nyugati bevándorlásokat.

11 Lényegében ugyanezt a véleményt fejti ki legutóbb is, ezúttal a Dunántúl BD korú leleteivel foglalkozva. A fegyver- és ékszermelléklettel ellátott síregyütteseket összegyűjtve kimutatja, hogy a későbbi, ún. Kisapáti - Lengyeltóti típusú fémművesség e későhalomsíros bronziparban gyökerezik, alapját ez teremtette meg. Ez, valamint az ezzel együtt megélénkülő kereskedelem és magasabb társadalmi szervezettség alakította ki végül is a Dunántúlon az idősebb urnasíros kultúrát. A változás és a fejlődés folyamatos volt. Kezdetét még a BD periódusra helyezi (Bakonyszűcs), s az urnasíros kultúrához vezető átalakulás valamivel ezután (sejthetően a BD-HA1 fordulóján) játszódik le. Fontos különbség korábbi tanulmányával szemben, hogy a Dunántúl BD korú anyagát késő-halomsíros kultúra névvel illeti, mert ez az elnevezés tükrözi szerinte leghívebben a periódus lényegét. Feltételezzük tehát, hogy a korábban általa is elfogadott Caka kultúra fogalmát a magyarországi későbronzkor e szakaszából kiiktatja, szétbontva azt egy későhalomsíros és egy, az idősebb urnasíros kultúrába átvezető időszakra, melyek közt koncepciója lényege szerint kontinuitást feltételez.

12 Nem csak a magyar kutatásban változó e viszonylag rövid korszak elnevezése és tagolása. M.Lochner nyújt legutóbb szemléletes képet a bayerdorfi temető újraközlése kapcsán a német (Müller - Karpe, Jockenhöuel), az osztrák (Berg, Pittioni) és a cseh (ßihousky, Bouzek) kutatás későbronzkori periodizációjának apró változásairól.

13 A Dunántúlt illetően figyelemre méltónak tartjuk A. Jockenhöuel megállapítását, miszerint a Duna-vidék urnasíros kultúrája több területi egységre oszlik, melyek közül a délmorva Velatice faciès J. Rihousky kutatása alapján jól körülhatárolt és kronológiailag tagolt (ellentétben szerintem a Velatice facies ausztriai anyagával). Ugyanez nem mondható el viszont a Caka faciesről, s kölönösen tisztázatlan a Caka és a Velatice területi és időrendi viszonya (vö. erről az alábbiakban).

14 A Dunántúl későbronzkorát legutóbb Kőszegi F. dolgozta fel. A BD-HB közötti időszakot öt periódusra bontotta. A bennünket érdeklő idősebb urnasíros időszak három periódusából az I. a későhalomsíros - korai urnasíros korszak, a BC hagyományokat őrző BD periódus java, amely a Herzogenburg - Blucïna - Pre-Caka körrel párhuzamosítható. A II. periódus az ún. ferdén árkolt kerámia időszaka, mely a Bayerdorf - Led nice (korai Velatice) körrel és a Caka kultúrával egyidős, kora a BD vége - HAÏ. A III. fázis átmeneti jellegű, az idősebb és a fiatalabb urnamezős kultúra határán (HA - HA2 fordulója), a kifejlett Velatice kultúra hetényi és váli csoportjának kialakulási időszaka. A Dunántúlt minden periódusban négy területi csoportra osztja, kibővítve a D-alföldi Csórva csoporttal. Ami a kontinuitás - vándorlás kérdését illeti, Kőszegi szerint a későhalomsíros népcsoportok továbbélése a Dunántúlon töretlenül nyomon követhető az urnasíros időszakban. Ezért is nevezi az 1. periódust a korai urnamezős kultúra későhalomsíros időszakának, A II. periódus az idősebb urnasíros kultúra virágkora, melyben az egy fázissal később elrejtett Kurdi típusú bronzművesség termékeinek a gyártása kibontakozik. A ferdén árkolt kerámia népének elterjedése ekkor a legnagyobb, expanziója erőteljes, kultúrájának kisugárzása (E-Ausztria, D-Morvaország, Dráva-vidék) széles. A Vál kultúra kialakulását ennek az érdekszférának egyre szűkebb határok közé való szorulásával, s a Velatice műveltség előrenyomulásával magyarázza (III. periódus). Fenntartja tehát korábbi nézetét a HAI - HA2 fordulóján bekövetkező vándorlásról.

15 A kialakulás időszakáról Kőszegi és Kemenczei véleménye nagy vonalakban megegyezik. Eltérések mutatkoznak azonban egyes későhalomsíros leletegyüttesek fázis-helyzetének megítélésénél. A Kemenczei által jól körülhatárolt és jellemzett sírleletek egy részét Kőszegi már az ő II. periódusába sorolja, illetve két periódusra bontja.

16 A fiatalabb urnasíros kultúra kialakulásával kapcsolatban is eltér a véleményük. Kemenczei 9. Toéik - Paulik (1960), Paulik (1962), Paulik ( 1963), Paulik{ 1966) 10. Üihoosky (1961), t^ihousky (1963) 11. Kemenczei (1975) 12. Kemenczei (1989) 13. Lochner(1986) 14. Jockenhöuel (1974) 15. Kőszegi (1988) 16. Kőszegi (1988) 212. 4. térkép 1., 2., 4., 8., 10. lelőhelyek